Több mint egy év elteltével újabb kötettel jelentkezik Paládi József író, újságíró, a Kereső című lap főszerkesztője. A szerző vissza- visszatérő témája a magyar valóság, kivált a szocializmus évtizedeinek szomorú realitása. Előző kötetében a Dinnyecsőszben a magyar múlt egyik legsötétebb időszakát az ország „szovjetizálásának” körülményeit mutatta be. Jelen kötete pedig a huszadik századi magyar történelem egyik legjelentősebb, egyszerre karizmatikus és tragikus napjaiban, 1956 őszén játszódik. Főszereplőnek Paládi ismért Kóródi Ferenc vasgyári munkást választotta, hogy az ő sorsán keresztül mutassa be, miként szűrődik át hétköznapi életekbe a történelem olykor hősies, olykor borzalmas áradása.

Kép forrása

Nem csak a pesti srácok
Az 1956-os forradalom hatvankét év után is a magyar „néplélek” egyik legfontosabb jelképe és a nemzeti emlékezet kitörölhetetlen epizódja. A téma szinte kimeríthetetlen, a közelmúltban is számos műfajban került feldolgozásra, így regényként Ország György: Honvágy egy ősz után, Markó György esettanulmányaiban: A pesti Rambo: esettanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc történetéből és ami számomra az egyik legérdekesebb volt képregény formájában is: Budapest angyala Futaki Attila rajzaival és Tallai Gábor történetével, hogy csak párat említsünk az utóbbi évek könyvtermése közül. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy 1956 nemcsak fővárosunkban, hanem vidéken is megtörtént. Köztudott, hogy a forradalom szikrái Szegeden is fellángoltak, s hogy jelentős események történtek Debrecenben, 

Kép forrása

Veszprémben és Miskolcon is
Paládi József regénye azért jelentős, mert némiképp elszakad a heroikus küzdelem „klasszikus helyszínétől,” regénye nemcsak Budapesten, hanem egy vidéki városban játszódik. A szerző továbbra is a lineáris történetvezetést és a realista próza eszközeit használja a forradalom és a mindennapi élet párhuzamos eseményeinek leírásában. Annak érdekében, hogy érzékletesebben és hitelesebben ábrázolja a kisvárosban élők hétköznapjait a szerző a tőle megszokott márkás, puritán, népi írói stílusában írja le. A könyv abban is egyedülálló, hogy nem egyoldalúan mutatja be a történéseket, több karakter szempontjából láthatjuk a sorsfordító események kibontakozását

Kép forrása

Vér és könny
A történet elején hősünk élete onnan folytatódik, ahol az előző kötetben abbamaradt. Vasgyári munkásként éli az életét. Hétköznapjait a munka és a családi fészek építése tölti ki és hamarosan megtapasztalja, hogy Magyarország átalakul: Rákosi Mátyás már elvesztette pozícióját, a Recski munkatábort felszámolták, hadifoglyok térnek haza Szibériából, az országot Nagy Imre vezeti, a változások kezdetben lassan, felszín alatt megbúvó patakként szivárognak be az emberek életébe. A regény közepétől felgyorsulnak események: 1956 októberében forradalom szele végigsöpör az egész országon – azon kisvároson is, ahol Kóródi dolgozik. Október végére már le van döntve a szovjet emlékmű, a főtéren lóg három ÁVH-s felakasztott teteme, miközben nagy elánnal kezdi az üzemi életet szervezni a helyi új munkástanács. Kóródi munkahelye, a Sztálin Vasmű dolgozói is összefognak, hogy megvalósulhassanak a reformok. Az eseményekben részt vesz Kóródi is, aki időközben családapa lett: elvette Gizit, s megszületett két gyermeke, Ági és Miklós. A kezdeti lelkesedést hamar felváltja a döbbenet és a halálfélelem: november negyedikén betörnek a szovjet tankok az országba: „hullott a vér és hullott a könny” Vajon Ferencnek és családjának sikerül elkerülnie a megtorlást?!...