A mindenki által ismert francia klasszikus képregényadaptációja, Meursault-ról, az algíri francia hivatalnokról, aki gyilkosságot követ el, s emiatt fővesztés a büntetése. Dráma sőt tragédia, egzisztencialista sorsértelmezés, társadalmi elvárások, nihilista önértelmezés, tárgyalóteremben, börtönben, halálsoron – képkockákban elbeszélve.  

Kép forrása

Közöny és aggodalom
Meursault furcsa figura. Egyfelöl nyilvánvalóan nihilista. Elveti, mert értelmetlennek találja a társadalmi értékeket, normákat, szabályokat, erkölcsi követelményeket, törvényeket, csakúgy, mint a jelenségek értelmezését, főképp értékelését. Számára a cselekvés hiábavaló, a lét értelmetlen. Ugyanakkor emberünk kiválóan beilleszkedik a társadalomba. Vannak barátai, van menyasszonya, van munkája. Még egyfajta megbecsülés és szeretet is sugárzik felé, bár őt ez nemigen érdekli.
Az élet fontos pillanatait is közönnyel szemléli. Édesanyja halálát, kedvese házassági ajánlatát, vagy éppen azt a tényt, hogy gyilkosságot követ el, egyaránt egykedvűen fogadja.   
Oly módon, hogy ez aggodalmat kelt a körülötte lévőkben. A bíróágon is nagy hangsúlyt kap mindez, sőt előtérbe kerül és inkább ítélik el különc felfogása miatt, mint tettéért. A gyilkosságot pedig csupán közönye egy lehetséges a kivetülésének tekintik. A körülötte lévők – mind az ismerősök, mind a bíróság – aggodalma lassan félelemmé vált, az „idegentől” való félelemmé.

Kép forrása

„Ügy nélkül lázadó” 
A képregények nagy előnye, hogy az ügyes grafikus pár vonással is kiválóan tudja érzékeltetni a karakterek alaphangulatát, jellemét. Márpedig Jacques Ferrandez kiváló grafikus. Egy interjúban így nyilatkozott erről: „egy olyan karakter külsejét kellett megalkotni, akiről sosem kapunk leírást, hiszen a történetet egyes szám első személyben meséli Meursault. Szerintem Meursault egy fiatal férfi, annyi idős, mint Camus, amikor Az idegent írta, vagyis huszonegynéhány éves. A kinézetét illetően James Dean jutott az eszembe, aki a Haragban a világgal (A Rebel Without a Cause) című filmmel vált ismertté Európában, és szerintem Meursault meg is felel az „ügy nélkül lázadó” meghatározásának.”
Meursault a mű során csupán néhány alkalommal mosolyog. Lehet sejteni a körülményekből, hogy éppen milyen is a hangulata, de nagy általánosságban igencsak közönyösen viszonyul a világ történéseihez. Igazán a hátterekből és a körülötte megjelenő képi világból lehet gyanítani pillanatnyi kedvét, hiszen, ha ugyan neki nem is számít, az őt figyelő olvasóknak igen. Mindez sok érdekes utalást rejt, de nem minden esetben pontosak, avagy egyértelműek, hacsaknem ez lett volna a cél. 
Barátai is remekül eltalált alakok. Örömlányokkal foglalkozó barátja arcán nagyrészt komisz mosoly ül ki. Munkatársa és egyben nála idősebb barátja arcán hol aggódó, hol pedig törődő arckifejezések jelennek meg.

Kép forrása

Mindennek oka van 
Kedvelem a nívós, elgondolkodtató és egyedi alkotásokat. Azokat, amiket nem lehet egy este alatt elfelejteni, amik másnap, sőt hetek múlva is betüremkednek az elmébe, mély nyomot hagynak, rágódást, értelmezést kívánnak. Azokat, amik valami maradandót is hagynak, mert olyan dolgokra döbbentenek rá, amik, ha csak kicsit is, de megváltoztatják az élethez való hozzáállást. Talán csak annyit adnak, hogy tudomásul vesszük, van, aki így gondolja van, aki amúgy, én máshogy, mégis ott van és számolunk vele. 
Az ilyen könyvekben, mondjuk Jacques Ferrandez Idegenjében nincs fölösleges oldal, jelenet vagy ecsetvonás. Mindennek oka van. Értő adaptációja Camus zseniális regényének. Sőt talán a legjobb adaptációk egyike, amit volt szerencsém megtekinteni. 
Szívesen ajánlom mindazoknak, akik hozzám hasonlóan szeretnek elmélkedni a világ nagy kérdésein. Átböngészése nem több egy esténél de garantáltan több napig tartó intenzív megértési vágyat ébreszt. 
Jó szórakozást mindazoknak, akik úgy döntenek, hogy nekiesnek!