Lengyelország történelme magyar vonatkozásokkal

MEGJELENT: 2018. május 17. | SZERZŐ: Rácz András

Azt persze mindenki tudja, hogy „lengyel-magyar két jó barát”, de azt csak kevesen, hogy ez a barátság valóban évszázadok óta tart és azt talán még kevesebben, hogy (valószínűleg) példa nélküli jelenség a kultúrtörténetben, hogy két – amúgy még csak rokonságban sem álló – nemzet ilyen tartósan és elkötelezetten kedvelje egymást. A dolog titka valószínűleg az, hogy a kedvelés és a kapcsolat nem csak, vagy nem elsősorban állami szinteken, a politikusok szavaiban jelenik meg, hanem a valódi hétköznapi emberi, családi kapcsolatokban is. 

Kép forrása

A mi lengyelünk
A „mi lengyelünk” fogalma olyan általános volt a háború idején, hogy szinte minden családnak volt saját lengyelje, egy befogadott menekültje. Nekem is volt lengyel dédapám. Annyit tudok róla, hogy nem volt igazi rokon, hanem az özvegyen maradt dédi – persze akkor még nem dédi – ment hozzá egy lengyel menekülthöz. Nem beszélt magyarul, felesége meg nem beszélt lengyelül. Soha nem veszekedtek. (Lehet, hogy ezzel a két nép barátságának titkát is megfejtettük…) És volt egy másik ősöm is, aki a harmincas években, az ezernyolcszázharmincas években elment harcolni a lengyel szabadságért. Búcsúzó levelében – miután hosszan áradozott a lengyelek hősi küzdelméről, a cári elnyomás rettenetéről, a köztársaság és a népszabadság nagyszerű ideáljairól – végül felhalmozódott adósságainak kifizetését kérte apjától. Szóval a világszabadság romantikus eszméje mellett más motivációi is lehettek… De tény, hogy lengyel-magyar sztori majd minden családban akad. 

Kép forrása

Segítség a bajban
Hogy miért, azt is megtudhatjuk Konrad Sutarski Magyarországon élő lengyel költő és nem hivatásos történész nemrégiben megjelent kötetéből. Kiderül, hogy közismert közös királyainkon túl is ezernyi szál köti össze a két nemzetet. Nagy Lajos, Hedvig, a Jagellók, Báthory István és az őt követő erdélyi fejedelmek, lengyel uralkodók csak a jéghegy csúcsai. Közös királyunk majd minden szomszédunkkal volt, nem is egy. De a lengyel-magyar kapcsolatok mögött nemcsak a királyi családok keresztül-kasul házasodásai állnak, hanem a nemesi családok – főleg a felvidéki és erdélyi nemesség – ugyanilyen házassági, leszármazási, sőt ezekből következően birtokosi összefonódása is. Az, hogy egy-egy családnak itt is, ott is volt birtoka, az szinte magától értetődött a korai újkorban. S ennek öröksége majd minden magyar és lengyel családban felbukkan valamilyen formában még ma is. 
A szerző így ír a maga munkájáról: „ez a két nemzet az évszázadok során lélekben közelebb került egymáshoz, mint bármely más nemzetek – a világgal szemben tanúsított magatartásával, azzal a tudattal, hogy a becsületesség, segítségnyújtás a bajban még a politikán is felül tud emelkedni, saját önző szempontjai, érdekei fölé.”

Kép forrása

Egy egész régió

Külön érdekessége a könyvnek, hogy az olvasó, aki nyilván a magyar történelmet elég jól ismeri, hiszen efféle érdeklődés hiányában bizonyára a Lengyelország történelme magyar vonatkozásokkal című könyvet sem fogja levenni a könyvespolcról, egész Közép-Kelet-Európáról kaphat képet. A lengyel és a magyar múlt együtt valójában a régió egészének múltja, a Baltikumtól a Balkánig teszi érthetővé, áttekinthetővé a történelem eseményeit folyamatait. 
A Lengyelország történelme magyar vonatkozásokkal című könyvet a Méry Ratio Kiadó rendezte sajtó alá, s a gazdagon illusztrált kötet igényes képzőművészeti anyaggal, izgalmas fotódokumentumokkal és precíz térképekkel teszi megragadhatóbbá a Lengyelország – és vele a régió – történelmét. 




Megosztás