Aki szereti a maffiatörténeteket, nem biztos, hogy egyértelműen örült annak, hogy egy bizonyos Joseph D. Pistone beépült a new york-i alvilágba és az FBI profi embereként több, mint kétszáz súlyos bűnügyben tanúskodott a legveszedelmesebb olasz maffiózók ellen. A közel hat évig tartó beépülési időszakból később regény, majd a regényből, azonos címen remek film is készült, igaz ez utóbbi tovább gazdagította az olasz maffiózókat rokonszenvesnek beállító művek sorát. A regény ezzel ellentétben ridegen, tényszerűen lerántja a leplet a gyilkosok, csalók, kábítószerkereskedők, garázdák sötét világáról.

Kép forrása

Homokszem a bicikliláncban
Mario Puzo A keresztapa című könyve és az abból készült nagyszabású filmeposz óta a jóból rosszba átforduló Anakin Skywalker/Dart Vader-féle felhájpolt, közönségkedvenc figurává váltak a maffiózók. Coppola és Brian De Palma óta főleg Martin Scorsese filmrendező viszi e témában a prímet: leginkább olasz szervezett alvilági bűnbandák életét mutatja be a rokonszenvkeltés teljes arzenálját bevetve.
Tény, hogy a remek színészek által játszott, kifogástalan történetek nyomán nagyon meg lehet kedvelni a törvény ellenségeit és pikk-pakk elfelejtjük, hogy valójában megszállott bűnözőkről van szó, akik a piti lopásoktól, a kábítószerkereskedelemen, prostitúción, zsaroláson, garázdaságon, rabláson keresztül egészen a gyilkosságokig terjedő skálán „dolgoznak”.
A hetvenes évektől divatos maffiaregények és maffiafilmek bűnszövetkezeteket népszerűsítő trendje tulajdonképpen a mai napig tart. Így aztán apró de határozott homokszemként került ebben a „bicikliláncba” Richard Woodley Fedőneve: Donnie Brasco című 1987-es regénye, melyet egy valódi fedett ügynök, Joseph D. Pistone diktált le a szerzőnek. A kötet azért is volt formabontó, mert bár korábban is publikáltak több riportot, könyvet a maffia belső társadalmáról, de azt így belülről bemutatva, ilyen részletességgel és mélységben még sosem tette senki. 

Kép forrása

Hitványak és gonoszok
A Fedőneve: Donnie Brasco pedig szakít a fent leírt érzelmes, a bűnözőket jófej, hősöknek, amolyan társadalomellenes Robin Hoodoknak, szimpatikus ellenállóknak bemutató történetekkel. Woodley és Pistone többször hangsúlyozza a kötetben, hogy ezek a bűnözők hitvány, gonosz és antiszociális figurák. 
A história onnan indul, hogy a rendkívül ambíciózus zsaruból miként lesz FBI-ügynök, aki elszántan és alaposan végzett munkájának köszönhetően gyorsan halad a ranglétrán felfelé, de úgy, hogy őt mindig a feladat a kihívás és a professzionális lebonyolítás érdekelte, nem pedig az azért kapható elismerés, előléptetés. A regényesen elmesélt történetből kiderül, hogy Pistone ügynök kollégáival együtt éveken át készítette elő belépülését a new york-i olasz maffiába, melyre korábban nem volt példa az FBI történetében. Pistone Donnie Brasco-ként mint profi ékszertolvaj férkőzik be a maffiába, ahol feltérképezi a négy new york-i olasz maffiacsalád által működtetett rendszert. Megismeri és leírja a maffián belüli törvényeket, nyelvezetet, és természetesen leír számos ügyet, melyek egy részében maga is részt vett, mint Donnie Brasco, a bűnöző. 

Kép forrása

Jellegzetesen amerikai
Külön élvezetet jelent, ahogy Pistone Wodley segítségével egy olyan személyiségfejlődésről ad számot könyvében, mely mindvégig kamu, ahogy felépíti egy képzeletbeli személyiség külső és belső formáját, s ahogy ezt hosszú éveken át „eladja” az amúgy rendkívül dörzsölt bűnözőknek. Pistone mintegy hat évig volt beépített ember, még az FBI nyilvántartásából is törölték, hogy minél biztonságosabb legyen munkája, majd az évek óta tartó akciót követően több, mint kétszáz veretes ügyben tanúskodott a maffia emberei ellen indított perekben. Az azóta családjával együtt inkognitóban élő FBI-ügynök egy régóta ismert, de talán egy ideje elfeledett, klasszikusnak mondható, jellegzetesen amerikai detektív hős alakját idézte fel újra a közönségnek, rámutatva egyúttal arra is, hogy a rosszfiúk tényleg rosszfiúk, és egyáltalán nem jófejek.