Ernyey Béla sok szempontból izgalmas és rendkívül gazdag színészi, médiaszereplési pályafutását már a rendszerváltás előtt könyvírással tetézte. Legújabb munkája a firnyákos című Zoknihossz arról a habitusról, életmódról, életfilozófiáról szól, mely amúgy is mindig sugárzott róla: úriembernek lenni. Ernyey felmenőitől örökölt természetes autentikussággal vallja egy helyen a könyvben: „A származás, de még a legjobb neveltetés sem tesz valakit automatikusan értékes emberré. Ha belső tartásunk, saját igényességünk nem diktál egy, az átlagtól eltérő érzékenységet és egyedi stílust, a környezetünk hamar felismeri valódi énünket és kinő minket, mint gyerek a kabátot.”

Kép forrása

A sármőr
Ítélkezéskényszertől túlfűtött korunkban hamar rásütik a másikra az emberek, hogy egy suttyó senki. Annál ritkább viszont az, amikor jó tapasztalat után valakiről megállapítják, hogy egy kifinomult úriember. Ernyey Bélát inkább a mai negyvenes és idősebb generáció ismeri jobban, ami kifejezetten jót tesz neki, hiszen ezek azok a nemzedékek, akik még színházban, mozivásznon és tévében élvezték remek alakításait. A sokszor csak sármőrnek nevezett Ernyey nyolcadik kötetével komoly tényezőnek mondható az írásművészettel is jelentkező színésztársak közösségében. Két önéletrajzi könyve, interjúkötete és több regénye után íme egy bédekker az úriemberséghez. És az 1942-es születésű, osztrák állampolgár, magyar Ernyeyről eszünkbe sem jutna, hogy ne legyen közvetlen köze az eleganciához, a műveltséghez, a jó stílushoz, a divathoz és persze mindezek életvitelszerű helyes alkalmazásához. 

Kép forrása

Mit jelent úriembernek lenni
Ernyey nagyapjához fordul a kötetben, ahhoz az emberhez, akire emlékezve fel tudja idézni, hogy mit jelent úriembernek lenni. Nemcsak úgy kinézni, hanem úgy is viselkedni és nemcsak úgy viselkedni, de valóban annak is lenni testestül-lelkestül, egészen. 
A fülszöveg szerint: „A képen nagyapámmal, dr. Ernyey Imrével vagyok látható, az akkori rendszer által generált és az úri osztályt érintő hosszas vidéki kényszerpihenőnk egy meghitt pillanatában.
Nézzék csak meg ezt a talpig úriembert, ezt a tartást!
A pompás öltönyt, a kamáslit, a díszzsebkendőt és a békebeli, saját kaptafára csináltatott cipőt – amit Schmoll-pasztával és borecettel saját maga suvickolt olyan fényesre, hogy még a légy is elcsúszott rajta –, mely kellékek finoman fogalmazva is anakronisztikusan hathattak a magyar ugar ötvenes évekbeli népi demokratikus stílustalanságában.”

Kép forrása

Nőkről és nőknek is
És persze ki nem maradhat Ernyey fő foglalkozása: a szerelem, így könyve – ahogy ő maga is vall róla – nőkről és nőknek is szól.
Valóban a kifinomult szó illik ahhoz a beállítottsághoz, mely a szerzőt jellemzi, aki a Zoknihossz című könyvben a divat, a viselkedés, a (rég hallott de mégis máig fontos) jó modor, az ízlésesség témaköreiben lubickolva mesél mindezekről a lehető leginkább magától értetődően. 
Persze mindebbe belekeveredik egy valamikor és valahol (nyugaton, nem itt) volt polgári középosztálybeli életérzés is, mely egyszerre volt alakias, trendi, progresszív, hagyománytisztelő, elegáns, értékőrző, lojális és mégis természetes és mértéktartó módon úrias. E tekintetben a könyvet alapon átlengi egy nosztalgikus életérzés de benne van a fent soroltakhoz való mai ember ragaszkodása, igénye is, valahogy azt sugallva, hogy a könyv elolvasása után mindannyian lehetünk Ernyey Béla. De persze mi, olvasók nagyon is tudjuk, hogy mennyire nem.