Régóta várta a német olvasóközönség a kedvelt történész, Magnus Brechtken Speer-kötetét. A közelmúltban végre megjelent, és rövid idő alatt a Speigel bestseller listájára is felkerült. Naná, hogy! Speer valószínűleg a legizgalmasabb alakja egy amúgy is rejtelmekkel teli kor, máig érdekes rendszerének… 

Kép forrása

Hitler bizalmasa
Speer Hitler kedvenc építésze és bizalmasa volt. Kezdetben a pártfelvonulások építményeit tervezte – ő találta ki a légvédelmi reflektorokkal létrehozott nürnbergi fénykupolát –, amikor a Führer felfigyelt tehetségére, hamar a birodalom főépítésze lett. Grandiózus feladatokat kapott. Ő tervezte a Német Pavilont a párizsi világkiállításon, az Új Birodalmi Kancellária épületét, de Hitler, aki valamikor maga is építészeti karrierről álmodott, Speerrel együtt rajzolgatta „Germania” terveit. Berlint teljesen átépítették volna, sugárutakkal, diadalívekkel, és a város közepén megépítendő hatalmas épülettel, a „Dicsőség Csarnokával”. A monumentális épület a vatikáni Szent Péter-bazilikához hasonló, de annál hétszer nagyobb kupolával és tizenhétszer nagyobb területtel rendelkezett volna. 
Hitler felfelfedezte nagyon jó szervezőképességet és hamar egyéb megbízásokat is adott Speernek. 1942.től ő lett a német fegyverkezési miniszter, a haditermelés irányítója…

Kép forrása

A bűnbábó náci
A legenda úgy tartja, hogy Speer megbánta bűneit, elnézést kért a háborúban vállalat szerepéért, húsz éves büntetésével vezekelt hibáiért. Magnus Brechtken azonban rámutat művében, hogy Speer valójában maga terjesztette azt a legendát, hogy ő valójában soha nem volt igazi nemzetiszocialista...
Szabadulása után két önéletrajzi könyve is megjelentetett, de ilyen átfogó munkát életéről, mint amilyen Brechtken biográfiája, még soha nem írtak. Brechtken az „Egy német karrier” alcímet adta rég várt Speer-életrajzának, és nem csupán azért, mert börtönbüntetésének letöltése után Hitler kedvenc építésze igencsak problematikus második pályafutásba kezdett, mint roppant népszerű kortörténeti tanú, hanem azért is, mert a történész „annak a polgári származású németnek a típusát” akarta ábrázolni, „aki tudatosan csatlakozott a nemzetiszocializmushoz, 1945 után pedig nem volt meg benne sem a hajlandóság, sem a belátás ahhoz, hogy tisztességesen számot vessen saját tetteivel”. 

Kép forrása

Reprezentatív karrier
Brechtken, a müncheni Kortörténeti Intézet igazgatóhelyettese több mint tíz esztendeig kutatta a témát, és nagy célokat tűzött maga elé: megírta Speer életrajzát, számot vetett a politikai memoárok manipulatív hatalmával, elemezte a háború utáni német társadalmat, és – részben igen keményen – leszámolt saját szakmájának képviselőivel. És tette mindezt kimondottan lendületes előadásban.
Alaptézise így hangzik: az építész karrierje reprezentatív volt. „Speer kiemelkedő személyiség volt, egyszersmind azonban szemléletesen példázza azoknak az életútját, akik hasonló, jóllehet szerényebb ambíciókkal álltak a nemzetiszocializmus oldalára, és váltak a rendszer tevékeny részeseivé, alakítóivá” – írja róla.