„Dr. Horn József könyve, aki a Felső Kereskedelmi Iskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Felső Kereskedelmi Iskolájának igazgatójaként írta ezt könyvet, a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megbízásából. Az iskolán kívüli népművelés szempontjából a Miniszter Úr által a Magyar Népművelés Könyvei szerkesztésére alakított szakbizottság. Kiadja Győr-Moson és Pozsony K.E.E. vármegyék közönsége, Magyarország újraépítésének idején a közműveltség emelésére 1936-ban.”
Ez a könyv, mint annyi másik, a családi könyvtárak sajnálatos okokból történő öröklése okán került a birtokomba. Dédapám kapta 1936-ban a Somogy Vármegyei Népművelési Bizottságtól, mint a megyei számvevőség főnöke. A könyv célja az, hogy a népnek előadást tartó népművelők számára megalapozzák, kiegészítsék és felújítsák, valamint korszerűsítsék a közgazdasági ismereteket.
Rajongó könyvismertetés következik.

Kép forrása

Amit a gazdaság csinál
Habár a legteljesebb mértékben hiányzik belőlem mindenféle hajlandóság a spiritizmus vagy az ezotéria iránt, már korábban is megfigyeltem, hogy a jó könyvek keresik és meg is találják az emberüket. Az univerzum bizonyosan törekszik valamiféle egyensúlyra és ha ezt esetemben könyvek és nem mondjuk csillagjegyek útján éri el, csak elégedettségemet fejezhetem ki. Sosem olvastam még igazán jó közgazdasági könyvet. Az egyetemen szigorlatoztam közgazdaságtanból és az első órán a Közgázról (milyen kifejező rövidítés) érkezett nagynevű előadó hevesen óvott bennünket például attól, hogy közgazdaságtani könyveket olvassunk, mert a szerzőket terjedelemre fizetik. Esetleg cikkeket. 
Hát, maradjunk annyiban, hogy az élet nem cáfolta meg ezt a tételt ezidáig. 
A közgazdaságtan fogalmainak ismerete és értő használata az általános műveltség része és nem mellesleg az életé is. A közgazdaságtan azonban nagyképű tudomány, különösen azóta, mióta a társadalomtudományok elszabadultak és felhagytak a valósággal történő törődés kényszerével. Több olyan beszélgetésen volt szerencsém részt venni, ahol vezető közgazdászok, akik a tévében a nyilvánosságban évtizedek óta tévedhetetlen biztonsággal jósolják meg a gazdasági trendeket több-kevesebb sikerrel, nos ugyanezek a sztárközgazdák műhely-beszélgetéseken, egyetemisták és fiatal szakemberek előtt gátlás nélkül ismerik el, hogy a közgazdaságtan nem egzakt, nem szigorú tudomány.
Azonban ezt sokáig nem is állította senki, aki arra vágyott, hogy komolyan vegyék. A közgazdaságtan állapota és művelőinek reputációja a nagy világválság utáni időben nem volt túl jó. Egyértelmű volt, hogy amit a gazdaság csinál, azt nem látjuk át teljes egészében és annak a következményeit, amit a gazdaság érzékeny pontjain lévő emberek döntenek, nem tudjuk mindig megjósolni. A szerző szavaival: „A gazdaságpolitikai törekvések ismertetése során mindig arra igyekeztem, hogy gazdasági életünk hibáit és bajait se el ne hallgassam, se ki ne színezzem. A bajokat érzi a nép és gyakran hallja is, de nem mindig tárgyilagos megvilágításban. Elhallgatásuknak tehát nem volna értelme; különösen nem olyan könyvben, amely a nép vezetőinek, vagyis azoknak szól, akiktől a nép magyarázatot vár e bajokra.”

Kép forrása

Egy jól elmesélt történet
Ez a könyv elképesztően jól van megírva. Nyelvezete annyira tiszta és világos, mint amennyire gazdag, egyszerre szakmai és érthető. Felépítése, szerkezete, fogalomépítménye egyszerre mélyít el meglévő tudást és teremt új összefüggéseket. Definíciói világosak, mint egy lexikonban, de élettel teliek is, mint egy jól elmesélt történetben. Arról nem is beszélve, hogy ideológiai értelemben sem annyira fertőzött, mint azt az ember – a sok évtizedes agymosás után a Horthy-rendszer által készített gazdasági tankönyvről – gondolná.
Azt kell, hogy mondjam, ez a könyv ma is alkalmas lenne arra, hogy egy érdeklődő gimnazista számára a közgazdaságtan gyakorlati építményét a szükséges számtalan elméleti kiindulás felvillantásával, bemutassa és ezt a gondolkodásmódot beültesse a fejekbe. A manapság oly sokszor emlegetett pénzügyi és gazdasági tudatosság olyan általános gazdasági életvezetési szemlélettel jelenik meg benne, ami lehetőséget teremt a tágabb összefüggések szükségességének és alkalmazásának felismerésére is.
A régi könyvek mindig kincsesbányái is elfeledett fogalmaknak, szóhasználatoknak is. A harmincas évek közepén még jelentősen hatott a magyar közbeszédre és közgondolkodásra az Amerikából visszatérő, ott akár évtizedeket élő emberek viselkedése, szóhasználata. Stílszerűen az úgynevezett „amerikázás” kifejezést ajánlanám az olvasó figyelmébe, mert azt, mint közkeletű kifejezést a Magyar Királyi Csendőrség büntetőjogi gyakorlati kézikönyvében (1937) is megtaláltam. Amerikázásnak nevezik azt, amikor a munkások „lassú és kényelmes munkával igyekeznek a vállalkozót követelésük teljesítésére kényszeríteni”. Megjegyzem más összefüggésben is használták tudtommal ezt a szót. Jelentett valami olyasmit is, mint a „héderelés”, de azt is, amikor valaki jogtalanul, kifizetetlenül használ valamit a saját örömére.
Ahogy a filozófiát is – kényszerből – sokszor tanítják filozófiatörténetként, úgy a gazdaságról is érdemes gazdaságtörténetként gondolkodni. A történetiség mindig magyarázóerejű, főleg a XX. század addig példátlan változásai közben. Ennek a könyvnek a legnagyobb tanulság talán az, hogy magában is tökéletesen bizonyítja azt, hogy mennyi már meglévő tudást és tapasztalatot vesztettünk mi itt Magyarországon az 1945 utáni bolsevizálással és vesztünk el azzal, hogy a bolsevizmus és azt követő eszmei áramlatok voluntarizmusából kiindulva azt hisszük, hogy a harmincas évek Magyarországán nem voltak képesek akár a tudósok, akár a szakemberek és köztisztviselők, akár a kormányzat viszonylag ideológiafüggetlenül szemlélni a valóságot. Pedig pont ellenkezőleg, az első nagy háború és az országvesztés sokkja a racionális mérlegelésre kényszerítette a kormányzó elitet. Háttér-intézményei, szellemei holdudvara nem csak korszerűen és gyorsan, hanem relevánsan is reagált a kihívásokra, példátlan újjászületés zajlott le a harmincas években. Persze pont annyi, vagyis rengeteg hibával, mint bárhol, bármikor, de a magyar szellemi élet a kor színvonalától nem volt elmaradva, mert az elit és a kormányzat nem engedhette meg, hogy elmaradott legyen.

Kép forrása

Mindenféle szocializmusok
Különösen izgalmasan jelenik meg ez azokban a fejezetekben, amelyben a kor nagy társadalompolitikai kísérleteinek gazdasági elemzése kerül sorra.
A szocializmusról szóló néhány oldal a mai tudásunk fényében is gyilkos pontossággal mutatja be ennek az elképzelésnek a reménytelenségét. Akkor, mint mindenkor, evidencia volt ugyanis, hogy a szabadság és az egyenlőség követelménye annál elérhetetlenebb, minél szélsőségesebben értelmezzük, és minél erősebben kívánjuk meg együttes érvényesülésüket. 
Ugyanakkor a kötetben nem valami ellenséges ismertetést olvashatunk, hanem a problémákat valóságosan bemutató gondolatsort. Különösen akkor döbbenhetünk erre rá, ha elolvassuk a keresztényszocializmusról, a nemzetiszocializmusról és a fasizmusról, illetve a tervgazdaságról szóló részeket.
A keresztényszocializmus a Rerum novarum (1891) után jelentős áramlatnak látszott, még a száz évvel később is hivatkozási alapja volt jelentős jobboldali pártoknak, hogy aztán a gazdasági liberalizmus a feledésbe taszítsa. Gazdasági irányzatként a gazdaság (a gazdasági célok kijelölésében) erkölcsi alapjainak erősítésében látta a kapitalizmus nyilvánvaló diszfunkcióinak javítási eszközét.
A könyvben a nemzetiszocializmus és a fasizmus tárgyalása külön történik, mert akkoriban, pontosan és nagyon helyesen egyébként, a kortársak a két rendszert ugyan hasonlónak, de egyben gyökeresen különbözőnek is látták. Ahogy ez utóbbi két rendszer, úgy a bolsevik is erősen korlátozza a szabad versenyt, de míg ez utóbbi a szabad egyéni és közösségi kezdeményezéseket is, addig a többi azokra épít. Fontos fogalmi megkülönböztetés itt, hogy a szovjet állam maga gazdálkodik a legalsó szinteken is, addig mindegyik másik döntő mértékben hagyja az embereket magukat gazdálkodni bizonyos szintig.
A könyv utolsó oldalain a tervgazdaságig jutunk el, a korábbiakban tárgyalt gyakorlati és elméleti alapokra építkezve magától értetődően teszi fel azokat a kérdéseket, amelyekkel aztán az 1945 utáni Magyarország a szocialista időszakban birkózni kénytelen.
Ez a könyv nem csak a maga korában, hanem ma is alkalmas arra, hogy a művelt laikus közgazdaságtani ismereteit bővítse. Mint ahogy azt is világossá teszi számunkra, hogy lehet sokat fejlődtünk a közgazdasági elméletek és a matematikai közgazdaság terén, de túl sok problémát azért nem oldottunk meg. Mert összes megvolt már nyolcvan éve is.
Mert valahogy még mindig vannak válságok. 
Ezt régen tudták, ma viszont megígérik nekünk, hogy mégse lesznek...

Kép forrása