Kép forrása

Spirituális élmény
De, ha már Esterházy és sokféleség, akkor hadd ejtsek néhány szót Magyar Miklós kötetéről, az Esterházy triptichonról! Izgalmas megközelítése néhány kérdésnek, néhány nagyon is fontos kérdésnek, ami a nemrég elhunyt szerzővel kapcsolatban eszünkbe juthat. 
A címválasztás – triptichon, hármasoltár – bizonyára elárulja, a szerző, Magyar Miklós igazi rajongója Esterházynak. A kötetet olvasva mégsem a szerző elfogult lelkesedését fogjuk érezni, inkább valamiféle misztikus, spirituális élményt tapasztalhatunk meg, olyasmit, ami az irodalmat kiemeli a hétköznapokból, amit az olvasmányélmény katarzisa kínál, olyasfélét, amiről a romantikus, sőt szentimentális literátusok számolnak be, miután bekebelezte őket egyik-vagy másik hatalmas alkotás. 
No, igaz, szerzőnk maga is irodalmár. Egyetemi tanár, a Sorbonne előadója, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Főleg a modern francia irodalommal foglalkozik, ám Esterházyhoz mély kapcsolat fűzi. Számos tanulmányban dolgozta föl azokat a kérdéseket, amelyeket az író feltett az irodalomtudománynak, s most e tanulmányok közül választott ki hármat, a három legizgalmasabbat, hogy egy szép kivitelű kötetben állítson emléket jeles írónknak. 

Kép forrása

Nehezen feldolgozható múlt
A magyar Bloomsday Esterházy leleménye. Joyce Leopold Bloomjára emlékeznek az írek – s egy ideje Joyce valamennyi kedvelője – június 16-án. Hogy nekünk, magyaroknak nemcsak azért jelentős ez a nap, mert Leopold Bloom Szombathelyről kivándorolt magyar zsidó volt, hanem azért is – így Esterházy – mert 1951-ben azon a napon kezdődtek a kitelepítések. Másfelől meg azon a napon végezték ki Nagy Imrét, 1958-ban, s ennek nyomán 1989-ben is ezen a napon tartották meg a martír miniszterelnök, s a vele együtt meggyilkolt forradalmárok újratemetését. Olyan nap ez, amely magában hordozza a magyar kommunizmus egész ívét. Ahogyan az Ulysses egyetlen napja a maga világát. 
Jó a felismerés, szellemes a párhuzam, s, hogy mégsem lett a június 16-a jeles nappá a magyar történelemben, hát az talán épen annak köszönhető, hogy a kommunista rendszer egészével sehogyan sem tud mit kezdeni a magyar társadalom. Maga Esterházy és sírig volt kénytelen birkózni családja múltjával. Az arisztokrata származás, a kitelepítés és végül apjának beszervezése, s mindezekkel szemben a maga sikeres írói pályafutása egy zaklatott, nehezen értelmezhető, nehezen feldolgozható múltat hagyott az íróra, s vele együtt sok hasonló sorsot megélt magyarra, csaknem az egész magyar társadalomra. Küzdünk vele, értelmezzük így is, úgy is, magyarázzuk, kibeszéljük, elhallgatjuk, aztán valami másra asszociálunk… Mint Leopold Bloom a maga június 16-áján. 

Kép forrása

A plágium-ügy
A második tanulmány, ha lehet még izgalmasabb kérdést jár körül. Plágium és vendégszöveg cím alatt arra mutat rá Magyar Miklós, mennyire nehéz dolga van írónak és elemzőnek, amióta az idegen szöveg beillesztése a saját írásműbe nem magától értetődő alkotói gesztus – az elődök megbecsülése, már megszületett szövegek újraértelmezése – hanem szöveglopás, a szellemi tulajdon elbitorlása. Pedig tulajdonképpen valahol lelke legmélyén minden alkotó ember tudja, hogy az ilyen szövegek beollózása a saját műbe nem lopás. Nagy port kavart plágium-ügyét maga Esterházy is csak egy vállrándítással intézte el. Éppen úgy, mint aki tudja: az irodalom örökkévalóságában jelentéktelen, sőt abban a valóságban értelmezhetetlen kérdésről faggatják kritikusai. Persze Magyar Miklós igen alaposan járja körül a jelenséget Montaigne környékén kezdve, s valahol Oravecz Imre környékén fejezve be. 

Kép forrása

Az író és a nyelv
Végezetül a Barátság a nyelvvel című fejezettel lesz a legkönnyebb dolgunk, hiszen az csak arról szól, amit amúgy is tudunk: Esterházy ezerféle nyelvi leleménnyel szórakoztatta olvasóit, meg bizonyára saját magát is. Magyar tanár úr esszéje azonban részletesen feldolgozza író és a nyelv barátságának minden fejezetét, a szerkesztés gondjaitól a nyelvtani hibákon keresztül a nyelvi humor ezernyi módszeréig, árnyalatáig. 
Hogy könnyű, vagy könnyed olvasmány volna az Esterházy triptichon, azt nem állíthatjuk, viszont közelmúltunk bizonnyal legnagyobb írójának rajongói számára kötelezően ajánlott. Az izgalmas részleteknél azonban érdekesebb az a szeretet, ami Esterházy felé sugárzik ebből a remek kis kötetből. Aki osztozik ebben a szeretetben, feltétlenül olvassa el!