2017. május 26., 19:25, Örs vezér tere, Spar 
„– Válassz egyet!
– Nem tudom, válassz inkább te! Olyan olívás nincs?
– Van, de elég száraz. Holnapra nem tom, milyen lesz.
– Vegyünk egy bagettet? De ekkora meg nem kell. Igazából egyik sem tetszik.
– Nekem se, de akkor mit eszünk reggel?
– Hagyjuk a csudába az egészet, majd én sütök valamit holnap.
– Biztos? Van hozzá kedved?
– Sokkal inkább, mint ezekhez a vacakokhoz…”


Úristen, de szép!
Másnap reggel ablakot nyitottam a hatalmas internetre, és mint a friss levegőt hagytam beáramlani a tengernyi információt. Kenyér, házikenyér, lepénykenyér, arab lepénykenyér serpenyőben. Ez lesz az! Kattintok jobbra, kattintok balra: limarapeksege.hu. Liszt, só, víz, élesztő. Kever-kavar, gyúr, pihentet, darabol, gyúr, pihentet, nyújt, süt, és már kész is! Elkészítettem, príma lett, meg is lettem dicsérve alaposan. Persze nem szalámival ettük a kis lepényeket (nem keverjük össze a szezont a fazonnal), hanem stílusosan, hummusszal és padlizsánkrémmel. Eltelve a friss meleg kenyérrel, vígan heverészek a kanapén (hétvége volt!). Átjár a büszkeség, hiszen még tíz óra sincs, és én máris keresztbe tettem azt a bizonyos szalmaszálat. Kíváncsiságom hamar visszavezényel a honlapra: K ez a Limara? Milyen név ez? Honnan tudja, hogy hogyan kell ilyet sütni? Mik vannak még? És látom, hogy minden van: kenyerek, kelt tészták, sütemények, receptek százai és elégedett kommentelők ezrei. Tóthné Libor Mária, alias Limara orákulumként osztja a tanácsokat a virtuális látványpékségben. Aztán azt is látom, hogy van könyv. De szép! Rákeresek külön. Úristen, de szép! Ebben a pillanatban kezdetét veszi egy három hónapos áhítozás-vágyakozás (amolyan maratoni kenyér advent): szeretnék egy ilyen könyvet! Végül megajándékoz vele a szívemnek kedves és megkezdődik az elméleti felkészülés, augusztus közepén pedig felkerül az i-re a pont: egy erdélyi kenyérsütés apropóján a gyakorlatban is bevethetem magam. 


A kovász miből készült?
2017. augusztus 12., 5:30, Gyimes, Setétpatak, Feriék udvara
Az előre kitervelt és brutális kegyetlenséggel végrehajtott hajnali kelést követően a színen vannak: Valér néni (helyi senior projektmenedzser), Tündi (Valér lánya, junior projektmenedzser), Zsuzsi (Feri felesége, team leader és üzemeltetési menedzser), valamint Ellácska (HR asszisztens) és Én.
„– Valér néni, azt tessék megmondani, hogy a kovász hogyan készül?
– Jaj, kicsi bubám! Hát, mikor sütjük a kenyeret elteszünk belülle egy marékkal, s azt a legközelebb bele gyúrjuk a kenyérbe. S aztán megin elteszünk egy darabot, s megin belesütjük.
– Na, jó, de mivel sütötték az első kenyeret, amiből eltetettek egy marékkal? A kovászba mit tettek?
– Hát azt, ha nem vót, akkor mentem a komámasszonyhoz kértem tülle, s ha neki nem vót, jött hozzám, s én adtam neki. 
– És az a komámasszony tudja-e, hogy a kovász miből készült?
Feszült csend a nézőtéren: Valér néz Tündire, Tündi néz Zsuzsira, Zsuzsi néz Ellácskára, Ellácska néz rám. Kisvártatva érkezik a megfejtés:
– Hát, valakinek mindig vót.”


Limara tizenkét pontja
Kovász-ügyileg nem lettünk tájékozottabbak, az viszont kiderült, hogy kovász helyett Setétpatakon is öregtésztával sütnek, csakúgy, mint a Limara Péksége – házi pékek alapkönyve című hiánypótló műben. Az öregtészta egyfajta élesztős előtészta, ami Valér néni szerint ugye mindig vót. Limara szerint viszont ezt a lisztből, vízből, sóból, és élesztőből álló tésztát legkésőbb a sütés előtti este be kell gyúrni, és a konyhapulton 10-12 órán át keleszteni. Nagy előnye, hogy nem igényel akkor olyan odafigyelést mint a kovász, ami egy erjesztett előtészta, vagyis nem kell életben tartani és etetni, így a kezdők válláról egy komoly stresszfaktort vesz le mindjárt az elején. 
A könyv egyszerre áraszt romantikus, békebeli és nyugodt, higgadt hangulatot. Kell is ez a fajta letisztultság és minimalizmus, hiszen sokak számára mumus a kelt tészta, maga a nagybetűs a kenyér meg pláne! Még mielőtt belecsapna a receptekbe, Limara tizenkét pontban, fázis fotókkal illusztrálva mutatja be a kenyérsütés menetét, melyek a következők: 1. Az alapanyagok kimérése, 2. Alapanyagok összekeverése, dagasztás, 3. Érlelés, első kelesztés, 4. Visszagyúrás, 5. Darabolás, mérés, 6. Előformázás, virgolás (gömbölyítés), 7. Pihentetés, 8. Végső formázás, 9. Utókelesztés, 10. Sütés, 11. Hűtés, 12. Tárolás. 


Liszt, víz, só és élesztő
A kenyérsütésről írtak már könyvet többen is, de amiben ez más, mint a többi az az, hogy ezt magyarul írták, magyar embereknek, magyar ízléssel. Ez már a tartalomjegyzékből is világosan kiderül: Előszó, Alapok, Kenyér, Kalács és Fánk, Kifli és Zsemle, Édesség, Sósság, Blundel Tészta, Perec és Pogácsa, Index. (Fentiek közül az előszó és az index nem annyira finom, de hát ízlések és pofonok.) 
Továbbá a szerző személye, vagyis mibenléte, pontosabban miben nem léte is előnyére válik a könyvnek, jelesül az, hogy Tóthné Libor Mária nem péknek született, de még csak nem is annak tanult, hanem sokkal később szerelemből és megszállottságból lett az. Így ő is megjárta a kezdők kálváriájának minden stációját. A saját és mások hibáiból és sikereiből tanult, évekig kísérletezett és tökéletesítette receptjeit, így pontosan tudta hogyan kell úgy megírnia ezt a könyvet, hogy elolvasása utána a laikus megkönnyebbülten így sóhajtson: „nincs több kérdésem”.  
„Liszt, víz, só és élesztő – a kenyérsütés legfontosabb hozzávalói. No meg persze idő és sok-sok szeretet. Látszólag egyszerű alapanyagok, mégis sokakat félelemmel tölt el a kelt tészta készítésének még a gondolata is. Való igaz, a jó kenyér hosszú időn át tartó odafigyelés, próbálkozás eredménye, amit a lehetséges hibák megtapasztalása és kijavítása által érhetünk el. 
Nem kell tökéletességre törekednünk, hiszen nem az a cél, hogy a boltok polcain sorakozó, teljesen egyforma kenyereket utánozzuk. Ha itt-ott kireped vagy netán göcsörtös lesz a tészta, nem baj, éppen attól lesz különleges, egyedi, a miénk. És abban a pillanatban, ahogy először megérezzük az otthon sült kenyér illatát, menthetetlenül a rabjává válunk. Azért, hogy a kezdeti buktatókat elkerüljük, igyekszem nagyon alaposan, részletesen leírni a kenyérsütés lépéseit, megosztani azokat a tapasztalatokat, amiket az évek alatt összegyűjtöttem.”


Se kemencém, se bátorságom
Sokáig halogattam, hogy itthon is kipróbáljam a kenyérsütést olyan körülményekre hivatkozva, hogy se kemencém, se vaslábasom, se bátorságom. Aztán egy nap fordult a kocka, és vettem egy kiló BL 80 kenyérlisztet, összeállítottam az öregtésztát, és másnap megsütöttem életem első önálló kenyerét (egy sima sütőben), egészen pontosan a mediterrán kenyeret az 50. oldalról. Azóta ezt már sok minden követte. Készült többek között „jól bevált fehér kenyér”, békebeli foszlós kalács és kelt kakaós csiga is. De lesz még Budán kutyavásár, tele van a könyv megsütni való receptekkel. Nálam már sorszámot húzott a parasztkenyér, a kuglóf, a szalagos farsangi fánk, a sós kifli, a császárzsemle, a hamburgerzsemle (na ebből tényleg csak kifejezetten hitványat lehet kapni a boltban), a molnárka, a lekváros bukta, a ferdinánd-tekercs, a lángos, a langalló, a perec, valamint a tepertős pogácsa. És kérem higgyék el, hogy még a felét sem soroltam fel a könyvben található megannyi finomságnak! Gluténérzékenyek és dietetikusok reszkessenek! 

Képek forrása