A szociális környezet reflexiója

A bibliafordításokat nem számítva, nem sok kiemelt könyv közös kiadásában munkálkodott együtt Magyarországon az evangélikus és a református egyház. A közös kútfő, a fő forrás persze – mint minden keresztény és keresztyén felekezetnél – Krisztus maga, így a közös nyelv és kiindulópont is Ő, így együttesen a Kálvin Kiadó és a Luther Kiadó idén jelentette meg A protestáns etika kézikönyvét.

Kik azok a protestánsok?

A Fazekas Sándor, a Debreceni Hittudományi Egyetem Szociáletikai és Egyházszociológiai Tanszékének vezetője májusban mutatta be több fórumon is a kötetet. A megjelenés örömében azért állapítsuk meg bátran, hogy a magyar felnőttek jelentős részénél gondot okoz a „De kik is azok a protestánsok?” kérdés megválaszolása. Szóval azt kell mondjam, hogy A protestáns etika kézikönyve című kiadvány így sajnos viszonylag szűk rétegnek szól, ugyanakkor úgy vélem, hogy jelentőségét tekintve sokkal több, nagyobb annál, minthogy azt azzal le lehessen mérni, hogy valójában ki érti legalább a kötet borítójára írtakat. 
Úgy vélem, hogy aki veszi a fáradtságot és elolvassa a könyvet, nagyon sokat megtudhat a jelenlegi mai magyar valóságról, arról az egyre kaotikusabbnak tűnő társadalmi állapothalomról, amit nap, mint nap megélünk. 

Miért kell az etika?
Nem is hinnénk, mi átlagok, hogy miért kell az etika. De segít a szerkesztő, aki egy helyen így fogalmaz erről az előszóban: „Egyetlen etika sem rendelkezik minden helyzetre alkalmazható megoldásokkal vagy lehívható erkölcsi mintákkal. A reformátori etika sem! Így e könyvnek és az egyes fejezeteknek a célja nem az elvárás, még kevésbé valamely vallási vagy erkölcsi tekintélynek való engedelmesség munkálása, hanem segítségnyújtás az erkölcsi értékítélet kialakításához, adott helyen, időben és szituációban.” 
Fazekas Sándor azt is hozzáteszi, hogy a reformátori etika nem elvár, hanem gondolkodtat, és nem gyámkodni akar, hanem kérdéseket fogalmaz meg, illetve a közösségeket, egyéneket érintő kritikus helyzetekben arra buzdít, hogy merjük elemezni az adott szituációt, s a bibliai-reformátori erkölcsi elvek mentén a legoptimálisabb döntést hozzuk meg. 

Megváltoztak a dolgok
Látható, hogy a kötet szerkesztésében nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az olvasó számára tisztázzák a protestáns etika alapjait, feladatát, illetve emellett ugyancsak fontos, hogy kiemeljék: ez a kézikönyv azért kellett, hogy megszülessen, mert ötszáz évvel ezelőtt is meg kellett szülessen a változás. Ahogy akkor, 1517-ben, úgy a mostani időben is gyökeresen megváltoztak a dolgok: a gazdaság, a társadalmi együttélés, a politika, a jogrend, a kultúra, a művelődés, az oktatás, a nevelés, a magán- és közélet, a tudomány fejlődése és a tudomány eredményei, a technikai vívmányok és az emberi élet feltételeit biztosító környezethez való viszonyulás tekintetében. A könyvben a felkért szerzők sorra veszik a fenti témákat, s így írnak fejezetenként a beszéd-, a képi megjelenés-, a házasság-, a család- és a szexualitás-, a születés- és a halandóság-, a környezet-, a technika-, a gazdaság-, a közélet- és az egyházi szolgálatok etikájáról. 
Akiknek még egy kis nógatásra van szükségük ahhoz, hogy magukhoz vegyék a kötetet, álljon itt egy összegző gondolat, mely a protestáns etika és a bibliai kijelentés lényegére mutat rá a szerkesztő tollából: „Az etika ugyanis nem állapotleírás, hanem irányultság, lelkiismereti beállítottság, meggyőződés, a keresztyén hit és az értelem alapján kialakított értékítélet és reflexió mindarról, ami a szociális környezetben körülvesz.”