Különleges családregénnyel jelentkezett Rakovszky Zsuzsa, a Kossuth- és József Attila-díjas író, költő. A Magvető Kiadó gondozásában megjelent regény elbeszélője, Ádám évtizedekkel később értesül arról, lehet, hogy van egy lánya, így kerül az életébe a húszéves Célia. Miközben egy gyakorlatilag ismeretlen embernek kell apaként segítenie, óhatatlanul rápillant saját élete idegenségére és gyermeki mivoltára is.

Nem férfiregény   
Az olvasó – a szerző műveiben először – egy középkorú férfi szemszögén keresztül kapcsolódik az elbeszélésbe. A Célia címet viselő történet mégsem férfiregény, legfontosabb szereplői mindannyian nők. Rakovszky Zsuzsa szerint részben azért is lett Célia a könyv címe, hogy jelezze, igazából a címszereplő áll a középpontban, a férfi narrátor csak elbeszéli a történetet.
„De ez nem jelentett nehézséget, ki tudja, miért, a férfiak valahogy könnyebben megszólalnak, talán mert sokkal nagyobb hagyománya van a férfi elbeszélőnek. Persze az elbeszélő nemcsak elbeszél, ugyanakkor bizonyos szempontból ellenpontja is a címszereplő-főszereplőnek” – fogalmazott.

Szabadság és igazság
A Célia családregény, szereplői mégis a hagyományos értelemben vett család hiányával küzdenek. Cipelik tovább magukkal azoknak a választásoknak és megoldásoknak a súlyát, amelyeket az előttük járó nemzedék adott a szülőség, a család problematikájára. „Általában azok – ezt magamon is tapasztaltam –, akik csonka családban nőttek fel, később nehezen viselik azt a sűrűbb érzelmi közeget, no, meg a folytonos alkalmazkodást, amit egy nagyobb család jelent” – vélte az író.
Az éles humorral és a szerzőre jellemző líraisággal megírt történetben Célia édesanyja, Zsani egész életében a szabadságot keresi, igyekszik a lehető legmesszebb tágítani a család határait, elkerülni minden dogmatizmust, egyben határozott állásfoglalást is. Ezt a gondolkodást adná tovább Céliának, a lány viszont szenved és menekül a választási lehetőségek sokaságától, attól, hogy nem tud dönteni arról, mi az „igazi” és mi nem. 

Vers, regény, verses kisregény       
A szerző szerint mindez a korunkra jellemző. „Nyilván voltak korok, amikor ez a lehetőség, mármint a túl sok választási lehetőségé, nem állt fenn, vagy csak nagyon kevesek számára, mert volt valamilyen magától értetődő szabály- és hagyományrendszer” – mondta. Kiemelte azt is: a korunk Budapestjén játszódó történetnek a „jelen nem is annyira háttere, mint inkább tárgya”.
A több, mint háromszáz oldalas Célia Rakovszky Zsuzsa eddigi legrövidebb regénye, terjedelme mintegy fele legutóbbi, Szilánkok című művének. A kérdésre, hogy tervezi-e előre művei hosszát, úgy válaszolt: „Nem, sosem tudhatom előre, milyen hosszú lesz, amit írni kezdek. Volt, ami novellából nőtt regényméretűvé. Az anyag természete dönti el, hogy végül is hogy alakul”.
A kérdésre, hogy jelenleg min dolgozik, elárulta: most verseket ír, bár akad köztük olyan hosszú is, ami akár verses regények is elmegy, „vagy legalábbis verses kisregénynek, ha létezik ilyesmi”.