Az anti-pszichiátria apostola

Magyarországon a nyolcvanas években két kisebb formátumú, de annál vaskosabb és forradalmi tartalmú kötetével vált ismertté és népszerűvé R. D. Laing skót pszichiáter, pszichológus, író. Az egyik kötet a most ajánlott Gubancok, melyben olyan versek vannak, amiket nyugodtan lehet pszichoanalízisnél is alkalmazni és persze fordítva is. Szerintem Laing egy zseni volt, de többen így vannak vele.
Négy anyától tíz gyermek

Magyarországon a most górcső alá vett Gubancokon kívül a Tényleg szeretsz?, a Beszélgetések gyerekekkel, a Bölcsek, balgák, bolondok, Az élmény politikája, valamint Az édenkert madara című kötetei jelentek meg. Köteteiből is kibontakozik, hogy Ronald David Laing egy olyan filozófiai alapokon nyugvó újfajta pszichológiai, pszichiátriai mozgalomnak volt a kiötlője és zászlóvivője, melyet később – amúgy tiltakozása ellenére – anti-pszichiátriának neveztek, illetve Laing azt is elutasította, hogy ő lenne ennek az apostola. 
Ezek szerint végtelenül szerény figura volt, és nem ez volt az egyetlen furasága, ifjúkorától kezdve masszív alkoholista és depressziós volt, illetve családpszichiáterként ugyancsak vizet prédikált és bort ivott, hiszen négy anyától tíz (!) gyermeke született. 
Laing tehát – bizonyára nem szélsőséges túlzás – maga volt „a” gubanc

Megérthetjük a másikat
Gubancok című kötete pedig annak a felfedezésének lírai tükröződése, hogy a hétköznapokban kialakult kisebb-nagyobb problémás helyzetek, érzelmi traumagócok feloldhatók, ha a zűrzavarban résztvevő felek kibeszélik egymással a szituációt. Laing Gubancok című kötete gyakorlatilag ezeknek a helyzeteknek a verses manifesztációja. A meglehetősen szikár tartalmai és formai igényességgel, egyfajta sajátos minimalizmussal megalkotott költemények, olyan párbeszédeket jelenítenek meg, melyekből kiderül, hogy nem az egyik vagy a másik félnek van igaza egy-egy szituációban, hanem csupán úgy kommunikálnak a másikkal, mint akik tudják: egyéni valóságként élték meg az adott traumát. Ebből pedig az kell, következzen, hogy megérthetjük a másikat, hiszen az elsőre ellentmondásosnak tűnő, egymásnak ellentmondó állítások között igenis van kohézió. Ennek a kohéziónak pedig empátia, türelem, szeretet a lényege. 

Jill és Jack
A Gubancok című 1969-es könyvének megjelenése kapcsán a szerző több előadást is tartott, melyek egyikén nekiszegezték a kérdést: mely szavakat használja a legtöbbet terápiái során, mire az volt a válasz, hogy legszívesebben azokat, melyeket a terápia alanya. Nos, a Gubancok lényege pontosan ez: a gondok, problémák feldolgozásáról szóló párbeszédek és történetek során tulajdonképpen csak a felek változók, az általuk közöltek gyakorlatilag ugyanazok. Minderre álljon itt egy példa a „Jill is Jack is kívánja hogy kívánják” című költemény egy magvas és jellemző részletével: 
„Jill kívánja Jacket mert Jack kívánja hogy kívánják
Jack kívánja Jillt mert Jill kívánja hogy kívánják
Jill kívánja hogy Jack kívánja
hogy Jill kívánja
hogy Jack kívánja hogy Jill kívánja
cserébe azért hogy Jack kívánja hogy Jill kívánja hogy…”