Eddig kiadatlan Rejtő Jenő-szövegeket, levéltári dokumentumokat és fotókat felvonultató emlékkötet jelent meg a Szépmíves Kiadó és a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában.
A megtalált tragédia című kötet szerzője, Thuróczy Gergely Rejtő-kutató szerint a kötet célja olvasmányos módon rendet vágni a Rejtő Jenő alakja köré szövődött gazdag legendáriumban, tényszerűen bemutatni a pesti ponyva aranykorának zsenijét. Mindezt a kötet bemutatóján tudhattuk meg a minap, a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Ponyvaipar
Rejtőről azonban igen kevés adat állt rendelkezésre. Egyrészt mert nem nagyon kutatták, másrészt ő sem jeleskedett abban, hogy túl sok nyomot hagyjon maga után, és a 20. század viharai is gondoskodtak a hagyaték kallódásáról. Ha nem is volt világcsavargó, meglehetősen bohém életmódot folytatott. Nemtörődöm volt, nem érdekelték a polgári sallangok. Nagyon csekély a kéziratos és dokumentum-hagyatéka is, mivel arra a „ponyvaiparra”, amelynek keretein belül dolgozott – és amelyet humoros kalandregényeivel meg is újított –, nem volt jellemző a kéziratok megőrzése. Hiányoznak a szerződések, és a hivatalos levelezés nagy része is, azonban főleg a kéziratok csekély száma az, ami megnehezíti az irodalmi életmű rekonstruálását.
A Rejtővel kapcsolatos legendák burjánzását okozta az is, hogy nem csupán keveset lehetett tudni róla – a régebbi lexikonokban alig pársoros életrajza volt olvasható –, de paradox módon rendkívül népszerű is volt. A Kádár-korban több millió példányt adtak ki a könyveiből – fogalmazott Thuróczy Gergely, aki 2015-ben Az ellopott tragédia című könyvében is foglalkozott már az író tragikus életútjával és munkásságával.
A kutató úgy vélte: Rejtő „folklorizálódott”, alakja köré az olvasói igény szerint, népköltészetszerűen városi legendákból, vándoranekdotákból, jópofa történetekből egy teljes mitológia, alternatív életrajz kristályosodott ki. Még ma is hallani évente egy-egy új, korábban nem ismert Rejtő-legendát.

Rejtő a légiós
„Egynémely legendát, például a legfontosabb mítoszt, hogy Rejtő Jenő légiós lett volna – amiből egy szó nem igaz –, ő maga kezdte el terjeszteni egy 1934-es újságcikkben” – hangsúlyozta a PIM kutatója, aki a kötetben mintegy kétszáz oldalon foglalja össze, amit a források alapján tudunk Rejtő Jenő életéről. Az életrajzból kiderül az is, hogy a szerző valós személyisége csak részben tükröződött regényalakjaiban. Könyvei hangsúlyozottan fiktív alkotások, valójában a korabeli ponyvaregények paródiáit írta meg.
„Magánlevelezéséből egy sértődékeny, visszahúzódó, sérelmeit dédelgető, kisebbségi komplexusos figura rajzolódik ki, a regényeiből ismert nagyduhaj alakok részben kompenzálás eredményei is lehetnek. Ez azért is meglepő, mert végre előkerült egy fénykép, amin Rejtő nem ülve, félbevágva vagy portrészerűen látható, hanem egészalakosan. Az átlagnál egy fejjel magasabb volt, legalább 190 centiméter, elég marcona tekintettel. Kopaszodott, volt egy pukli a fején, tényleg úgy nézett ki, mintha a regényeiből lépett volna elő egy alvilági figura" – fogalmazott Thuróczy Gergely, aki a források alapján „bipoláris személyiségként” jellemezte az írót.

Elkártyázta a pénzét
„Kortársai, barátai leírják, hogy félelmetes volt, amikor ennek a hatalmas, sportos embernek egyik pillanatról a másikra megváltozott a kedélye, sosem lehetett tudni, mi következik" – mondta el a kutató. Rejtő Jenő mániás depressziót sejtető vonásai egyre romlottak az 1940-es évekre, ebben az állandó pénzszűke miatti megfeszített munka is közrejátszott. Pedig jól keresett, csak épp többnyire elkártyázta a jövedelmét.
„Iszonyúan sokat dolgozott, a ponyvaipar által elvárt színvonalat messze meghaladó műgonddal. Az éjszakázások, a határidőkkel, előlegekkel való versenyfutás, és nem utolsó sorban a különböző ajzószerek, a kávé, cigaretta, és a korban patikában szabadon kapható Aktedron nevű amfetaminszármazék az utolsó évekre teljesen kikészítették az idegrendszerét. Többször kellett idegszanatóriumban kezelni. Beteg ember létére vitték munkaszolgálatra a Don-kanyarba" – mutatott rá Thuróczy Gergely.
Rejtő 1943-ban harmincnyolc éves korában munkaszolgálatosként halt meg a Szovjetunió megszállt területén a Kamenkai járásban.

Rejtő (jobbra) baráti viszonyban volt Karinthyval (balról a második). Az 1938-ban Siófokon készült képen Salamon Béla is látható. Neki is sok szöveget írt Rejtő.

Képek forrása: Cultura.hu