Bizonyára felemelő élmény lehetett részt venni a koronázáson, ha csak a tömegben tolongva is, ha csak egy-egy koronázási emlékpénzt kézhez kapva is. Mert – ezt sem tudtam eddig – a koronázások alkalmával nem a hétköznapi garasokat szórták a nép közé, hanem kimondottan erre az alkalomra veretett emlékpénzeket. Ezeket gyűjtötte össze a Lendület kutatócsapat legújabb kötete. A magyar királyok 1508 és 1916 közötti koronázási érméiről és zsetonjairól szóló, Coronatio Hungarica in Nummis címmel megjelent kötetet a Magyar Nemzeti Múzeumban mutatták be.

A teljesség igényével
A királyság intézménye – a dinasztia és a magyar rendek hagyományosan bonyolult viszonya ellenére – alapvető aspektusa az újabb kori magyar történelemnek – mondta el Varga Benedek, a múzeum főigazgatója. Hozzátette: a koronázásokról alapvető adatokat és információt nyújtanak a kötet által tárgyalt tárgyi emlékek.
A Szent Korona történetének feltárására létrejött Lendület kutatócsapat legújabb kötete az úgynevezett felajánlási érmék és kiszórási zsetonok teljes katalógusát tartalmazza – hangsúlyozta Fodor Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsésztudományi Kutatóközpontjának főigazgatója. A kutatók munkáját méltatva kiemelte: a Lendület Szent Korona Kutatócsoport megmutatta, hogy egy bölcsészkutatás lehet „véresen komoly”, mégis könnyen befogadható és megérthető a szélesebb közönség számára is.
A teljesség igényével összeállított, több mint négyszáz oldalas katalógus összesen háromszáznyolcvanöt tételt vonultat fel, az érmeleírásokat tanulmányok, minden uralkodó esetében a koronázási ceremóniák történeti leírása is kíséri – ismertette a kiadványt Pallag Márta művészettörténész, aki kitért arra is: a kiadványt a szerzők angol és német nyelven is szeretnék megjelentetni.

Érmék és zsetonok
A kiadói ajánló szerint a „katalógus közel ezer színes illusztrációval páratlan betekintést kínál mind király- és királyné-koronázásaink históriájába, mind az azokra készült érmek különleges kincsestárába. Ezek között találhatók csupán egyetlen példányban készült, kiemelkedő értékkel bíró ún. felajánlási érmek – amelyeket a frissen megkoronázott uralkodó a koronázási mise felajánlási szakaszában az oltárra helyezett –, valamint a koronázásokhoz kapcsolódó emlékérmek éppúgy, mint a koronázási menetben a nép közé szórt arany-, ezüst- vagy rézzsetonok. A fél évtizedes intenzív múzeumi és levéltári kutatás eredményeként megszületett vállalkozás teljességre törekvő jelleggel veszi számba a késő középkorban Székesfehérvárott, majd 1563-tól Pozsonyban, 1622-től pedig részben Sopronban, végül 1792-től részben már Budán tartott koronázások érmeit, összesen 24 király, királynő és királyné szertartása kapcsán kibocsátott numizmatikai emlékanyagot. Az 1916 végi utolsó magyar koronázás centenáriuma alkalmából megjelent kötet pénz- és éremgyűjtőknek éppúgy bátran ajánlható, mint az újkori történelem, a magyar uralkodókoronázások és a Szent Korona iránt érdeklődők számára.”

Korona és tudományosság
A magyar koronázások és a Szent Korona újabb kori, 1526 utáni története a magyar tudományosság nagy adóssága volt – fogalmazott Pálffy Géza történész, a Lendület Szent Korona Kutatócsoport vezetője és a kötet egyik szerzője. Hangsúlyozta: a csapat az elmúlt öt évben számos levéltári és múzeumi alapkutatást végzett el, eredményeiről kétszázötven tudományos publikációban és tíz önálló kötetben számolt be tizenegy különböző nyelven.
A csoport – egyéb eredményei mellett – megtalálta a Szent Korona legkorábbi hiteles és színes ábrázolását egy 16. századi Habsburg-családtörténeti munkában. Emellett kikutattak egy I. Lipót által kézzel írt hétoldalas iratot is, amely a korona a tudományosság számára kevéssé ismert 1663-1664. évi hányattatásairól szól.
Ami pedig a koronázásokat illeti, a csapatnak sikerült leszámolnia azzal a magyar történettudományban bevett tézissel, miszerint magyar király csak az lehet, akit Székesfehérvárott a Szent Koronával az esztergomi érsek koronáz meg. Ezzel szemben a 17. században öt magyar koronázó város is volt, köztük Sopron, ahol ennek az emléke teljesen kifakult a kommunizmus alatt. Talán még a helybéliek közül sem tudja mindenki, hogy Sopron koronázó város. 1622-ben Gonzaga Eleonóra királynét, II. Ferdinánd feleségét, 1625-ben III. Ferdinánd királyt, 1681-ben pedig Eleonóra Magdolna királynét, I. Lipót harmadik feleségét koronázták a Kecske-templomban magyar királlyá, illetve királynévá.