Kőkemény őszinteség

Növényi Norbertről elég sokat tudhat a magyar közönség, most azonban, hogy önéletrajzi művébe is belelapozhatunk, olyanokat is megtudhatunk, amit soha nem feltételeztünk volna. A birkózástól a kanári-tenyésztésig szövevényes út vezet, különösen akkor, ha közben verseket is farag a lelkes sportember.

Modern kori polihisztor

Növényi Norbert birkózó a magyar sportélet emblematikus figurája és egyik legsokszínűbb személyisége. Hosszú évtizedeken át tartó pályafutása során olimpiai bajnoki címe mellett hétszeres magyar bajnok, eb-és vb- ezüstérmes lett, ezután pedig több más sportágban is versenyezni kezdett. Így lett kick-boksz Európa-és világbajnok, majd veteránként, ötvenkét évesen MMA, ötvenhat évesen pedig grappling világbajnok. Aki azt hinné, hogy Növényi itt megállt, téved. Az élet nem kevésbé veszélytelen szoritójában is kipróbálta magát, elvégzett egy színitanodát, majd színdarabokban, filmekben játszott, televíziós műsorok szereplője volt, továbbá agrárszakértő diplomát szerzett, és a Magyar Látássérültek és Mozgáskorlátozottak Sportszövetségének elnökeként, valamint saját Sportakadémiájának vezetőjeként nagyon sokat tett a sportolók támogatásért. Ki gondolta volna, hogy emellett szenvedélyes verseket írt, elhivatott életmentőként a Dél-Békés Mentőcsoport szóvivőjeként is működött, valamint az olimpiai előtt és után is kis lakásában kanárikat tenyésztett? Rocky Balboa akárhogy is igyekezett, Növényihez képest eltörpül.

Napsütötte alvilág
Bár az utóbbi években a leggyakrabban a bulvármédiából hallhattunk a sportolóról, életrajzi könyvében szerencsére elkerüli a hagyományos szenzációhajhász kliséket. Persze az egykor kidobóként, és a hírhedt Hully Gully diszkó társtulajdonosaként is ismert Növényi említést tesz életrajzában a kilencvenes évek alvilági leszámolásairól is, ennek ellenére a könyvben mégis a személyes, emberi történetek, valamint a sporttörténeti jelentőségű események, sportdiplomáciai konfliktusok kapnak központi szerepet.
A könyvet ugyanis elsősorban a kíméletlen őszinteség jellemzi. Az anyai ágon székelyföldi felmenőkkel rendelkező Növényi bátran és kertelés nélkül mer beszélni kudarcairól és mélypontjairól, nem titkolja el azt sem, amikor például egy pilótajáték csapdájába esett. (Hányan szégyenkeznének emiatt, rejtegetve, hogy ők is emberek, akik bármikor tévedhetnek). Ahogy a könyvében írja: „Elvesztettem minden addig megkeresett és félretett pénzemet, és a családommal albérletbe kényszerültem. Minden során érződik, hogy nem a szégyenérzet hiánya, hanem a teljes emberi élet felmutatása vezérli határtalan és rokonszenves őszinteségében.
Növényi, bár látszatra erős ember benyomását kelti, nem zárkózik el a hiteles emberi érzések közzétételétől, szüleiről, édesapjáról meghatóan, érzékenyen, emlékezetes finomsággal ír. „Számomra ő testesítette meg az igazi embert. Nemcsak az édesapám és az edzőm, hanem a legjobb barátom is volt.” „Nagy volt a forgalom, és már nem értem oda, apu nem tudott megvárni. Azóta sem tudom magamnak megbocsátani, hogy nem voltam mellette, nem láthatott az utolsó pillanataiban.”

Küzdéskönyv
A szöveg megformáltságán persze érződik, hogy a könyv nem egy hivatásos író munkája – nem is lenne elvárás, hogy Nádas Péter-i magasságokat kockáztasson – és újságírók hada sem segítette Növényit az életrajz megírása során, de a szöveg talán éppen ettől lett végtelenül emberi és életszerű. A rendkívül közvetlen hangnemben megírt, több mint háromszáz oldalas kiadványt korrekt mondatok, izgalmasan tálalt, fordulatos, a humort és az öniróniát sem nélkülöző történetek teszik igazán élvezhetővé.
Aki többször nekikezdett valaminek és szenvedett el kudarcot, s már odáig jutott, hogy feladja, nem próbálja meg többször, olyannak kiváló és példamutató ajándék lehet Növényi Norbert életrajzi kötete. Említésre méltó könyv küzdésről, bátorságról, elhivatottságról. Emberi, igen, igen emberi.