A Puskás Ferenc Stadion lebontása után sokan elmélkedtek azon, hogy valamiképpen emléket kellene állítani a hazai sportélet addig legmonumentálisabb épületének. A közelmúltban jelent meg Sinkovics Gábor és S. Tóth János Volt egyszer egy Népstadion című, könyve, amely feldolgozza a létesítmény hatvanéves történetét.

A magyar történelem egy szelete
„Egyszer én is pályára léphettem a Népstadionban három perc erejéig, sőt még labdába is értem egy színész-újságíró mérkőzésen a nyolcvanas évek közepén” – idézte fel Sinkovics. „Fantasztikus volt odamenni szurkolni. A hatvanas évek közepétől jártam ki, emlékszem, hogy már a buszon remek volt a hangulat, az emberek jól érezték magukat, klubhovatartozástól függetlenül. A stadionnak volt egy jellegzetes illata, és én a mai napig szerelmes vagyok a Népstadionba. Nagyon szerettük csinálni ezt a könyvet, ez életem egyik főműve.”
S. Tóth János szerint hosszú út végére értek a megjelenéssel. Kitért arra is, hogy nem csupán sporteseményeket, hanem koncerteket is rendeztek a Népstadionban. „Az Omega a rockzene Aranycsapata volt, Puskásék után ők töltötték meg legtöbbször a Népstadiont. Négy teltházas koncertet adtak ott” – fejtette ki.  „A magyar történelem egy szelete volt ez a stadion. A hatvan év alatt, amíg állt, Magyarország szimbolikus helye volt.”

Nyolcvanezer szurkoló
Nyilasi Tibor a kettős rangadókat és a válogatott mérkőzéseket felelevenítve úgy fogalmazott, hogy számára a Népstadion igazi szentély volt. „Nyolc-kilenc éves koromban vitt ki édesapám a Népstadionba, amely rabul ejtett. Vidéki kissrácként kimentem egy monumentális arénába, a morajló közönségbe, megnézni a nagy sztárokat” – emlékezett a korábbi labdarúgó. „Játékosként 1973-ban, tizennyolc évesen megélhettem, hogy milyen a Népstadionban játszani: amikor elküldtek melegíteni, annyira zavarban voltam, hogy inkább elbújtam a kapu mögött, és ott végeztem a gyakorlatokat. Mikor becseréltek, azt sem tudtam, hol vagyok, nagy nyomást és egyben boldogságot jelentett nekem a stadion.”
Nyilasi beszélt arról is, hogy mikor kiment a játékoskijárón és izgatottan megállt társaival együtt, meglátták a nyolcvanezer szurkolót, ami fantasztikus élmény volt. „Életem és pályafutásom jelentős része elevenedik meg a könyvben, amely biztosan a szívemhez fog nőni” – tette hozzá.

A szép szőke Mártikával
Dallos János, az 1955-ben Budapesten Európa-bajnok kosárlabda-válogatott tagja felidézte, hogy annak idején Judik Zoltán betegsége miatt került be újoncként a válogatott keretébe. Elmondta, a kontinenstorna alatt két labdarúgó-találkozót is láthattak a kosarasok a Népstadionban. „Mi is sütkéreztünk a labdarúgók fényében” – mondta Dallos, emlékeztetve arra is, hogy Puskás Ferenc nemcsak a labdarúgást űzte. „Annak idején a kézilabdázóknak segítettem a tartalékok között kiegészíteni a létszámot. Ott láttam többször Puskást is kézilabdázni.”
Magam is – egykoron a sportújságírók keserű kenyerét ettem – gyakran jártam a sportszentélyben. Ott szorongtam a szép szőke Mártikával, amikor Satchmo, becsületes nevén Louis Armstrong trombitált a szentélyben és rövidnadrágos kis krapekként ájultan csodáltam Puskásékat is, egy Bástya-Vörös Lobogó meccsen, amelyet a Honvéd nyert 9-7-re az MTK ellen.
A több mint 440 oldalas kötet csekély tizenkétezer forintért vásárolható meg.