Az utódok emlékezetében tovább élni.  Ez, gondoljuk, minden alkotó (és nem alkotó) számára az egyik legfontosabb, amit életében kíván magának. De... (Nagynéném nevelési célzattal minden alkalommal rám szólt, amikor ezzel kezdtem volna mondandómat: „De - vel nem kezdünk mondatot.”) De ez nem az a De.
Emlékszik még valaki arra, hogy minek a rövidítése a De? A 1989-esrendszerváltás környékén a Demokratikus Ellenzék rövidítése volt.  És emlékszik még valaki, mondjuk, öt névre az alapítók közül? Az egyik jeles személy lehetne közülük a rendszerváltó ellenzék egyik meghatározó alakja, a 2000-ben elhunyt Szabó Miklós történész.

A második nyilvánosságban
A rendszerváltozás előtt az MTA Történelemtudományi Intézetében, előbb könyvtárosi, majd kutatói státuszban a huszadik század elejének magyarországi újkonzervatív eszmeiségét, illetve a Horthy nevével jelzett időszak ideológiai irányzatait vizsgálta. 1989-ig, első könyve kiadásáig, csak szaktanulmányai, illetve lexikonban szócikkei jelenhettek meg. Nem véletlenül. Elmarasztaló bejegyzésekkel teli káderlapját rendre megfejelte ellenzéki tevékenységével, aktív szerepvállalásával a demokratikus ellenzékben. 1978-ban aláírta a csehszlovákiai Charta ’77 mozgalom bebörtönzött tagjaival való szolidaritást kinyilvánító nyilatkozatot. Rendszeresen publikált a második nyilvánosságban, a szamizdat kiadványokban, meg olykor az ugyancsak szabadszellemű Mozgó Világban és a Medvetáncban is. Érdekes, milyen álneveket használt a publikálásaiban: a Demszky Gábor által szerkesztett, illegális Hírmondóban magyar tárgyú cikkeit Fortinbras Jenő, szovjet témájú írásait Kibicz Gyula álnéven jelentette meg.

A repülő egyetemen
1979 szeptemberétől a demokratikus ellenzék szervezte illegális, magánlakásokban rendezett „repülő egyetem” összejöveteleinek rendszeres előadója, melynek Szalai Pál mellett a kezdeményezője volt. Természetesnek vehető, hogy a hallgatóság soraiban az akkori belbiztonsági szervek is „képviseltették” magukat. Említést érdemel néhány név az előadók közül: Kis János, Vajda Mihály, Tamás Gáspár Miklós filozófusok, Hanák Péter, Hajdú Tibor történészek, Jánossy Ferenc közgazdász, Dalos György író, Vekerdi László könyvtáros, Iványi László lelkész, Krassó György és a volt 56-os miniszterelnök, Hegedűs András.  
Szabó olyan témákat taglalt, melyek hivatalos kádári megközelítése szöges ellentétben állt a valósággal és nem utolsó sorba Szabó Miklós interpretálásával, úgymint: a szovjet és a magyar kommunista párt története a népi demokráciák anomáliái, 1956 eszmeisége. A repülő egyetemi előadásaival komoly hírnévre tett szert.  Az előadások szövege gépelt példányok, úgynevezett szamizdat formájában kézről-kézre jártak. Az akkoriban illegális Beszélő első számában saját nevén írt a Bibó-emlékkönyvről.
Tevékenysége kiérdemelte méltó „jutalmát”, 1979-től 1986-ig publikációs tilalom alatt állt, konferenciákra nem járhatott. Két fegyelmit kapott, de a kirúgástól megvédték, megkímélték.
Egyéni módon kezelte illegális tevékenységének leállítására tett kísérleteket. Miután szóltak, hogy „most elég”, ideig-óráig visszavett, majd nemsokára újult erővel kezdett dolgozni, a legközelebbi halkra állításáig.

A politikában
1989-től aktív szerepet vállalt a párttá alakuló demokratikus ellenzékben. Az SZDSZ listás országgyűlési képviselője. (1990-ben, a választások második fordulójában a Fidesz, képviselőjének javára lépett vissza a harmadik helyről.) Aktív parlamenti és pártmunka mellett már könyv formában is kiadták írásait. Hatvanadik születésnapjára, 1995-ben jelent meg a Múmiák öröksége címmel esszéit, történeti, politikai, publicisztikai cikkeit tartalmazó kötete.
Munkásságát, a korszakot Köbel Szilvia, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) munkatársa dolgozta fel és ez év novemberében jelent meg a részletes kutatásokon alapuló kötete.
A történelem, de inkább a közép-kelet európai sors fintora, hogy egy történész munkáját nem az olvasói, történésztársai értékelik, elemzik, ajánlják, hanem munkái mellett, szinte azonos súllyal az állambiztonsági levéltárban fellelhető titkosszolgálati megfigyelések, jelentések, dokumentumok szolgáltatják portréjának alapját.