Szepsi Csombor uram bolyongásai

Móser Zoltán fotóművész és Szalai Attila író, esszéista Polonica varietas címmel jelentette meg emlékkötetét, amelyben végigjárják az első magyar nyelvű útirajz szerzője, Szepsi Csombor Márton (1595-1622) európai útjának lengyelországi szakaszát.

Félelmetesen jó kötet

Személyes élménnyel kell kezdenem, mert Móser Zolival együtt jártam egyetemre, a bölcsészkarra, a Pesti Barnabás utcába. Ma már az utca más nevet visel, és az épületet sem bölcsészek lakják. Évfolyamtársak voltunk, ha jól emlékszem, „magyar-töri” szakos volt, jómagam nyelveket tanultam, kevés érintkezési pontunk volt. Ennek ellenére többször is találkoztunk, egyre csak fotózott, a vak is láthatta, ez lesz a hivatása. Első két fotókiállítása még egyetemi hallgató korszakára esett, mindkettő félelmetesen jó volt.
Mint ahogyan félelmetesen jó a most megjelent Polonica varietas című kötete is. A könyvben Szepsi Csombor Márton Europica varietas (A változatos Európa) címmel 1620-ban Kassán megjelent útikönyvének leírásai mellett Szalai ugyanazokról a helyekről készített esszéi és Móser fényképei szerepelnek.

Márton deák
A Kairosz Kiadónál megjelent, lengyel és magyar nyelvű, háromszáznegyven oldalas, színes albumot Budapesten mutatták be. Kiss Gy. Csaba, irodalomtörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója, a kötet lektora felidézte, hogy Szepsi Csombor Márton 1616-ban indult el egy társával európai tanulmányútjára. Útjának legfontosabb állomása az akkor felsőfokú intézményként működő danckai (gdanski) gimnázium volt, ott folytatott tanulmányai után azonban beutazta egész Európát.
Szepsi Csombor Márton az Abaúj megyei Szepsi mezővárosban született, Nagybányán és Göncön végezte iskoláit, majd egy évi telkibányai tanítóskodás után 1616 májusában indult külföldi tanulmányútjára. Lengyelországból Dánia, Svédország, Frízföld partjai mellett elhajózva Hollandiába ment, ezután Angliába, majd Párizsba utazott. Gyalogszerrel folytatva útját Strasbourgban, Heidelbergben meglátogatta a magyar diákkolóniákat, majd Nürnbergen, Csehországon, Szilézián és Krakkón keresztül tért haza két és félévi bolyongásából. Itthon előbb Kassán lett iskolamester, majd 1620-ban bedegi Nyáry István Zemplén megyei főúr szolgálatába állt, ahol két év múlva járvány áldozata lett.
Útleírásának értéke az anekdotákkal fűszerezett történetmesélés, amellyel bemutatja a korabeli emberek hétköznapjait, szokásait.

Múltunk a szomszédban

Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke köszöntőjében kiemelte: Szalai Attila szövegei különös párbeszédet folytatnak a tizenhetedik században élt szerzővel, akit többnyire „Márton uramnak” szólít, Móser Zoltán „fotófestményei” pedig kiegészítik a szövegeket.
A Szalai-Móser szerzőpáros célja az volt, hogy négyszáz évvel Szepsi Csombor Márton után végigjárják útját és képekkel, írott szóval rögzítsék, mi maradt, mi lett a magyar utazó által felkeresett és megörökített helyszínekből.
Érdemes ide idézni a kiadói ajánló egy-két elgondolkodtató mondatát is: „A szerzők hosszabb ideje érlelték magukban a tervet, hogy mintegy 400 évvel a magyar utazó után érdemes volna bejárni ugyanazt az ösvényt, s képeken és írásban rögzítve bemutatni, miként festenek ma a Szepsi Csombor által meglátogatott helyszínek. Ha a gyökereinket keressük, ritkán érdemes miatta a világ másik végére vándorolnunk. Legtöbbször elegendő, ha szomszédolunk egy jóízűt.”