Csalóból író
Salvador Dalí önmagára – egész életében – mint átlagos művészre hivatkozott, akinek az volt a szerencséje, hogy kortársai „nálánál fényévekkel gyengébbek voltak”. Mégis ő lett a világ talán leghíresebb festője, akinek a nevét még a művészetekben egyáltalán nem jártas emberek is ismerik. Hogyan lehetséges ez? Erre a kérdésre keresi választ az író, aki egész életét Dalí és a festő neve köré épült szemfényvesztés árnyékában élte le . És még mielőtt azt hihetné a kedves olvasó, hogy valami szenvedélyes művészettörténészről, vagy az igazságtalanságot leleplezni kívánó zsaru önéletírásáról van szó, ki kell, hogy ábrándítsam önt. Lauryssens műkereskedő volt, aki maga is milliókat keresett a szürrealizmus atyjának népszerűsítésén. És aki később, csalás miatt rárótt börtönbüntetése után, a katalán kisvárosban, Figueresben telepedett le… Dalí szülőhelyén, a Mester tőszomszédságában. Ha valakire, hát az ő véleményére érdemes lesz odafigyelni Dalí-ügyben!

Biztos befektetés
Szeretném előre leszögezni, hogy nem értek a festészethez. És ahogy észrevettem, szerzőnk se az a művészettörténész fajta. Egyetlen fajta árut adott el valaha is: Dalít. Minden mennyiségben. A könyv első felében arról olvashatunk, miért is csapott le a spanyol művészre a műkincspiac. Megtudhatjuk, hogy Dalí, a globalizáció szülöttje volt az első élő festő, akinek a nevét az egész világ megismerte. Történt ez ráadásul egy olyan században, amelyet két világ- és egy hidegháború sújtott, és amelyek teljesen bizalmatlanná tették a nagy vagyonnal rendelkezőket. Akik (ki tudja honnan szerzett?) pénzüket könnyen szállítható, jövedelmező dolgokba akarták fektetni… Az ő hasukba beszéltek lyukat az olyan kétes hírnevű befektetési tanácsadók, mint Lauryssens. Dalíkat vetettek velük a múlt tapasztalataira alapozva: ha a művész meghal, műveinek értéke az egekig szökik majd. Ezzel csak egy gond volt: Dalí eltökélte magát, hogy csak akkor hajlandó meghalni, ha már „valami olyan tökéleteset alkotott, mint Velasquez”.

Az első franchise
Mivel balekok - akiket néhány körmondat és hangzatos ígéret bármikor át tud verni – minden korban akadnak, ezért a kereslet a „haldokló” Dalí művei iránt folyamatosan nőtt. Éveken keresztül. A katalán művész volt az első a világon, aki már élete során élvezhette a hírneve gyümölcsét. Az ötvenes években már szó szerint alkotnia sem kellett, egyedül fehér lapokra pingált aláírásaival – amelyeket menedzsere különféle litográfiákra nyomtatott utána – dollármilliókat keresett. Eredeti, de mégis hamis Dalí művek lepték el a piacot, amely aztán az évtizedes hazugságok súlyától összeomlott. Műkereskedők kerültek börtönbe, átvert befektetők lettek öngyilkosok, de az eredmény már nem változott. Dalí lett a világ legismertebb festője, és az első olyan művész, aki már élete során élvezhette a hírnevét és a töménytelen pénzt, amelyhez hozzájutott. De vajon mihez kezd az ölébe hullott határtalan lehetőséggel egy olyan ember, akinek az egyik leghíresebb alkotása a „Nagy maszturbátor”?

Polgárpukkasztás
Mivel minden cselekedete – egy időben – művészetét méltatva került címlapra,  Dalí egyre fokozta az iramot. Folyamatosan tesztelte, meddig mehet el. Mit képes még befogadni az istenadta nép? Pénisz alakú medencét, hamis bajuszt, szexpartikat? A könyv második fele azt mutatja be, ahogyan Dalí, abszurd cselekedeteivel megalkotta önmaga legendáját. Arról olvashatunk, ahogyan kifigurázott mindent, amit mások művészetnek gondoltak… De bármit tett, saját magát, hírnevét és hitelét nem sikerült lerombolnia. És amikor végül meghalt, az általa esztétikai szintre emelt szürrealizmusnak is leáldozott. Hiszen ki tudná űberelni azt, aki saját életét változtatta egy szürreális álommá? Az Mestert, aki a művészetek sznob világát cinkosává tette egy egész életen át tartó, gúnyos tréfában… akinek zsenialitását – képeitől függetlenül – most már emiatt nem lehet megkérdőjelezni.