Idén lesz harminc éve, hogy elindult az úgynevezett slow mozgalom, illetve idén novemberben lesz két éve, hogy Magyarországon is megjelent a Minimalisták című amerikai kötet. Clara Bensen Poggyász nélkül – Minimalista mese szerelemről és barangolásról című új könyve mindkét metódust visszaidézi, mégpedig leleményesen, regényes formában.

Mesélős rögtönzés
A Poggyász nélkül című kötet két amerikai fiatal történetét meséli el, a manapság oly trendi, egyszerre dokumentarista és kissé érzelgős, szubjektíven mesélős módon.
A könyv ismertetője szerint: „A fiatal felnőttkori magába zuhanásból épphogy felépült Clara Bensen úgy dönt, hogy az egyik online párkeresőn való regisztrálással teszteli visszatérését az életbe. Az álmában sem jutott eszébe, hogy a konvenciók felrúgásáról elhíresült, rendkívül energikus egyetemi professzorral, Jeffel fog megismerkedni. Még szinte egymás vezetéknevét sem tudják, máris megállapodnak, hogy belevágnak egy nyolc országot érintő, háromhetes, kockázatos kísérleti utazásba. Hogy mi ebben a turpisság? Az, hogy mindezt szállodai foglalás, terv, és ami a pláne, poggyász nélkül teszik.”
Azaz Clara, az írónő és Jeff közös az alaphangja a rögtönzésé.

Fizikai és érzelmi kísérlet
A kissé enervált olvasó persze kérdezhetné, hogy jó dolgukban már nem tudják, hogy variálják a mai ifjoncok a szórakozást, de nem véletlenül képzettársítottam a bevezetőben a kortárs minimalistákra és a slow mozgalomra. Úgy tűnik, az új nemzedékek egyre inkább visszavágynak szüleik, nagyszüleik, netán dédszüleik által már felfedezett forráshoz. Ez a forrás pedig nem más, mint az analóg élet, a mindennapokban és különleges alkalmakra, eseményekre használható egyszerűség, naturalizmus, környezettudatosság, tudás- és munkaközpontú, céltudatos élet.
Bensen könyve tulajdonképpen egy fizikai és érzelmi kísérlet, melyben a nő és a férfi a romantikus szálat az antikapitalista szállal köti össze. Sőt, úgy általában arra tesz kísérletet, hogy a csupán a fogyasztói társadalom által kínált, tök fölösleges vásárlási opciókból csökkentsék le a minimális igényekhez szükséges szintet. Így – meglátásuk szerint – több hely, idő jut az érzelmekre, az egymásra figyelésre a fent említett három hetes út során.

Semmivel utazni
A szerzővel a kötet kiadása kapcsán több interjú is készült, az egyik magyarul is megjelent beszélgetésben többek között így mesélt a könyvről: „Nagyon kevés dolgot vittünk magunkkal. Ő az iPhone-ját, a töltőjét, egy összecsukható fogkefét, az útlevelét, némi készpénzt és egy kivágott térképet Kelet-Európáról. Én egy kicsivel többet egy kis válltáskában: egy iPad minit (írásra), egy iPhone-t a töltőjével, fogkefét, kontaktlencse-folyadékot, szemüveget, fésűt, útlevelet, két pár fehérneműt, három kis piperecikket és a pénztárcámat. Poggyász nélkül utazni nagyon szokatlan érzés. Furcsa térben és időben tárgyak nélkül mozogni. Korábban nehéz hátizsákokkal és nagy bőröndökkel utaztam, most meglepően felszabadító volt semmivel. Először ideges voltam, de aztán megszerettem.”
Természetesen a jól megírt könyv gyorsan bestseller-listákra került, és az írónőnek hamar követői lettek. Egy biztos, ahogy a katasztrófaturizmus is kialakult, úgy a minimalista-, illetve slow-turizmus is szárnyra kap, köszönhetően többek között a Poggyász nélkül című könyvnek.