Halottak napjához közeledve nem is lehetne aktuálisabb Singer Magdolna könyve, aki most a válás mellett a gyász gyermekpszichológiai vonatkozásairól adott közre komoly dolgozatot. Az elismert gyászterapeuta mestere a legendás Polcz Alaine volt, s immár tizenöt éve végzi áldásos tevékenységét. A Ki vigasztalja meg a gyerekeket? fontos könyv, még ha nem is minden olvasó érintett a témában.

Kijutni, újjászületni, túlélni
Ki ne hallotta volna már a kijelentést: „Nem szeretek temetésre járni” vagy „Én nem mentem el a temetésre, mert nem akartam elrontani a kedvem” és hasonlók. Ezekből is kitűnik, hogy a mai átlagember nem egészen érett meg a legnehezebb pillanatok, drámai élethelyzetek, tragédiák elfogadásához, feldolgozásához, helyén kezeléséhez, megértéséhez.
Singer Magdolna könyve a válásról és a gyászról szól, illetve arról, hogy miként kell és lehet ezeket feldolgozni, megérteni, elfogadni, és ezekből kijutva újjászületni, ha úgy tetszik, túlélni.
A drámai, tragikus folyamatok emberi pszichére gyakorolt hatásáról már számos szakkönyv, szakdolgozat készült. Ezekben olvashatjuk, hogy a tragédiák, veszteségek okozta lelki fájdalom nem egyszer olyan sokkot okoz az embernek, hogy képtelen végigjárni a traumából való kijutás négy stációját, a tagadást, a dühöt, a depressziót és végül az elfogadást. Sokan – utalok most a temetésekkel kapcsolatos elutasító reakciókra – hosszú évekig, netán még tovább csak az első fázisig jutnak, tagadják a tragédia létét, hatását, így ragadva bele abba – akár életük végéig.

Válás és gyász
A traumák feldolgozása, legyen az egy válás, legyen az a szerettünk, drága rokonunk, barátunk elvesztése fontos, életminőséget javító és testi-lelki problémákat, betegségeket megelőző, lényeges folyamat, gyógyulás. Singer Magdolna kötete a gyászterapeuta több évtizedes gyakorlatára és tudására épülő, ugyanakkor a nagyközönség számára is érthető nyelvezettel megírt összegzése az alkalmazott metódusnak, rutinnak. Singer nemcsak hallgatta éveken át a közhelyet, hogy „a válás legnagyobb vesztese a gyermek”, hanem tett is ellene.
A válás és a gyász pedig logikusan azért került egy kalap alá, hiszen gyerekként mindkét helyzetben elveszítünk valakit. A válásnál a gyerek sokszor nem értheti meg az érzelmi háborúkat, s a szülők csatájának nyomán támadó bombakráterek szinte begyógyíthatatlan sebeket ütnek lelkén. Másfelől a gyász okozta mélységes űrt nem érthetjük.
A kötetből kiderül, hogy annak megírására azért is volt szükség, mert társadalmunkban mind a válás, mind pedig a gyász komoly tabunak számít, nincs kibeszélve az élet két legnagyobb mélypontja, mely a gyermekekre sokszor hatványozottabb erővel nehezedik.  

Vigasz-tankönyv
A könyvben megfelelő válaszokat kapunk arra, hogy milyen értelmi, lelki és érzelmi gomolygásokkal kell szembenéznünk a traumás helyzetekben. A könyv oldalain számos esettanulmány érzékelteti és példázza a jó illetve rossz analízist, helyzetkezelést, a poszttraumás stressz okozta testi-lelki szövődményeket, illetve ezek gyógyítását.
Bagdy Emőke, pszichológus professzor egy helyen így ír a kötetről: „Jelentős, fontos könyv Singer Magdolna „vigasz-tankönyve”, amely egyszerre felfed, szembesít, tanít. Segít, hogy szembesüljünk azzal, amit a többségünk elkerül: a gyásszal. Minden példa eleven tanító erő, hogyan hat ránk a veszteség, mit mozdít meg gyermekeink lelkében, hogyan szakítja fel a genuin spirituális szükséglet lezárt, talán addig ki sem nyitott világát. Miképp változtatja meg a gondolkodást, és hogyan vezet rá arra, hogy az életnek magasabb célja, rendeltetése van.”