Napra pontosan nyolcvan évvel ezelőtt a világ egy kicsivel szegényebb lett. 1938. augusztus 29-én ötvenegy éves korában agyvérzésben elhunyt Karinthy Frigyes, a magyar irodalom és a Nyugat egyik kiemelkedő alakja. Ha fel akarnánk sorolni, hogy mit adott az irodalomnak, vagy egy száraz, vagy egy végtelenül hosszú cikket kellene írni. 

Kép forrása

Verne nyomán
Karinthy Frigyes 1887-ben született Budapesten egy értelmiségi családba, így mondhatjuk, hogy kellő alapokkal rendelkezett ahhoz, hogy érvényesülhessen az irodalmi pályán. Persze ez önmagában nyilván nem elég, de a kis Karinthy hamar nyilvánvalóvá tette, hogy bizony megvan az ehhez kellő tehetsége is, amikor is kiadták Jules Verne nyomán készített Nászutazás a Föld középpontján keresztül című kisregényét. Karinthy ekkor tizenöt éves volt. Később nagyszerű humora és szellemesen éles karikatúrái mellé bejöttek irodalmi, politikai elemzések, útinaplók, színművek, valamint riportok és egyéb komolyabb és mélyebb oldalát is megmutató írások is, megmutatván, hogy bizony komoly arzenál rejtőzik a tollában. 

Kép forrása

Rossz álma volt az éjjel
Hogy melyik a leghíresebb műve, azt nehéz megállapítani. Az Így irtok ti! című stílusparódiája, vagy pontosabban irodalmi karikatúrája, melyben a legnagyobb nevek jellegzetes stílusát figurázza ki, rendkívüli népszerűségnek és ismertségnek örvend. Személyes kedvencem, a Tanár úr kérem!, amelyben a szerző egy kisdiák szemszögéből mutatja be, vagy emlékezik vissza az iskola éveire. A rendkívül erős kezdést, - melyben felcserélve az időt és a valóságot az egyik reggel lihegve érkezik meg az iskolába, és meséli el, hogy rossz álma volt az éjjel, melyben huszonhét évesen, már elismert íróként ült egy kávéházban, de mégsem volt boldog – egy szintén erős folytatás követ, tele humorral, és az iskolás éveit maga mögött hagyott emberek számára érzelmi húrokat pengető jelenetekkel. 
Beszélhetnénk még az Utazás a koponyám körül című regényéről, melyben az agydaganata- és az amiatt 1936-ban elvégzett műtét során átélt „élményeit” és gondolatait írja le, és amely szintén óriási népszerűségnek örvend. 
Beszélhetünk a talán leghíresebb fordításáról, ami igazából nem is volt teljesen a sajátja, hiszen köztudott, hogy A. A. Milne Micimackóját nővére, a remek nyelvtudással rendelkező Karinthy Emília fordította le, de tény, hogy Karinthy adott neki irodalmi keretet. És hogy mit adott még? Nos, magát a manapság már oly legendás „Micimackó” nevet is neki köszönhetjük, amelyet nővére beceneve ihletett. 

Kép forrása

Ahány olvasó, annyi Karinthy-kedvenc
De nyilván beszélhetnénk még az ezer egyéb művéről, a meghatározó munkásságáról a Nyugatban, fantasztikus verseiről, színpadi szerzeményeiről, vagy a férfi-női szerepek kapcsán alkotott legendás kijelentéseiről, esetleg életének meghatározó pillanatiról, netalántán kapcsolatáról a kortárs nagy alakokkal, de ennek a cikknek akkor sosem lenne vége. 
Karinthy annyi formában és annyi féle módon alkotott, olyan magas minőségben, hogy nem lehetne bármely műve kárára kiemelni egyiket vagy másikat, hiszen ahány ember, annyi ízlés, ahány olvasó, annyi Karinthy-kedvenc. Mivel mással is lehetne hát stílszerűen zárni ezt a megemlékezést, mint az író önnön szavaival:
„Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,”
(Előszó egy készülő verseskötethez)