Száz éve halt meg Edmond Rostand

MEGJELENT: 2018. június 27. | SZERZŐ: Magyar Miklós

Az 1901-ben akadémikussá választott Edmond Rostand a Cyrano de Bergerac című színdarabjával lett halhatatlan. Cyrano, a francia szellem megtestesítője, ugyanolyan legendás hős, mint Shakespeare Hamletje vagy Cervantes Don Quijotéja. Ez utóbbit egyébként Rostand maga is megemlíti darabjában:
„Guiche
(uralkodik magán. Mosolyogva)
Van
Néhány szavunk... Olvasta Don Quijote-ot?
Cyrano
Olvastam. És e cingár, tódott-fódott,
Lelkes vitézt fölöttébb becsülöm.”

Szinte megszámlálhatatlan a világ minden táján megjelent fordítás, színházi előadás, film, ami a nagyszájú gascogne-i muskétás történetéből keletkezett.


Kép forrása

Ki volt Cyrano de Bergerac?
Cyrano de Bergerac a valóságban létező személy volt. Savinien Cyrano de Bergerac, francia író, 1619. március 6-án született Párizsban, szárd származású, jómódú polgári családban. Iskolái elvégzése után kalandvágyból belépett egy gascogne-i testőrcsapatba, de Arras ostrománál súlyosan megsebesült és megvált a katonaságtól.
A nagyszájú és kötekedő fiatalember híres verekedő volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy több mint ezer párbaja volt. Hatalmas méretű orra miatt állandó gúny tárgya volt. Féktelen természete mellett kitartóan védelmezte a liberális eszméket, amelyek a gondolkodás és a józan érvelés szabadságát hirdették.
Cyrano de Bergerac versei, szatirikus levelei és színdarabjai kevésbé ismertek, annál maradandóbbak regényei, mint a magyarul is olvasható Holdbéli utazás (1657) vagy a Nap államai és birodalmai (1662), amelyek csak halála után jelentek meg. Mindkét regény képzeletbeli utazás, olyan műfaj, amelyet Morus Tamás Utópiája (1516) és Tommaso Campanella Napállama (1623) tettek népszerűvé. 
Cyrano de Bergerac regényei a fennálló társadalom szatírái, ugyanakkor egy eszményi társadalom utópiái. A képzelt utazásokról szóló beszámolói azokat a vallási és csillagászati tévhiteket figurázzák ki, amelyek az embert és a Földet a világ középpontjába helyezik. Szellemes hasonlattal gúnyolja ki azok álláspontját, akik szerint a világmindenség központja a Föld: „Éppen olyan nevetséges volna azt hinni, hogy e hatalmas fénylő test egy számára jelentéktelen pont körül forog, mint arra gondolni, hogy, amikor pacsirtát sütünk, a kemencét forgassuk körülötte.”
Cyrano de Bergerac regényeiben sokan Swift és Voltaire műveinek előzményeit látják. Diderot és az enciklopédisták előfutárának is tartják, akik számos érvét és gondolatát változtatás nélkül vették át. Színdarabjait istenkáromlás vádjával levették a színházak műsoráról. Cyrano de Bergerac büszke volt arra, hogy Molière a Scapin furfangjaiba átvett tőle egyik darabjából egy részt az emberi butaságról és gyarlóságról. Politikai szerzőként is jelentős. Egy epés költeményében támadta Mazarin bíboros-miniszterelnököt. Harminchat éves korában halt meg, 1655. július 27-én. 

Kép forrása

Aki halhatatlanná tette 
Savinien Cyrano de Bergerac Edmond Rostand révén lett halhatatlan. Rostand régi, előkelő provence-i család sarja. Közgazdász apja maga is verselgetett. Edmond jó hírű párizsi iskolákban tanult. Tizenhat éves volt, amikor első költeménye megjelent. Tizenkilenc évesen elnyerte az Akadémia irodalmi tanulmányra kitűzött díját. Provence két írójáról kellett értekeznie. Az egyik a barokk szerző, Honoré d’Urfé, a másik Émile Zola. A siker indítja el írói karrierjét. 1888-ban színdarabot ír A vörös kesztyű címmel. Két évvel később pedig kiadja A naplopók című verseskötetét. 1897-ben mutatják be A samariai asszony című színdarabját, amelyben a főszerepet a felejthetetlen Sarah Bernhardt játssza. Az ő biztatására Rostand romantikus drámát ír Napóleon egyetlen törvényes fiáról, II. Napóleonról. Az 1900-ban bemutatott A sasfiók főszerepét is Sarah Bernhardt játszotta el hatalmas sikerrel. A darabot 1911-ben Móricz Zsigmond is látta Párizsban. „Ilyen darabot kell csinálni idehaza!... Mért nincs nekünk ilyen darabunk! Hályog borult a szememre az akaró vágytól s nem láttam többé semmit. Mért nem tudunk mi ezen a nyelven! Hol a magyar irodalom, amely hangot akarjon adni, így! a nemzet legbelsőbb, legizzóbb lávaforrongásának!” – írta a Nyugatban.

Kép forrása

Az átütő siker
Rostand mindent elsöprő sikerét a három évvel korábban, 1897. december 28-án bemutatott Cyrano de Bergerac hozta meg. Az előadásra Párizsban, a Théâtre de la Porte-Saint-Martinban került sor. A darabot nem könnyű színre vinni. Egyrészt nagyon hosszú, másrészt nagyszámú szereplőt kell mozgatni a színpadon. A szöveg főleg a főszereplő számára jelent kihívást, mivel több mint ezerhatszáz sort kell megtanulnia. A díszletek is nagyon változatosak. Mindezek miatt maga a szerző attól félt, hogy a darabnak nem lesz sikere. Még elnézést is kért a főszereplőtől, Benoît Constant Coquelintől, amiért „ilyen kalandba kényszerítette.” 
Rostand félelme alaptalannak bizonyult. A bemutató végén a közönség húsz percen át tartó vastapssal ünnepelte a darabot. Georges Cochery, az akkori pénzügyminiszter pedig odament Rostandhoz, rátűzte annak kabátjára saját becsületrendét, ezekkel a szavakkal: „Bátorkodom ezt megelőlegezni.” Néhány nap múlva, 1898. január elsején Rostand hivatalosan is megkapta a becsületrendet. 

Kép forrása

Cyrano sírig őrzött titka
Cyrano de Bergerac muskétás Gascogne-ban, akárcsak Alexandre Dumas D’Artagnan-ja. Szerelmes lesz unokatestvérébe, a szép Roxane-ba. Mivel szégyelli hatalmas orrát, nem meri bevallani szerelmét. Roxane-t Valvert vicomte-nak szánják, akit Cyrano szópárbajban győz le. Ekkor hangzik el a híres orr monológ. Valvert gúnyolódik Cyrano nagy orra miatt, ez utóbbi pedig kioktatja, hogyan lehetett volna a lapos stílus helyett ékesszólóan megfogalmazni ugyanazt. Cyrano így fejezi be monológját:
„Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!
De hogyha önben annyi lelemény
Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
Mindazt, amit most összehordtam én
E díszes, úri hallgatók körében:
A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!”

Roxane, akit elbűvöl Cyrano ékes beszéde, találkát ad unokatestvérének, és bevallja neki, hogy Christian de Nevillette-et szereti és kéri Cyranot, vigyázzon szerelmére. Cyrano írja Christian szerelmes leveleit Roxane-hoz, mivel az nem bánik ügyesen a szavakkal. A híres balkon-jelenetben is Cyrano súgja Chiristiannak a Roxanhoz intézett szerelmes szavakat. Roxane feleségül megy Christianhoz, ám Guiche gróf, aki Roxane szeretője akar lenni, bosszúból elküldi Cyranot, Christiant és a gascogne-i kadétokat Arras ostromába. Cyrano életét kockáztatva eljuttatja Christian nevében írt szerelmes leveleit Roxane-hoz. A lányt felkavarják a levelek és elhatározza, hogy a háború dacára meglátogatja szerelmét. Christian ekkor rájön, hogy Roxane Cyrano levelei miatt szerelmes és hogy Cyrano szereti Roxane-t. Arra kéri barátját, valljon be mindent a lánynak, ő maga pedig beleveti magát az ütközetbe, azzal a szándékkal, hogy megöljék. Roxane karjai között hal meg, Cyrano pedig megőrzi titkát. A még mindig szerelmes Roxane kolostorba vonul. Cyrano halálos sebet kap és azt kéri, vigyék el Roxane-hoz. Christian utolsó levelét az éj sötétjében emlékezetből elmondja és ebből Roxane rájön arra, hogy nem Christianba, hanem Cyrano szavaiba volt szerelmes hosszú éveken át. Homlokon csókolja Cyranot, aki boldogan hal meg. Ekkor mondja Roxane: „Csak egyet szerettem egész életemben, s kétszer vesztettem el!”

Kép forrása

Cyrano vásznon és színpadon
1901-ben, a Nagyváradi Naplóban, Ady Endre is ír Rostand színművéről: „a nagyorrú Cyrano, predestinált tragikus hős. Nemcsak azért, mert poéta s mert szertelen, de mert abban a korban, amelyben olyan gyalázatosan nagy becse volt a szép formáknak, pofában, termetben, írásban, orációban és szerelemben, – neki, aki érezte a maga kivételes értékét – az orra miatt kellett hitét veszteni a hiú sikerekben, amelyek Poe Edgaron kívül bizony legkívánatosabb sikerek voltak a poétáknak is.”
Rostand darabját többször is adaptálták filmvászonra, többek közt Jean-Paul Belmondo főszereplésével. A legemlékezetesebb Gérard Depardieu alakítása az 1990-ben bemutatott filmben. Az alkotás számos díjat nyert és Depardieu, amellett, hogy a Cannes-i fesztiválon elnyerte a legjobb férfi alakítás díját, Oscar-jelölést is kapott. 
Magyar színpadokon olyan színészek játszották el Cyrano szerepét, mint Várkonyi Zoltán, Szabó Sándor, Huszti Péter, Bitskey Tibor vagy Cserhalmi György.
1916. május 13-án a Nemzeti Színház parádés rendezésben és előadásban mutatta be a darabot. David Doiasvili, a neves grúz rendező nem egy, hanem öt Roxane-t szerepeltetett. Ennek okát is adta: „Amikor azt gondolnánk, hogy már mindent tudunk egy nőről, akkor egyszer csak csinál valami olyan meglepőt, ami elgondolkodtatja a férfit – mintha egészen más nőt ismert volna eddig. Amikor a Cyrano de Bergeracot olvasom, az az érzésem, hogy Roxane mind az öt felvonásban olyan dolgokat művel, ami meglepő az előzőekhez képest, mintha már egy másik nő lenne. Ezért lett az előadásban öt Roxane.”
Rostand remekművét 1933-ban Molnár C. Pál illusztrálta. Egy évvel később elnyerte vele az év legszebb könyve díjat, az 1937-es párizsi világkiállításon pedig fametszetsorozata grafikai nagydíjban részesült.


Kép forrása


Megosztás