Haláli olvasmányok

MEGJELENT: 2018. június 29. | SZERZŐ: R Gergely András

Véleményem szerint a könyvtár nyugodt, biztonságos azilumként él az emberek fejében. Magam sem sok veszélyre számítok a könyvespolcok között barangolva, azonban mától nyitott szemmel fogok járni, ugyanis úgy tűnik, Anankné, a végzet istennője bármelyik könyv mögül ránk kacsinthat. Viszonylag rövid időn belül másodszor számoltak be a médiumok arról a meglepő felfedezésről, miszerint mérgezett könyveket találtak. Először az Egyesült Államokból, majd a napokban már az öreg kontinensről is érkeztek a halálos könyvekről szóló híradások.

Kép forrása

Azok a rejtélyes borítók
Legfrissebb hírek szerint ezúttal Dániában, a University of Southern Denmark egyetemi könyvtárának középkori gyűjteményében bukkantak három mérgező kötetre. A 16-17. századi könyvről teljesen véletlenül derült ki, hogy borítójuk nagy koncentrátumban tartalmaz arzént, amit köztudottan az egyik legveszélyesebb, halálos idegméregként tartanak számon. 
A könyveket eredetileg teljesen ártalmatlan okból kezdték el vizsgálni: korábban felfedezték, hogy a középkori kötetekre jellemző, hogy azok borítóit gyakran más könyvekből, régi pergamenekből állították elő. A kutatók tehát arra voltak kíváncsiak, hogy a szóban forgó könyvek borítói milyen titkokat rejthetnek, s mint a tudomány területén oly sokszor, egészen mást találtak, mint amit kerestek. Esetünkben halálos fenyegetést, melyre a röntgenlaborban derült fény. 
Az elsősorban régészek által használt röntgensugár-fluoreszcens vizsgálatot azért kellett bevetni, mert a vastag zöld festékkéreg miatt nem lehetett megfelelően kibogarászni a borítóban fellelhető szöveget, és remélték, hogy a tintanyomok azonosításával könnyeb dolguk lesz. Így elsősorban vas - és kalciumnyomokra optimalizálták a keresést, s bár a betűk is jobban kiviláglottak, emellett az is kiderült, hogy a borító zöld pigmentrétege igen komoly adag arzént tartalmaz. E felfedezés bizonyosan óvatosabbá tette a kutatókat a további vizsgálódás során. 

Kép forrása

Árnyékok a halál faláról
Sokan próbáltak már olyan könyvet írni, mely az olvasóban maradandó károkat okozhat, gondoljunk csak a Szürke ötven árnyalatára és folytatásaira, vagy akármelyik vámpíros regénysorozatra. Ezek azonban meg sem tudták közelíteni dr. Robert M. Kedzie művét, mely – noha az előbbi alkotásokkal szemben nemes céllal született – akár egyetlen érintése is képes az olvasót sírba tenni, ugyanis papírjait a szerző méreggel, a dán könyvtári esettel egyezően, arzénnal itatta át. 
A szóban forgó könyv 1874-ben jelent meg, és stílusosan az Árnyékok a halál faláról címet viseli, de egyébként nem különösebben érdekes olvasmány. Tulajdonképpen még olvasmánynak sem igazán nevezhető, ugyanis az címoldalt, az előszót, valamint az egészségügyi bizottság jegyzetét leszámítva egy betű nem sok, annyit se tartalmaz. Ellenben tele van szebbnél-szebb képekkel és mintákkal, melyekben az olvasó kedvére gyönyörködhet, szem előtt tartva, hogy nem kis veszélynek van kitéve.
A könyvet az amerikai polgárháborúban szolgáló unionista sebész, majd később a Michigani Állami Mezőgazdasági Főiskola (MSU) kémikusa, dr. Robert M. Kedzie szerkesztette. Az 1870-es években az állami egészségügyi bizottság tagjának választották, ekkor szervezte meg az arzéntartalmú festékekkel színezett tapéták veszélyeire figyelmeztető kampányt, amelynek keretében a könyv is született. 

Kép forrása

Beteges művészet
Akkoriban ugyanis elég népszerűnek számított, hogy a zöld egy bizonyos árnyalatának elérése érdekében az arzént rézzel keverték, az így kapott színt főleg festmények és tapéták készítésekor használták. Olyannyira nagy divatnak örvendett az eljárás, hogy az Amerikai Orvosi Szövetség akkori felmérése alapján az Egyesült Államokban a tapéták csaknem hatvanöt százalékát így állították elő.
Kedzie a könyv előszavában leírja, hogy az arzénnal átitatott tapétákon olyan mikroszkopikus méretű porszemcsék vannak, amiket könnyen be lehet lélegezni, vagy akár lenyelni, s mint azt ma már jól tudjuk, arzén nemcsak gyorsan, de lassan is ölhet, krónikus mérgezés tüneteit idézve elő a betegekben. Ez értelemszerűen egyik háztartásnak sem válik javára, tetézve mindezt azzal, hogy akkoriban sokszor még az orvosok sem tudták megfelelően azonosítani az arzénmérgezés tüneteit, így előfordult, hogy a gyógyulni vágyókat éppen arzénos tapétákkal borított szobákba küldték pihenni.
A könyvből száz példányt adtak ki, ebből mára mindössze négy maradt meg, a többit a könyvtárak látogatóinak védelme érdekében megsemmisítették. A fennmaradt arzénes könyvek közül kettő Michiganben, egy a Harvard Egyetem orvosi karán, egy pedig a Nemzeti Orvostudományi Könyvtárban található. Az MSU könyvtár példányát 1998 óta egy speciális, zöld dobozban tárolják, lapjait pedig műanyaggal vonták be, előtte kizárólag védőkesztyűvel lehetett kézbe venni a művet, és csak korlátozott ideig lehetett nézegetni a valóban rendkívül szép mintákat.




Megosztás