A hidegháború, mint történelmi téma, már meglehetősen régóta a történelem-oktatás részét képezi. Ennek ellenére mindmáig nehéz objektíven tanítani, tárgyalni a korszakot, hiszen több narratíva szerint is el lehet beszélni, hogy mi, és miért történt, valamint máig vannak kérdőjelek és szürke foltok a történetben (még úgy is, hogy azért az elmúlt tíz-húsz évben sok disznóságra fény derült).

Kép forrása

A latin-amerikai hadszíntér
A legkényesebb téma természetesen az USA más országok belügyeibe való beavatkozása. A tananyagban ugyan megemlítik, hiszen a tényeket nehéz eltitkolni, de az izgalmas kérdés közel sem kap kellő hangsúlyt. És ha már a nem megfelelő hangsúlyozásról van szó, e téren kiemelkedik a hidegháború latin-amerikai hadszíntere. Az USA kormánya a kontinens legvéresebb harcaihoz, polgárháborúihoz asszisztált „kommunizmus elleni harc” érdekében, és ennek emberek milliói estek áldozatául. 
A témával csak viszonylag kevesen foglalkoznak érdemben, pedig bőven van miről beszélni. Annak, aki kicsit mélyebben beleásná magát Latin-Amerika legújabb korának történetébe, most három könyvet mutatunk be röviden (melyeknek magyar fordítása sajnos még nem jelent meg, de reméljük, összefoglalónk nyomán a hazai kiadók is kedvet kapnak a kémhistóriákkal terhes közelmúlt feldolgozásához).

Kép forrása

Vér és föld
The last colonial massacre: Latin America in the Cold War (Az utolsó gyarmati mészárlás: Latin-Amerika a hidegháborúban) Greg Grandin Guatemala történetét írja meg könyvében, ezzel szemléltetve az egész térség megpróbáltatásait a korszakban. A közép-amerikai ország egy harminchat éves polgárháborún ment keresztül 1960 és ’96 között. A bő három évtizednyi öldöklés során több mint kétszázezer ember vesztette életét és az USA ebben jócskán közrejátszott.
Az egész kalamajka 1954-ben kezdődött, amikor a CIA elkezdte támogatni Colonel Carlos Castillo Armast és az általa vezetett kormányellenes csoportot, hogy puccsal döntsék meg, az egyébként demokratikusan megválasztott Jacobo Arbenzet és kormányát. Az indoklás természetesen a kommunista fenyegetés volt, pedig nem másról volt szó, mint arról, hogy az elnök olyan intézkedéseket hozott, melyek sértették az USA gazdasági érdekeit. Többek közt államosítani akarták a United Fruit Company földjeit, kárpótlásért cserébe. 
A CIA-támogatta Castillo Armas kikiáltotta magát elnöknek és menten fölszámolta az eddigi reformokat, amivel pedig kezdetét vette a polgárháború. Az ország soha nem látott, véres harcokon ment keresztül, pusztán azért, hogy az amerikai érdekeltségű cég megtarthassa földjeit, és ezzel a politikai befolyását.

Kép forrása

Támogatott diktatúrák
The killing zone: The United States wages Cold War in Latin-America (A gyilkos zóna: Az Egyesült Államok hidegháborús harcai Latin-Amerikában) Az író, történész Stephen Rabe könyvében nem csak egyetlen országra koncentrál. Ehelyett röviden, de átfogóan foglalkozik Argentína, Brazília, Chile, El Salvador és persze Guatemala helyzetével a hidegháborúban. 
Sokak szerint az USA beavatkozásaival, csak destabilizálni kívánták az országokat. Ez helyenként valóban igaz, azonban Rabe könyvében azt állítja, hogy sok esetben az amerikai kormány épp ellenkezőleg járt el: véres kezű diktátorokat támogatott, cserébe tőlük gazdasági (és politikai) befolyást nyert. Ennek fényében viszont megkérdőjelezhetetlennek tűnik az USA kormányának felelőssége a kegyetlen mészárlásokban, melyek által fenn tudtak maradni az általa támogatott diktatúrák. A közvélemény szemében ez nem volt nagy ár a kommunizmus terjedésének megfékezése érdekében, csak, igazság szerint, szó se volt ilyesmiről…

Kép forrása

Szabadságról és reformokról
Adios muchachos: A memoir of the Sandinista Revolution (Adios muchachos: A Sandinista forradalom emlékére) Sergio Ramirez könyve azért különleges, mert első kézből nyújt beszámolót a Sandinista forradalomról. Röviden a Sandinista (avagy Nicaraguai) forradalom, egy, az FSNL (Nemzeti Felszabadítás Sandinista Frontja) által vezetett fegyveres felkelés volt, az akkori diktátor Anastasio Somoza ellen. Ramirez a felkelés egyik kulcsfigurája volt: ő szerezte meg az értelmiség, papok és üzletemberek támogatását, a diktatúra elleni harchoz. 
Több se kellet az Egyesült Államok kormányának, egyből beálltak Somoza mögé, hogy „megállítsák a kommunista felkelést” (pedig a Sandinista mozgalom nem éppen nevezhető kommunistának). Újfent, az amerikai kormány több ezer nicaraguai lemészárlásához nyújtott segítő kezet, befolyása megtartása érdekében. Mindazonáltal a könyv, nemcsak, mint beszámoló állja meg a helyét, hanem még olvasni is élvezetes, ahogy például Ramirez a szabadságról és reformokról, mint a Sandinista mozgalom igazi aspirációiról ír.
Jó lenne, ha ilyesfajta könyvek magyarul is megjelennének. Talán másképpen látnánk a nagyhatalmak világpolitikai játszmáit…

Forrás: bookriot.com