Underground könyvben és plakáton

MEGJELENT: 2017. október 12. | SZERZŐ: Thurzó Gábor András

Pokoli aranykor címmel nyílik kiállítás a fővárosi Kieselbach Galériában a nyolcvanas évek magyar underground koncertplakátjaiból. A tárlatot egy kötet kíséri, amely a plakátok mellett hiánypótló módon bemutatja a kor és a színtér fontos szereplőit.

Kép forrása

Színházcsinálók, filmesek
A tárlatot két magánkollekcióból válogatták össze. Bp. Szabó zenészként (Electric Petting, Bp. Service) és grafikusként is érdekelt volt, ő maga készítette együttesei plakátjait és gyűjtötte az eredeti plakátokat. Szőnyei Tamás 1978-tól gyűjtött: a ma levéltárosként dolgozó egykori újságíró rajongóként nyiszálta le a falakról a plakátokat. Mindkettejük gyűjteménye mintegy ezer darabra rúg.
„Számos zenekarban játszottak képzőművészek, fotósok, de erős szálakkal kötődtek a nagyjából hasonló korú, mai kifejezéssel alternatívként leírható színházcsinálókhoz, filmesekhez, kortárs zenészekhez, mozgásművészekhez, irodalmárokhoz. Mindennek a lenyomata érzékelhető a plakátokon is” – fogalmazott Szőnyei Tamás.
„A hazai underground kialakulását meghatározta a hetvenes évek végén Nyugatról berobbanó punk, amely rendkívül egyszerű volt és klasszikus mintát adott. Már nem volt szempont, hogy az énekes jól énekeljen, és az se, hogy a plakát hagyományos módon közvetítse az információt a koncertekről. Az új hullám végigsöpört a fiatal művészeken, létrejött egy párhuzamos kultúra, nem valami ellen, hanem azért, mert a meglévő struktúrák nem elégítették ki őket. Egy életérzés jelenik meg ezeken a plakátokon, amely a zenében, a képzőművészetben, az öltözködésben is jelen volt” – mondta Bp. Szabó György grafikus, zenész, a kiállítást megalapozó egyik plakátgyűjtemény tulajdonosa.
           
Kép forrása


Korabeli fotók

A majd négyszáz oldalas kötetbe több mint hatszáz plakát került, az átfogó, reprezentatív munkát visszaemlékezések, tanulmányok, interjúk, valamint korabeli fotók teszik teljessé. A könyv szerkesztője Rieder Gábor.
Mint Szőnyei megjegyezte, magával ragadta a Magyarországon 1980 körül kibontakozó zenei új hullám: koncertekre járt, kazettákon csereberélte a zenekarok házilagos felvételeit, és fiatal újságíróként cikkeket kezdett írni ezekről. „A plakátokat éppoly eredetinek találtam, mint a zenéket. Szerettem ezt a tehetséges közeget, értékesnek találtam, amit zeneileg és vizuálisan létrehozott, és dokumentálni akartam”.
Bp. Szabó György 1982-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán grafika szakon, és – mint felidézte – az underground kultúra felszabadító erőt hozott számára. A plakátok kezdetleges technikákkal, xerox módszerrel, ceruza, ecset, filctoll, letraset felhasználásával, egyszerű kézi munkával készültek, az elkészült darabokat éjszakánként illegálisan ragasztották ki a város frekventált pontjain.

Kép forrása


A Bizottság és az URH

„Vannak rokon vonások azzal, ami Nyugaton történt, sőt akár utánzások is, de ennél fontosabb, ahogyan a korszellemet kifejezik – itt és most, azaz akkor, Magyarországon. Ezek a zenekarok kívül álltak a zenei intézményrendszeren, így nem is annak az elvárásai szerint működve alakították ki látványvilágukat. A sokféleség összeadódott, és ebből valami sajátos összkép alakult ki, amely eltért attól is, ami Nyugaton megszületett, és attól is, ami a környező szocialista országokban” – vélekedett Szőnyei.
A nyolcvanas években működő legismertebb magyar underground-újhullámos zenekarok közé tartozott a Bizottság, az URH (a címadó Pokoli aranykor című szám előadója), a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó, a Sziámi, a Neurotic, a Trabant, a Balaton, a VHK, a CPg, a Csokonai Vitéz Műhely, a Lacht el Bahhtar és a Sexepil. A könyvhöz egy tizenhat számos válogatás CD is jár, rajta számos különlegességgel: Neurotic-dal (az Adj gázt) például most először került hivatalosan kiadott lemezre.
Bp. Szabó elmondta: együttese, a Bp. Service felvette magnókazettára a városi zajokat, a mindennapi utcai lüktetést és hangokat, és azokat úgy mutatta be, hogy közben a színpadon is szokatlan eszközöket, bevásárlókocsit, vasakat, fóliákat használtak.
„Saját tervezésű plakátjaimra az volt a jellemző, hogy elhasznált fotómaradékokat minimalizált, fekete-fehér színalapokra helyeztem. Arra a hatásra törekedtem, hogy energikus legyen” – fűzte hozzá.
A művész 1996-tól tizennyolc éven át Amerikában dolgozott grafikusként és tavalyelőtt részben azért jött haza, hogy plakátjaiból könyvet állítson össze. Ekkor került a képbe Szőnyei Tamás, illetve Kieselbach Tamás, aki kiadóként és a tárlat befogadójaként is a projekt mögé állt.


Megosztás

Egypercesek

Oliver és Vlagyimir beszélgetnek

Oliver és Vlagyimir beszélgetnek

A nagypolitika egy olyan mélyvíz, melybe nem úszógumival, hanem tengeralattjáróval kell bemártózni

Egy könyvtáros csak könyvet lophat

Egy könyvtári dolgozó két éven keresztül könyveket és folyóiratokat lopott, majd eladta azokat

Magyarnak lenni büszkeség

Hangoskönyv a magyar történelemről

Amikor a sci-fi mester politika thrillert ír

A nyomozás során gyorsan rájönnek, hogy rendkívül nagy a tét

Picasso- Pápán

Művei absztraktok, néha kubisták, néha líraiak

Feliratkozás a hírlevélre

Email