Underground könyvben és plakáton
Pokoli aranykor címmel nyílik kiállítás a fővárosi Kieselbach Galériában a nyolcvanas évek magyar underground koncertplakátjaiból. A tárlatot egy kötet kíséri, amely a plakátok mellett hiánypótló módon bemutatja a kor és a színtér fontos szereplőit.
Kép forrása
Színházcsinálók, filmesek
A tárlatot két magánkollekcióból válogatták össze. Bp. Szabó zenészként (Electric Petting, Bp. Service) és grafikusként is érdekelt volt, ő maga készítette együttesei plakátjait és gyűjtötte az eredeti plakátokat. Szőnyei Tamás 1978-tól gyűjtött: a ma levéltárosként dolgozó egykori újságíró rajongóként nyiszálta le a falakról a plakátokat. Mindkettejük gyűjteménye mintegy ezer darabra rúg.
„Számos zenekarban játszottak képzőművészek, fotósok, de erős szálakkal kötődtek a nagyjából hasonló korú, mai kifejezéssel alternatívként leírható színházcsinálókhoz, filmesekhez, kortárs zenészekhez, mozgásművészekhez, irodalmárokhoz. Mindennek a lenyomata érzékelhető a plakátokon is” – fogalmazott Szőnyei Tamás.
„A hazai underground kialakulását meghatározta a hetvenes évek végén Nyugatról berobbanó punk, amely rendkívül egyszerű volt és klasszikus mintát adott. Már nem volt szempont, hogy az énekes jól énekeljen, és az se, hogy a plakát hagyományos módon közvetítse az információt a koncertekről. Az új hullám végigsöpört a fiatal művészeken, létrejött egy párhuzamos kultúra, nem valami ellen, hanem azért, mert a meglévő struktúrák nem elégítették ki őket. Egy életérzés jelenik meg ezeken a plakátokon, amely a zenében, a képzőművészetben, az öltözködésben is jelen volt” – mondta Bp. Szabó György grafikus, zenész, a kiállítást megalapozó egyik plakátgyűjtemény tulajdonosa.
Kép forrása
Korabeli fotók
A majd négyszáz oldalas kötetbe több mint hatszáz plakát került, az átfogó, reprezentatív munkát visszaemlékezések, tanulmányok, interjúk, valamint korabeli fotók teszik teljessé. A könyv szerkesztője Rieder Gábor.
Mint Szőnyei megjegyezte, magával ragadta a Magyarországon 1980 körül kibontakozó zenei új hullám: koncertekre járt, kazettákon csereberélte a zenekarok házilagos felvételeit, és fiatal újságíróként cikkeket kezdett írni ezekről. „A plakátokat éppoly eredetinek találtam, mint a zenéket. Szerettem ezt a tehetséges közeget, értékesnek találtam, amit zeneileg és vizuálisan létrehozott, és dokumentálni akartam”.
Bp. Szabó György 1982-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán grafika szakon, és – mint felidézte – az underground kultúra felszabadító erőt hozott számára. A plakátok kezdetleges technikákkal, xerox módszerrel, ceruza, ecset, filctoll, letraset felhasználásával, egyszerű kézi munkával készültek, az elkészült darabokat éjszakánként illegálisan ragasztották ki a város frekventált pontjain.
Kép forrása
A Bizottság és az URH
„Vannak rokon vonások azzal, ami Nyugaton történt, sőt akár utánzások is, de ennél fontosabb, ahogyan a korszellemet kifejezik – itt és most, azaz akkor, Magyarországon. Ezek a zenekarok kívül álltak a zenei intézményrendszeren, így nem is annak az elvárásai szerint működve alakították ki látványvilágukat. A sokféleség összeadódott, és ebből valami sajátos összkép alakult ki, amely eltért attól is, ami Nyugaton megszületett, és attól is, ami a környező szocialista országokban” – vélekedett Szőnyei.
A nyolcvanas években működő legismertebb magyar underground-újhullámos zenekarok közé tartozott a Bizottság, az URH (a címadó Pokoli aranykor című szám előadója), a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó, a Sziámi, a Neurotic, a Trabant, a Balaton, a VHK, a CPg, a Csokonai Vitéz Műhely, a Lacht el Bahhtar és a Sexepil. A könyvhöz egy tizenhat számos válogatás CD is jár, rajta számos különlegességgel: Neurotic-dal (az Adj gázt) például most először került hivatalosan kiadott lemezre.
Bp. Szabó elmondta: együttese, a Bp. Service felvette magnókazettára a városi zajokat, a mindennapi utcai lüktetést és hangokat, és azokat úgy mutatta be, hogy közben a színpadon is szokatlan eszközöket, bevásárlókocsit, vasakat, fóliákat használtak.
„Saját tervezésű plakátjaimra az volt a jellemző, hogy elhasznált fotómaradékokat minimalizált, fekete-fehér színalapokra helyeztem. Arra a hatásra törekedtem, hogy energikus legyen” – fűzte hozzá.
A művész 1996-tól tizennyolc éven át Amerikában dolgozott grafikusként és tavalyelőtt részben azért jött haza, hogy plakátjaiból könyvet állítson össze. Ekkor került a képbe Szőnyei Tamás, illetve Kieselbach Tamás, aki kiadóként és a tárlat befogadójaként is a projekt mögé állt.
Kép forrása
Színházcsinálók, filmesek
A tárlatot két magánkollekcióból válogatták össze. Bp. Szabó zenészként (Electric Petting, Bp. Service) és grafikusként is érdekelt volt, ő maga készítette együttesei plakátjait és gyűjtötte az eredeti plakátokat. Szőnyei Tamás 1978-tól gyűjtött: a ma levéltárosként dolgozó egykori újságíró rajongóként nyiszálta le a falakról a plakátokat. Mindkettejük gyűjteménye mintegy ezer darabra rúg.
„Számos zenekarban játszottak képzőművészek, fotósok, de erős szálakkal kötődtek a nagyjából hasonló korú, mai kifejezéssel alternatívként leírható színházcsinálókhoz, filmesekhez, kortárs zenészekhez, mozgásművészekhez, irodalmárokhoz. Mindennek a lenyomata érzékelhető a plakátokon is” – fogalmazott Szőnyei Tamás.
„A hazai underground kialakulását meghatározta a hetvenes évek végén Nyugatról berobbanó punk, amely rendkívül egyszerű volt és klasszikus mintát adott. Már nem volt szempont, hogy az énekes jól énekeljen, és az se, hogy a plakát hagyományos módon közvetítse az információt a koncertekről. Az új hullám végigsöpört a fiatal művészeken, létrejött egy párhuzamos kultúra, nem valami ellen, hanem azért, mert a meglévő struktúrák nem elégítették ki őket. Egy életérzés jelenik meg ezeken a plakátokon, amely a zenében, a képzőművészetben, az öltözködésben is jelen volt” – mondta Bp. Szabó György grafikus, zenész, a kiállítást megalapozó egyik plakátgyűjtemény tulajdonosa.
Kép forrása
Korabeli fotók
A majd négyszáz oldalas kötetbe több mint hatszáz plakát került, az átfogó, reprezentatív munkát visszaemlékezések, tanulmányok, interjúk, valamint korabeli fotók teszik teljessé. A könyv szerkesztője Rieder Gábor.
Mint Szőnyei megjegyezte, magával ragadta a Magyarországon 1980 körül kibontakozó zenei új hullám: koncertekre járt, kazettákon csereberélte a zenekarok házilagos felvételeit, és fiatal újságíróként cikkeket kezdett írni ezekről. „A plakátokat éppoly eredetinek találtam, mint a zenéket. Szerettem ezt a tehetséges közeget, értékesnek találtam, amit zeneileg és vizuálisan létrehozott, és dokumentálni akartam”.
Bp. Szabó György 1982-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán grafika szakon, és – mint felidézte – az underground kultúra felszabadító erőt hozott számára. A plakátok kezdetleges technikákkal, xerox módszerrel, ceruza, ecset, filctoll, letraset felhasználásával, egyszerű kézi munkával készültek, az elkészült darabokat éjszakánként illegálisan ragasztották ki a város frekventált pontjain.
Kép forrása
A Bizottság és az URH
„Vannak rokon vonások azzal, ami Nyugaton történt, sőt akár utánzások is, de ennél fontosabb, ahogyan a korszellemet kifejezik – itt és most, azaz akkor, Magyarországon. Ezek a zenekarok kívül álltak a zenei intézményrendszeren, így nem is annak az elvárásai szerint működve alakították ki látványvilágukat. A sokféleség összeadódott, és ebből valami sajátos összkép alakult ki, amely eltért attól is, ami Nyugaton megszületett, és attól is, ami a környező szocialista országokban” – vélekedett Szőnyei.
A nyolcvanas években működő legismertebb magyar underground-újhullámos zenekarok közé tartozott a Bizottság, az URH (a címadó Pokoli aranykor című szám előadója), a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó, a Sziámi, a Neurotic, a Trabant, a Balaton, a VHK, a CPg, a Csokonai Vitéz Műhely, a Lacht el Bahhtar és a Sexepil. A könyvhöz egy tizenhat számos válogatás CD is jár, rajta számos különlegességgel: Neurotic-dal (az Adj gázt) például most először került hivatalosan kiadott lemezre.
Bp. Szabó elmondta: együttese, a Bp. Service felvette magnókazettára a városi zajokat, a mindennapi utcai lüktetést és hangokat, és azokat úgy mutatta be, hogy közben a színpadon is szokatlan eszközöket, bevásárlókocsit, vasakat, fóliákat használtak.
„Saját tervezésű plakátjaimra az volt a jellemző, hogy elhasznált fotómaradékokat minimalizált, fekete-fehér színalapokra helyeztem. Arra a hatásra törekedtem, hogy energikus legyen” – fűzte hozzá.
A művész 1996-tól tizennyolc éven át Amerikában dolgozott grafikusként és tavalyelőtt részben azért jött haza, hogy plakátjaiból könyvet állítson össze. Ekkor került a képbe Szőnyei Tamás, illetve Kieselbach Tamás, aki kiadóként és a tárlat befogadójaként is a projekt mögé állt.
Egypercesek
Magyarország fotóalbuma
A Magyarország 365 fotópályázat képeiből készült könyvet mutattak be Budapesten
Nem átok a Kárpátok
Egy tükör, melybe nem biztos, hogy akarunk, de érdemes belenézni
Kösd össze a várost a saját történeteddel!
Hetedik alkalommal újra itt a városi elbeszélés-pályázata, az Álljon meg egy novellára!