Monumentalitás és törékenység. Ez lehetne a Műcsarnok egyik legjelentősebb kiállításának ígérkező, Sebastião Salgado jegyezte, nyolc év munkájából összeállt Genezis című, több termet megtöltő kiállításának két lényeges hívószava. És a megdöbbenés, tehető hozzá az előbbiekhez, mint nem kevéssé lényeges hívószó. A fekete-fehér fényképek nekünk szegezte kérdések szembesítenek mindazzal, amiről jobb szeretünk megfeledkezni, fojtogató kínossága és kellemetlensége miatt jobb szeretünk nem beszélni, az olyan dolgok, mint ökonómia, környezetvédelem, klímaváltozás és a fogyasztói társadalom szőnyeg alá söpört bűnei tárulnak elénk, mint a partra vetődött bálnák megállásra késztető teteme.

Kép forrása

Utazás a Föld minden pontja felé
Az 1944-ben Aimorésban született Salgado közgazdászként hagyta el a São Paulo-i Egyetemet, nem sokkal rá a Nemzetközi Kávészervezetnél dolgozott. Eljutott Afrikába is, majd a dokumentarista fényképészet mellett kötelezte el magát. Olyan jelentős ügynökségeknél dolgozhatott, mint a Sygma és a Gamma, 1979-ben a Magnum Photosnál helyezkedett el. 1994-ben feleségével közösen hozta létre az Amazonas Images-t nevű, saját ügynökségét. Az Orvosok határok nélkül szervezettel karöltve hosszabb ideig dolgozott Afrikában, valamint az őserdők megmentését is szívügyének, mi több, már csak származása okán is kötelességének tekinti. Korábbi izgalmas és az állóvizet felkavaró albumai között említhetjük a Workers, a Migrations, a Children vagy az Africa címűeket.  
Salgado nem kisebb célt, mint a Földön végbemenő gazdasági-társadalmi-ökológiai folyamatok következtében születő áldozatok, mindenekelőtt a kiszolgáltatottak és az igazságtalanságokat elszenvedők bemutatását tűzte ki maga elé. A brazíliai születésű fotós képeivel azok szószólója, akik mögött nem áll semmilyen érdekképviselet, akiknek egy-két perc jut a hírcsatornákon és néhány sor az újságokban. 

Kép forrása

Páratlan szépség
Salgado képein a küldetéstudat párosul a minden földrészen megtalálható páratlan szépség és a természet rejtette kincsek sokaságával. Hihetetlen környezetben lefotózott növények és állatok, hegyek és felfoghatatlan távolságban létező tájegységek közelségébe kerül, aki időt szán az elmélyülést és koncentrált figyelmet igénylő kiállítás megtekintésére. Belenézni egy fóka szemébe, egy kihalás fenyegette gorilla arcába, mint a világmindenség közepébe, egy lehetetlen körülmények között életképes virág levelei közé, mindezt és még sok mást kínál a jelenleg Párizsban élő művész megannyi munkája. Egy másik, a miénktől jócskán elütő környezet síkjai közé utaztat és felejt ott, s a lelkiismeret-furdalás helyett a figyelmet és együttérzést kéri számon rajtunk, várja el tőlünk, a vádaskodást félretéve világmegértésre kötelez minket. Nem mindennapi utazás a bolygó és a bolygót fenyegető problémák körül, kísérlet, hogy kimozdítsa a megannyi nyugati országot a mindenhatósága és egyedülisége kártékony és sehova nem vezető tévképzetéből, s egyfajta egyenlőségtudat felé mozdítsa el. Szibériában élő nyenyecek, Afrika különböző és más-más hagyományt követő törzseinek tagjai néznek ránk a fotókról.

Kép forrása

A pusztulás költészete
A különböző méretekben felsorakozó képek rendkívül líraira sikerültek, szinte minden árnyalat átlátszó a képeken, olyan érzése támad a fotókat hosszú ideig szemlélőkben, mintha az egész táj vagy a képen megjelenített élőlény egy végtelen lebegésbe lenne különösebb nehézségek nélkül átemelve, egyszerre megfogható és megfoghatatlan, egyszerre a stratoszférán inneni és túli. A látogatóknak érdemes figyelmet szentelnie a Teureum, a mentawai törzs sámánja és főnöke, az Állszíjas pingvinek, A déli simabálna című vagy a nyenyeceket ábrázoló fotóknak. A látvány döbbenetes.
Ahhoz, hogy ezek a képek elkészülhessenek, Salgado kitartása is kellett, a legtöbb helyszín nagyon nagy fizikai erőnlétet várt el a fotóstól, a tengereken, óceánokon, sivatagokon, őserdőkön, hegyeken és pusztákon át tartó utazás szó szerint mindent megmozgatott a művészben. 

Kép forrása

Nem mindennapi teremtésvédelem
Törékenység, írtuk fentebb, és hogy ez mit takar, hát nem egyebet, mint a nagyon bonyolult és nehezen átlátható ökológiai rendszerek sérülékenységét, a rajtuk és bennük az ember miatt elszenvedett sérülést, amikre a természet, jóllehet még visszafogottan, de már most is reagál, a végeredmény azonban nem kecsegtet sok jóval, ha minden a megszokott ütemben folytatódik tovább. 
„A Genezisben a kamerámon keresztül a természet szólt hozzám. Megtiszteltetés volt hallgatni.” „Bolygónk mintegy negyvenhat százaléka még mindig pontosan olyan, mint a teremtés idején” – hangsúlyozza Sebastião Salgado, a teremtésbe vetett hit mellett foglalva állást. Az utolsó teremben vetített felvételen Salgado egyik előadása kísérhető nyomon, azt hiszem, ritka az olyan ember, aki a katasztrófák és tragédiák tudatában is képes pozitívat mondani, közös cselekvésre ösztönözni. A brazíl fotós ilyen személyiség. 
 A kiállítás egészen november közepéig látható, kár kihagyni.