Leiter Jakab és társai

MEGJELENT: 2017. szeptember 8. | SZERZŐ: Magyar Miklós

Ha ezt a nevet halljuk, Leiter Jakab, azonnal a mulatságos vagy bosszantó fordítási hibák jutnak az eszünkbe. De ki is ez a Leiter Jakab? 

Jacobs Leitertől leiterjakabig

A fogalom megalkotója egy Ágai Adolf nevű fiatal újságíró, aki a Magyar Sajtó 1853. október 13-án megjelent számának tárcarovatában követte el az azóta híressé vált fordítási bakit. A bécsi lapok beszámoltak Nadar, francia fényképész és léghajós, Géant nevű óriás léghajóján történő párizsi felszállásáról. A Magyar Sajtó se akart lemaradni az esemény tudósításáról. Ágai Adolf egy német cikket ültetett át magyarra a következőképpen: „Midőn a legfelső felhőrétegen is átröpültek, a gömb megrezdült, kissé oldalt hajolt de – így állítják az utazók – egyikük sem ijedt meg. Előhítták Godardot, a tapasztalt léghajóst. »Fel, fel, oly magasra akarunk szállni, mint Leiter Jakab«.”
Megindulnak a találgatások. Ki ez a Leiter Jakab? Valami ismeretlen léghajós? Mindenki tanácstalan volt a hír olvasásakor. Azután kiderült, hogy a fordító, nem értve meg a bibliai utalást, a Jacobs Leitert, Jákob létráját, tulajdonnévnek vélte, mivel a német nyelvben a főneveket nagybetűvel írják. A Bibliában ez áll: „Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.” (Mózes I. Könyve) 
Se szeri se száma a fordításokban fellelhető leiterjakaboknak. Naponta olvashatunk filmcímek vagy dalok címének félrefordításáról. Emlékszem, annak idején a Magyar Ifjúság című lap kulturális hírei között egy Mireille Mathieu estről szóló beszámolóban az újságíró arról írt, hogy Mathieu elénekelte Maurice Chevalier Almám című dalát. A baj az, hogy franciául a Ma pomme a dalban nem almaként szerepel, hanem a zsargonból vett „ma pomme”-ként, azaz „a fejem” gyanánt, ami azt jelenti, hogy ’becs szóra. 
Van, amikor már maga a mű címének lefordítása is gondot okoz. Állítólag Jules Verne – Verne Gyula − Cinq semaines en ballon (Öt hét léghajón) című regényét így fordította le valaki: Öt hét ballonkabátban. Lehet, hogy ez csupán a „ha nem is igaz, de jól hangzik” kategóriába tartozik. Valós viszont, hogy a francia új regényről megjelent kétkötetes könyvben a fordító bizonyára nem olvasta el Michel Butor Passage de Milan című regényét, különben nem fordította volna Milánói átutazásnak, mivel a könyvben se Milánó, se utazás nem szerepel, hanem egy Miláno-köz 15. szám alatti bérházban történteket írja le a szerző.

Leiterjakab és társai a Camus-fordításokban
De nemcsak leiterjakab típusú félrefordítások léteznek. Egy eredeti mű és fordításának behatóbb tanulmányozásakor igen furcsa dolgok derülnek ki. Egy régebbi cikkemben már részletesen elemeztem Camus L’Étranger című regényének újrafordításában fellelhető melléfogásokat. Ha Camus-nél maradunk, többi regényének magyarra történő átültetései sem nélkülözik a bosszantó félrefordításokat. 
A pestis magyar fordításából egy olyan hibát emelek ki, ami jelentéktelennek tűnhet, mégis arról árulkodik, hogy a fordító nem értette meg a regény lényegét. A könyvben Camus a járvány sújtotta Oran lakosainak küzdelmét írja le. A regény kulcsszava a harmincháromszor előforduló ’séparation’ a városban tartózkodó helyiek és idegenek bezártságára, a külvilágtól való elszakítottságra utal. Camus nem véletlenül használja ugyanazt a szót valamennyi szereplőjének helyzetére. Amellett, hogy a vállalt sorsközösség kifejezője, az álladóan visszatérő szó a regény ritmusát is megadja. A magyar változat ezt a szót a legváltozatosabb szinonimákkal adja vissza: ’távollét’, ’elszakadás’, ’elszakítás’, ’elszakítottság’ ’elválás’, ’elkülönülés’, ’elkülönítés’. A huszonkétszer előforduló ’séparé’ alakot pedig az ’itthagyottak', ’távol vannak egymástól’, ’elválasztott’, ’különélők’, ’elkülönítve’ szavakkal, kifejezésekkel tolmácsolja a fordító. Már ebből nyilvánvaló, hogy nem figyelt fel a ’séparation’ szó kulcsszerepére a regényben, így meghamisítja az írói szándékot. 

Beteljesedett
A bukásban Clamence, valaha neves párizsi ügyvéd, egy amszterdami kocsma pultjánál mesél elmúlt életéről. Saját lelkifurdalását szótlan hallgatójára és az egész emberiségre ki akarja terjeszteni. Azt bizonygatja, hogy a bűnhöz és a bűnhődéshez se vallásokra se Istenre nincs szükség, mert az emberek maguk megteremtik a bűnösséget s maguk ítélkeznek. Társának bibliai ismereteire támaszkodva szó szerint idéz a Bibliából, és az idézetekhez fűzött kommentárjaival leleplezi az evangéliumi idézetek mögé bújó képmutató polgárokat. 
A könyv magyar fordítója nem vette magának a fáradságot, hogy elővegye a Biblia leghitelesebb fordítását, Károli Gáspár szövegét, hanem mindenütt „szabad fordítását” adja az idézeteknek. Csak néhány példa, amelyekből kitűnik, hogy a fordító a Biblia szókincse helyet a köznyelv szavait használja. „Moi non plus, je ne te condamne pas!” − idézi Camus a Bibliát. „Én sem ítéllek el téged” − szól a fordítás. Károlinál: „Én sem kárhoztatlak”. Vagy: „Je ne sais pas ce que tu veux dire” „Nem tudom, mit akarsz mondani” − olvassuk A bukásban. Károlinál: „Nem tudom, mit beszélsz.” A legkirívóbb annak a bibliai idézetnek a fordítása, amit igazán illett volna ismernie a fordítónak, annyira sokat emlegetett mondat: „Sur cette pierre, je bâtirai mon église.” „Erre a kősziklára építem egyházamat” – így a magyar fordításban. „Ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat” – áll Károlinál. 
De van ennél súlyosabb melléfordítás is A bukásban. Camus szövegében ezt mondja Clamence: „Voyez-vous, il ne suffit pas de s’accuser pour s’innocenter, ou sinon je serais un pur agneau.” Ez egy intertextuális utalás Isten bárányára, ami a regényben szereplő Jan van Eyck Misztikus Bárány című oltárképén szerepel. 
A magyar fordításban ez az utalás elsikkad: „Mert látja, nem elegendő vádakat szórni a fejünkre, hogy tisztára mossuk magunkat, hisz akkor máris ártatlan bárány volnék.” A „pur agneau”-t „ártatlan bárány”-nak fordítani a szöveg teljes félreértését jelenti. 
A bukás végén Clamence egyértelműen utal Az idegen befejezésére. Ugyanazokkal a szavakkal szól haláláról, mint Meursault: „Au-dessus du peuple assemblé, vous élèveriez alors ma tête encore fraîche, pour qu’ils s’y reconnaissent et qu’à nouveau je les domine, exemplaire. Tout serait consommé, j’aurais achevé, ni vu ni connu, ma carrière de faux prophète qui crie dans le désert et refuse d’en sortir.” A magyar fordításban: „Az egybegyűlt nép előtt ön felemelné még friss fejemet, hogy felismerjék magukat benne, és hogy én, a példamutató, még egyszer uralkodjam felettük. Akkor aztán elmondhatnánk, hogy minden befejeztetett, én is bevégezném − köd előttem, köd utánam − a hamis próféta szerepét, aki a pusztába kiált, s nem hajlandó otthagyni.” 
Camus mindkét regényében „consommé-t” ír. Jegyezzük meg, hogy a L’Étranger új fordításában, Az idegenben „bevégeztetett” áll, míg Gyergyai Albert a Közönyben a Bibliából ismert „beteljesül” szót használja.
Ha megkeressük János evangéliumának ide vonatkozó részét, ezt olvassuk: „Quand Jésus eut pris le vinaigre, il dit: „Tout est consommé”, et baissant la tête il rendit l’esprit.” Károli Gáspár fordításában: „Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.” Függetlenül attól, hogy a „beteljesedett” szebb, mint a „befejeztetett” vagy a „bevégeztetett”, a szöveghűség is csorbul A bukás és Az idegen fordításában. 

Eljött az Emberfia
Camus talán legszebb regényének, az önéletrajzi ihletésű Az első embernek fordítója is hadilábon áll a Bibliával. A főhős, Jacques Cormery születésének körülményei akár egy bibliai átírásnak is tekinthetők. Jacques egy hosszú utazás után születik, akárcsak Jézus. Augustus császár népszámlálást rendel el, és mindenkinek a szülőhelyén kell jelentkeznie. Ezért József a várandós Máriával őse, Dávid városába, Betlehembe utazik. Kikövezetlen, kerékcsapástól felvagdalt, hepehupás, többnyire éles kövekkel teli ösvényeken haladnak. Mária egy málhás szamár hátán ül, amit József vezet a távoli Betlehem felé.
Jacques szülei, Henri és Catherine, egy „Jól látható, de éppen hogy kitaposott úton”, egy ponyvás szekéren utaznak Algéria keleti felébe, ahol az apa „a szántók között fekvő birtok igazgatását készül átvenni.” Megérkezésük után Mária és József egy istállóban töltik az éjszakát. Henri és Catherine egy „sötét, dohos, érezhetően régóta lakott helyiségbe” érkeznek. Amikor Jézus megszületik, Mária gyengéden bepólyálja a csecsemőt és a jászolba fekteti, hogy melegben és biztonságban legyen. Jacques „egy ruháskosárban csendesen feküdt.”
Míg a születés körülményei Jézus születésével hozhatók párhuzamba, az elhangzott mondatok intertextuális utalások a Bibliára. „Ekkor a beteg fölemelte a fejét és meglátta a férjét. Gyönyörű mosoly áradt szét fáradt, szép arcán. Cormery odament hozzá. − Megérkezett − lehelte az asszony, és nyújtotta a kezét a gyerek felé.” Az eredeti szövegben nem megérkezett (Il est arrivé), hanem „Il est venu” (Eljött) szerepel. A fordító nyilván nem figyelt fel a camus-i szándékra. Máté evangéliumában ezt olvashatjuk: „Eljött az Emberfia.” 
Úgy gondolom, az sem véletlen, hogy amikor Henri Cormery segítséget kér vajúdó felesége számára, így fordul az arabhoz: „Va en paix.” (Menj békével). Ugyanezek a szavak hangzanak el Jézus szájából a bűnös nő történetében: „A hited megmentett. Menj békével!”− olvassuk Lukács evangéliumában. A fordításban a „Járj békével” itt is eltünteti az intertextuális bibliai utalást.

Leiterjakab a humor szolgálatában
Végezetül álljon itt a magyar irodalomból a legismertebb, szándék szerint írt leiterjakab-sorozat Karinthy Frigyes tollából. Az író eljátszadozik azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha Ady Endre sorait valaki lefordítaná németre, azután a német fordítást vissza magyarra és így tovább. Az eredeti strófa: 
„Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések az erőm.”

A sorozatos leiterjakabok eredménye ez lett:
„A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó, nyájas olvasó.”



Megosztás

Egypercesek

Női próza Marosvásárhelyen

Női próza Marosvásárhelyen

Több mint száz programmal várja az érdeklődőket a 23. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár

A Pápai Magyar Intézet históriája

A magyar papok számára ma is Róma jelenti a kaput a nemzetközi kultúra és tudomány elsajátításához

Ötvenes vagy? Tombolj!

Költői és zseniálisan tragikomikus módon ábrázolja a demográfiai kalamajkát

A női pop-rock a top-on

Az olvasmányos kiadvány kultúrtörténeti munka és kézikönyv egyben

Keringés idő- és érzelmi síkok labirintusában

Szerelem, érzékiség, tradíció, szokásjog, halál és túlélés

Feliratkozás a hírlevélre

Email