Érdekes anyagot közölt a minap az ATI (all-that-is-interesting.com) magazin egy sajátos nyelvi kifejezésmódról, az amerikai csavargók kódrendszeréről. Persze azt eddig is tudtuk, hogy már a középkorban is léteztek olyasféle jelek, amelyek a koldusokat, vándorokat tájékoztatták a legfontosabb tudnivalókról, azt azonban, hogy a tizenkilencedik században született amerikai hobó-kód tulajdonképpen máig is létező jelrendszer, nos, azt senki nem gondolta volna. 

Csavargók az utakon
Összefoglalójában Krissy Howard elmondja, hogy a kódrendszer az 1800-as évek második felében alakult ki, akkor, amikor az amerikai ipari forradalom által hozott egyenlőtlen fejlődés hosszú vándorlásra késztetett sokakat. A munkát kereső szegény emberek egyik tengerparttól a másikig járták az országot, hogy munkát, többnyire alkalmi munkát találjanak. Általában az ingyenes, bár illegális utazást választották, azaz vasúti teherkocsikra felkapaszkodva jutottak egyik városból a másikba. Az élet ilyen körülmények között gyakran veszélyes volt és kiszámíthatatlan. 
A túléléshez nem volt elég a jó fizikum, a találékonyság, de bizony segítség, hatékony kommunikáció is kellett. S ezt szolgálta a hobó-írás, amely a legfontosabb információkkal látta el a csavargókat. 

Túlélőkészlet jelekből
Érdemes azt is elmondani, hogy az amerikai hobó kultúra 1860-as évek második felében kezdett kialakulni, miután a polgárháborús veteránok, felszabadított négerek, hajléktalanná vált, elszegényedett polgárok munkát keresve elárasztották az ország útjait, vasútvonalait. 
Hamarosan több országban is törvényt hoztak, amely tiltotta a céltalan csavargást, az efféle vándoréletmódot ugyanis a bűnözés melegágyának tekintette a polgári társadalom. Tegyük hozzá zárójelben: teljes joggal.  
A csavargók oldaláról nézve azonban ez csak újabb veszélyforrás lett, az éhezés, hideg, a kiszolgáltatottság ezernyi formája mellett a hatósági üldöztetés is megjelent életükben. Mindez különösen fontossá tette a hatékony kommunikációt. Bár rendszerint a magányosan éltek ezek a csavargók, azt világosan felfogták, hogy óriási jelentősége van a szolidaritásnak, társaik megsegítésének.

Ördögi kutyák, manipulálható asszonyok
A lassan kialakuló hobó-kód afféle jelnyelvként könnyen nyújtott segítő tájékoztatást sorstársaiknak.  Figyelmeztettek az ördögi kutyákra, a barátságtalan tulajdonosokra, a kíméletlen bírákra, a zsarukra és bármi másra, amit jobb volt elkerülni. 
Az óvatosságra intő jelek mellett a hobó-kód lehetővé tenné a csavargók számára, hogy az értékes információkat is megoszthassák. Elmondták, ha nagyvonalú szállásadót találtak, elmondták, ha jó, biztonságos ivóvízre bukkantak, ha kényelmes táborhelyre akadtak, és így tovább.  De ezek a jelek elmondták azt is, ha olyan lehetőség adódott, amikor egy „vallásos beszédért” cserébe meleg ételhez juthatott a csavargó, vagy olyan gazdasszonyt talált valaki, aki egy „szánalmas történettel” manipulálható volt. 
Izgalmas tény, hogy miközben a hagyományos hobó kultúra a huszadik század folyamán eltűnt, a hobó-kód továbbra is használatban van. A szimbólumok főleg olyan területeken bukkannak fel, ahol tipikusak az alkalmi munkavállalók, mint például a kikötők és a kompok. A lenti képet a New Orleansban a Canal Street-i kompon fotózták.