Szegő János kritikus, szerkesztő nem rég Király István-díjban részesült. Erről és a szerkesztői munkáról is kérdeztük őt, illetve megtudtuk, milyen esélyei vannak a magyar labdarugó-válogatottnak a VB kijutásra.

– Nemrég Király István-díjban részesültél. Hogyan viszonyulsz a díj névadójához, véleményed szerint – szigorúan szakmai szemmel nézve – hol az ő helye a magyar irodalomtörténetben?
– Király Istvánt nagy-formátumú irodalomtörténésznek tartom, akit szintéziskereső és szintézisteremtő képessége is a magyar irodalomtörténet történetének azon csarnokában jelöl ki, ahol például egy teljesen más ideológiájú Horváth János is helyet foglal. Ady Endre-értelmezésével természetesen lehet vitatkozni, de ez, hogy interpretációjával szembe lehet szegülni, éppen irodalomtörténészi érdem is. Azt se feledjük, hogy kutatásaiban mennyire pontosan tárta fel az alapokat. E mellett mostanra irodalomtörténetté lett szerkesztői munkássága is, amely esetében szigorú szakmai szemeink nyilvánvalóan kénytelenek szembenézni a korabeli nyilvánosság hatalompolitikai szerkezetének rettenetes körülményeivel, azzal, hogy a szerkesztő mennyire kellett, hogy cenzor is legyen.
– A díj után végre önálló kötetet is olvashatunk tőled? Várható-e könyv, ha igen, mikor és milyen jellegű?
– Milyen jó lenne, ha erre a kérdésre az asztalfiókjaim válaszolnának helyettem. És milyen jó lenne tudni, hogy lehet-e már írásban használni ilyesféle érzelemjeleket, mint ez: :). Keresem az alkatomnak megfelelő műfajt és szövegteret. Ha megtalálom magamban és magamnak ezt az irodalmi várost, akkor lesz (tér)képem ahhoz, hogy talán könyvet is írjak.
– A szerkesztői munka során ugyanazok a szempontok érvényesülnek egy szöveg megítélésekor, mintha kritikusként olvasnád?  Segíti a kritikus a szerkesztőt?
– Immár több mint öt éve ülhetek a Magvető szerkesztői asztalánál és mostanra kezd talán az ujjbegyembe költözni ennek a szép szakmának a titkos, nehezen szóra bírható, mert alapvetően érzéki-zsigeri tudása; vagy inkább sejtése. A szerkesztő egyszerre az adott, megjelenés előtt álló könyv legspeciálisabb-legjobb kritikusa és legátlagosabb (ha van ilyen szó), mezei olvasója. Muszáj kritikusnak is lenni, különben nem tud sem a szövegnek, sem a szerzőnek segíteni. Belülről kell érteni a szerző intencióját, a könyv logikáját és innen a középpont felől haladni kifelé: a kivetülések irányába. A magtól a felszínig. Csak, hogy idevessek egy fél poént is a kiadó nevével. Ugyanakkor empatikusnak kell lennie, látnia kell, mit bír el a szerző; meddig érdemes elmenni. Odáig viszont el is kell menni, mindenképpen. Empátia, bizalom, önirónia, ezek talán a legfontosabbak.
– Milyen izgalmas kötet szerkesztésén dolgozol jelenleg, számíthatunk-e meglepetésekre a Magvetőtől mostanában?
– Mostanában több olyan önéletrajzi regényt is olvastam és szerkesztettem, amelyek érdekes mintát mutatnak. Karl Ove Knausgård önéletrajzi regényfolyamának első kötete a Halál idén tavasszal jelent meg. Döbbenetesen erős, ahogyan már-már automatikus írással nagyít rá élete egy-egy motívumára, utána körbepásztáz az írás jelenének a terébe, majd visszamegy az időben és apró darabokból rekonstruálja élete különböző mozzanatait. A következő kötet (Szerelem) tavasszal jelenik meg, és ősszel jön majd a harmadik. Kun Árpáddal a Margó Fesztiválon beszélgethettem. Regénye (Megint hazavárunk) az önéletrajzok referenciaigényeinek a nagyon játékos, karneváli dekonstrukciója. Most kezdem majd szerkeszteni Vida Gábor csodálatos új regényét, amely egyrészt életrajz, másrészt pedig felmenői élettörténetein keresztül a mai politikai-történeti értelemben vett Erdély elmúlt századának is a metahistóriája. Nyáron pedig jön Bereményi Géza Önéletírása, amely igencsak izgalmas gyerek- és kamaszkorára összpontosít. De itt van az asztalomon Kemény István új esszékötete is, ez egy szellemi önéletrajz voltaképpen: ragyogóan okos írások irodalmunkról és közérzetünkről, érdes hazánkról.
– A Focitipp oldalán is jelen vagy. Bízol még a magyar válogatottban, hogy kijut a VB-re, vagy erről már letettél?
– Nagyon fontosnak tartom Kiss Tibor Noé barátom online sportlapját. Nagyszerű platform, ahol Máté Gábor követi a Barcelona meccseit és Bartók Imre pedig a maga filozófiai alkatával elemez létszituációkat. Az elvesztett pontok alapján nagy meglepetés lenne, ha kijutna a válogatott a vébére, de amilyen átrendeződések vannak az európai fociban, még ez sem lehetetlen.