Kevésbé közismert Edgar Allan Poe-tények

Bizonyára mindenki találkozott már Edgar Allan Poe nevével. Ez nem is véletlen, hiszen A holló című vers szerzője az amerikai irodalomtörténet egyik, ha nem a legkiemelkedőbb alakja. Életéről, pályájáról meglehetősen sokat tudunk, de most összeszedtünk néhány olyan dolgot az amerikai íróról, amit nem tud mindenki.

Ál- és becenevek erdeje

,,Ne féltsétek Eddy-t”- kiáltotta Maria nagynénjének Edgar Allan Poe amikor a New-Yorki Brooklynból hajóra szállt és Baltimore felé vette az irányt 1848 júniusában. (Morbidan ironikus, hogy pár hónappal később holtan találtak rá Baltimoreban). A költőt, írót a családja és közeli ismerősei valóban csak Eddynek hívták és ezt a nevet ő is előszeretettel használta. Kollégista éveiben a Gaffy név ragadt rá, amit az előző becenévvel ellentétben, finoman fogalmazva, nem kedvelt.
Egyetemi éveit követően hősünk több álnevet is használt, ha a szükség úgy hozta. Amikor a hitelezői elől bujkált a Henri Le Rennet nevet vette föl. A seregbe Edgar A. Perry név alatt sorozták be. Thaddeus Perley- nek vallotta magát, amikor egyszer egy kampánydalt írt. Littleton Barry néven is írt egy magazinba, valamint egy alkalommal büszkén nevezte magát Edward S.T. Grey-nek is.

Egy meghiúsult Illinois-i költözés
Poe nagy álma volt, hogy egyszer egy lap főszerkesztője legyen. Sok mindenre hajlandó lett volna ezért, de amikor egyszer az élet fölkínálta neki ezt a lehetőséget, ő ódzkodott elvállalni azt. Az ok nem más volt, mint az, hogy Poenak ezért a pozícióért nagyon messzire, az Illinois állam-béli kisvárosba, Oquawkába kellett volna költöznie. Meglepő módon nem gondolkodott sokáig az ajánlaton, hanem finoman elutasította azt… Nagyon nem szeretett volna az isten háta mögé költözni.

Költői testvérpár
Edgar fiatalkorában felnézett a bátyjára, William Henry Leonard Poe-ra, aki mindamellett, hogy derék matróz volt, olykor-olykor verseket is írogatott. Bizony, a neves amerikai író bátyja is költő volt (igaz ő valószínűleg csak hobbiból). Néhányat a jobb versei közül publikált is egy baltimorei lapban (viszont kétség sem férhet hozzá, hogy azokból egyet-kettőt az öccse írt).

Még a legjobb íróknak is meggyűlhet a bajuk a határidőkkel
1845-ben Poe a Broadway Journal lapnak dolgozott, mint szerkesztő, író. Úgy tűnt, hogy ezt az állást tovább is meg tudja tartani, azonban a kaland December 28-án véget ért.
A December 27-én megjelent Broadway Journal szám igen érdekes látványt nyújtott az olvasók számára. Edgarnak sikerült egy egész rovatot tökéletesen üresen hagynia. Még egy vacak reklámot, vagy egy karácsonyi üdvözletet sem tett oda, nemhogy a saját gondolatait. Mondani sem kell, hogy Poet másnap ki is rúgták a laptól

Végre egy stabil munkahely
Edgar Allan Poe természetesen irodalmi munkásságáról híres, de írói pályafutása alatt egyszer sem tudott huzamosabb ideig megmaradni valahol. Meglepő módon, élete során a leghosszabb ideig a hadseregben tudott megragadni, ahova Poe tizennyolc évesen került be. Két évet szolgált a hadseregben és még tiszti rangba is emelkedett. Az olvasni kedvelők szerencséjére, azonban itt sem tudta tartósabban megvetni a lábát, így hát alig húsz esztendősen leszerelt.

Fülbemászó dallamok
Bizonyára önnel is előfordult már, hogy valamilyen zenét, dallamot egyszerűen nem tudott kiverni a fejéből. Erre mondjuk azt ugye, hogy a dallam fülbemászó, ahogy azt mindenki tudja. De gondolkodott már azon, hogy honnan is ered ez a kifejezés? Nos, a választ Edgar Allan Poe a The Imp of perverse című rövid történetében találjuk. Ugyanis ebben a rövid sztoriban jelenik meg először az irodalomban a „fülbemászó dallam” szókapcsolat. A gondolat később alapjául szolgált Mark Twainnek az A literary nightmare című művéhez.

A legjobb vita-ellenfél
Eddy sosem riadt vissza egy-egy irodalmi vitától, sőt legtöbb esetben ő volt a kezdeményező fél. Azonban az már meglepő lehet, hogy egyszer saját magával vitatkozott valószínűleg.
Még 1845-ben, a Broadway Journal írójaként minden valós indok nélkül nyílt kritikával illette Hanry Wadsworth Longfellow-t, mégpedig plagizálás vádjával. A hirtelen megvádolt költő, egy szó nem sok, annyival se méltatta válaszra Poet. Egyik olvasója azonban szembement a költővel és provokálni próbálta. A vita tiszavirág életű volt, a provokációs kísérlettel már véget is ért. Poe valószínűleg már azért nem akart válaszolni, mert első ízben is ő kötött bele saját magába a dühödt válaszíró személyében. Mindezt nyilván csak figyelem felkeltés céljából tette, de látva, hogy nem sokakat érdekelt a dolog abba is hagyta a saját magával való vitatkozást.


Forrás: The Huffington Post