A vatikáni könyvtár fölé emelt úgynevezett Szelek tornyában akarták elbujtatni a II. világháború idején XII. Piusz pápát az elrablását tervező nácik elől – írta a L'Osservatore Romano című vatikáni lap.

A Führer személyes védelme
A tanulmány a 2014-ben elhunyt Antonio Nogarának, a Vatikáni Múzeumok akkori igazgatója fiának emlékirataira épül. 1944-ben egy januári vagy februári estén apját, Bartolomeo Nogarát felkereste szolgálati lakásán Giovanni Battista Montini pap, vatikáni államtitkár, a későbbi VI. Pál pápa. Montini néhány nappal később titoktartási fogadalom mellett elmondta családjának, hogy az amerikai és a brit nagykövet a katonai titkosszolgálatoktól származó információt adott át Montininak, amely szerint az SS a pápát el akarja rabolni, majd deportálni, azzal az ürüggyel, hogy a „Führer személyes védelme alá helyezik” és biztonságos helyre viszik.
Ezért keresett Montini és Nogara két-három napra biztonságos rejtekhelyet XII. Piusz számára. Végül úgy döntöttek, a legjobb rejtekhely a könyvtár tornya lehet, ahol veszély esetén a pápát elrejthetik a szövetségesek érkezéséig.

Üresen álló csillagvizsgáló
A Szelek tornyának is nevezett obszervatóriumot 1891-ben alapította XIII. Leó pápa, akit érdekeltek a csillagok és azt is cáfolni akarta, hogy az egyház ellensége a tudomány fejlődésének. A csillagvizsgáló 1935-ig a Vatikánban, a Torre dei Ventiben (Szelek tornya) működött. Ekkorra azonban Róma fényszennyezettsége olyan nagy lett, hogy gátolta a kutatást. XI. Pius pápa a castelgandolfói nyári palotát jelölte ki új székhelyül, ahol felépítették a két kupolát, és berendezték a kornak megfelelő modern csillagászati eszközökkel.
Az ekkoriban tehát üresen álló csillagvizsgáló alkalmasnak tűnt arra, hogy néhány napig a pápa rejtekhelye legyen. Hogy persze a Szentatya után kutakodó SS-katonák hol keresték, és hol nem keresték volna „védencüket”, azt nem lehet ma már tudni. Tény azonban, hogy az akciót végül lefújták a németek.

Konkrét tervek
XII. Piusz pápát a háború után heves bírálatok érték, amiért nem emelte fel hangját elég határozottan a nácik tettei ellen. Ugyanakkor tény, hogy Nogara és családja több nácik által üldözött személynek segített, hogy elbújjon a Vatikánban. Becslések szerint négyezer zsidót bújtattak a rendházakban a náci megszállás idején, több mint a fele római lakos volt. Ez a széleskörű művelet nem valósulhatott volna meg pápai támogatás nélkül. Ha a náci csapatok benyomultak volna a semlegesnek számító Vatikánba, az mindannyiukat veszélybe sodorta volna.
Olaszország 1940-ben Németország oldalán lépett be a II. világháborúba, ám 1943 szeptemberében szembefordult a németekkel. Az ellenállás leverése után a náci csapatok megszállták Rómát, a megszállás 1944. június 4-ig tartott, amikor a szövetségesek kiűzték a németeket.
A megszállás hónapjai alatt a nácik igyekeztek stabilizálni olaszországi hatalmikat s ennek megfelelően számos itáliai vezetőt vettek „védőőrizetbe”. Régóta ismert, hogy Hitler XII. Piusz pápa elrablását is tervezte, az azonban nem, mennyire konkrét tervekkel rendelkeztek a nácik. Karl Friedrich Otto Wolff, aki a második világháború végén az olaszországi SS erők főparancsnoka volt, egy 2005-ben nyilvánosságra hozott jelentés szerint arról tájékoztatta a Vatikánt, hogy Hitler személyesen adott neki parancsot a pápa elrablására, ő azonban megtagadta ezt és informálta XII. Piuszt.