Olvasó ember számára a könyvtárrendezés a lehető legszörnyűbb feladat. Bár első pillanatban testhezálló, kellemes és szerethető tennivalónak tűnik a polcok átválogatása, ám a negyedik, hatodik böngészgetéssel töltött óra után feltűnik, hogy időcsapdába keveredtünk. Beszippantottak a könyvek, ráadásul nem is azok, amelyekkel kapcsolatban korábban terveink voltak, hanem az évek óta elfeledettek, a polc mögé becsúszottak, az ifjú korunk óta nem olvasottak…
Hogy mindezt most megemlítem, annak oka egy rendkívül hasonló élmény felbukkanása.

Veszélyes kiadvány
Néhány nappal ezelőtt valami furcsa teleportáció útján megjelent az íróasztalomon a Képmás magazin pár idei száma. Mint utóbb kiderült egy munkatársam hagyta nálam a lapokat, de mivel pár napig nálam lappangott az újságköteg, meg nem állhattam: a délelőtti értekezletet követően belelapoztam az egyik számba.  
Aztán beleolvastam. Aztán tovább olvastam. Aztán átforgattam ujjaim között a következő magazint. Aztán ebbe is beleolvastam. Aztán hátra toltam a gurulós fotelt és feltettem a lábam az íróasztal sarkára. Aztán elzsibbadt a vádlim, és jó ötletnek tűnt, ha hozok magamnak egy kávét.
És ekkor döbbenten tapasztaltam, hogy az irodaépület sötét folyosóján már egy lélek sem jár, véget ért a munkaidő, hazamentek a kollégák, és én csak remélhettem, hogy a gyereket a feleségem elhozta az iskolából…
Itt és most szögezzük tehát le: átkozottul veszélyes kiadvány a Képmás.

Családmagazin
Ha azt mondjuk női magazin, mindenféle bárgyú tartalmakra gondolunk. Színésznőcskékről, divat-trendekről, konyhai praktikákról szóló cikkekre, meg hat pontba foglalt életbölcsességekre asszociálunk. A Képmás azonban – bár olvasóközönségét javarészt nők alkotják – nem is nevezi magát női lapnak. Családmagazin a hivatalos terminus, s főképpen azoknak szól, akiket sem gondolataik gazdagsága, sem értékviláguk tartalmassága miatt nem elégítenek ki a menő magazinok, vagy akár televíziós műsorok. A lap hagyományos európai értékek iránt elkötelezett, felső- és középfokú végzettséggel rendelkező olvasóknak készül. És, hogy ezt néhány névvel is alátámasszam, megemlítem, hogy olvashatunk interjút Csukás Istvánnal, Lackfi Jánossal, Ugron Zsolnával, írókkal, kutatókkal, színészekkel: olyan hírességekkel, akik nem médiaszerepléseik, hanem munkájuk által lettek ismertté. S ez már önmagában is megmagyarázza, hogy a magazinban megjelenő cikkek miként állíthatnak veszedelmes időcsapdát a gyanútlan olvasónak.

Képmás estek
Ráadásul – mint azt felfedeztem – a magazint Szám Kati szerkeszti, akivel valaha nagyon, nagyon régen együtt készítettük a világ egyik legigényesebb gyermeklapját, ami persze egy kívülállónak keveset mond, nekem azonban minden jó, szép és nemes tartalomra garancia.  
Végezetül megemlítem azt is, hogy a magazint közelebbről is megismerhetik azok, akik elmennek valamelyik Képmás Estre a Salkaházi Sára templomba, ahol rendkívül izgalmas beszélgetéseknek lehetnek részesei.  Meg persze a honlapján keresztül is tájékozódhatnak az érdeklődők, könyvtáraink többségében is hozzá férhetnek, és nyilván valamelyik újságosnál is belelapozhatnak.
Csak aztán nehogy úgy járjanak, mint én, bele ne feledkezzenek túlságosan az olvasnivalóba, mert a hírlapárusok szigorúan veszik a zárórát.