Kóbor gitározott, Benkő zongorázott

A magyar rockzene születésétől a hőskoráig kíséri nyomon az eseményeket most megjelent könyvében Kovacsics András, az egyik szereplő. Az Omega-Universal, zenekartól az együttesig című kötet rengeteg régi fotóval, sztorikkal követi végig négy formáció történetét.

„Öcsi” gyűjtemény

„Huszonöt évig, 1962-től 1986-ig voltam aktív zenész, ez a negyedszázad életem meghatározó része volt. 2006 óta gyűjtöm a fotókat, a történeteket, újságcikkeket a honlapomon, ezeket most könyv formájában adom közre” – mondta Kovacsics András „Öcsi”.
A gitáros, basszusgitáros öt éven át játszott az Omegában, utána az Olympia és a Syconor tagja volt, a leghosszabb időszakot, tizenöt évet pedig az Universalban töltötte. A Publio kiadó gondozásában megjelent könyv bemutatóján ott volt Kovacsics több múltbeli kollégája, Kovács Kati, Kóbor János, Horváth Charlie, Végvári Ádám és Zwolenszky Ferenc.
A hetvennégy éves Kovacsics András felidézte: az Omega úgy jött létre 1962 őszén, hogy hárman – a basszusgitáros Varsányi István, a ritmusgitáros Kóbor János, majd ő, aki szólógitáron játszott – a Ciklon együttesből átszivárogtak a Próféta zenekarba, amelyikben Benkő László zongorázott, énekelt és furulyázott. A nem sokkal később Laux József dobossal kiegészülő Omega számos angol és magyar nyelvű kislemezt rögzített ebben a kezdeti felállásban, 1967-ben Koncz Zsuzsát kísérték együtt az Ez a ház című dalban az Ezek a fiatalok című filmben.
A zenész 1967-ben a Decca (későbbi nevén Olympia) zenekarba került, ahol Horváth Charlie még trombitált, majd 1969 és 1972 között a Syconor következett, végül 1972-től az Universal. Ennél a zenekarnál tért át a basszusgitárra, itt volt zenésztársa Zwolenszky Ferenc „Marió” (ének), Kapitány Gábor (zongora), Király Tamás (dob) és Végvári Ádám (gitár, ének) – utóbbi 1980-ban a Neoton Famíliához került.

Az Eötvös Klubban
„Az Universal az egyik első magyar zenekar volt, amelyben mindannyian énekeltünk is” – mondta Végvári Ádám. Az Universal volt Kovács Kati kísérőzenekara is 1977 és 1986 között, összesen 2354 koncerten; felléptek Lengyelországban, Csehszlovákiában, az NDK-ban, Kubában és a Szovjetunióban is együtt. Mint Kovács Kati felidézte, ők adták az első élőben közvetített koncertet a Magyar Televízióban, 1981-ben a győri színházból.
Kovacsics András tavaly májusban újra fellépett az Omega koncertjén a Budapest Parkban, ahol Kóborral, Benkővel, Somló Tamással, Laux-szal és egy angol énekessel, George Hill-lel a Spencer Davis Group klasszikusát, a Gimme Some Lovin'-t játszották el.
Jómagamnak abban a szerencsében volt részem, hogy egy osztályba jártam, mi több jó barátja voltam (s vagyok) Varannai Pistának, az Echo zenekar énekesének. Ő búgta minden házibuli egyik fő attrakcióját a Gondolsz-e majd rám című sírós slágert. Pista révén aztán sihederként megismertem az összes akkori nagyságot, Illést, Zoránt, Charlie-t és a többieket. Ám az igazi „áttörést” az jelentette, amikor az Eötvös Klubban, minden egyetemista központi szórakozóhelyén – nincs már meg, valami kávéház, vagy rémes etető nyílt a helyén – az ELTE megbízásából az ajtóban teljesítettem többedmagammal szolgálatot. Azt kellett ellenőriznünk van-e a pasasnál diákigazolvány, mert ha nem volt, akkor csak egy „kőbányai” fejében léphetett illegálisan a szentélybe.

Pöcifoci
A szentélybe, ahol – ha jól emlékszem szombat esténként – az Omega zenélt. Akkor került hozzájuk a kis duci Presser Gábor, s fene jó zenét játszottak. A csupa nagyszerű fickó közül is kiemelkedett azonban a Somló. Tamás, aki mielőtt az Omegába állt volna, artistaként körbeutazta a világot a Luxor nevű csoportjával, elképesztően „sniffelt”, vagyis asztali focizott. A Kóbor (Mecky) is játszott, de sehol sem volt Somlóhoz képest. És a klubban az volt a sztár, aki a pöcifociban vitte a prímet. A zenészek közül egyértelműen ő volt a legjobb, a jogászoknál Kun pörgette a legjobban a fagolyót, míg a bölcsészeknél Szalai szinte utolérhetetlen volt.
Az ajtónállás helyett magam is csiszolgattam pöcifoci tudásom, s harmadéven már simán megvolt belőle a napi kőbányai adagom, na meg az illegális beengedésből származó plussz haszon.

Így múlattuk az időt azokban a hatvanas években, ritkán, de bejártunk a Pesti Barnabás utcába, itt volt az ELTE, fogalmam sincs ma éppen, hogy hívják, aztán a klub, sörök, sniff, meg az Omega. És együtt üvöltöttük: „Azt mondta az anyukám, hogy nem tetszik a frizurám…”