Valóság, illúzió, realitás

A tavaly nyolcvanöt éves korában elhunyt Lantos Ferenc Kossuth-díjas festőművész, grafikus és művészetpedagógus 2013-ban megnyílt pécsi állandó kiállításának anyagát öleli fel az a kötet, amelyet a napokban mutattak be a baranyai megyeszékhelyen.

Kilépni a kiállítóteremből

A munka Pinczehelyi Sándor Munkácsy-díjas pécsi képzőművész szerkesztésében készült el, s tartalmazza az összes rajzot, nyomatot, kollázst, olaj- és akrilfestményt, amelyet Lantos Ferenc Pécsnek adományozott. A művekből 2013 decemberében nyílt kiállítás a pécsi Vasváry-házban. A könyvben megcsodálható huszonkilenc grafika, festmény a Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár tulajdonában lévő alkotásokból. Így az életműből áttekintő keresztmetszetet kap az érdeklődő.    
Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár szerint a munka alkalmas arra, hogy Lantos Ferenc művei a kiállítóteremből kilépjenek, szélesebb rétegek ismerkedhessenek meg művészetével, módszereivel. A hiánypótló kötet minőségére pedig garancia Pinczehelyi Sándor személye, hiszen a szerző szoros kapcsolatban állt a művésszel annak haláláig.   
A Lantos Ferencről most megjelent kötet a harmadik a sorban, de különleges abból a szempontból, hogy a pécsi állandó kiállítás teljes anyagát, a Kossuth-díjas művész legfontosabb alkotásait mutatja be, öleli fel.   

Önálló realitás  

Lantos műveinek gyökere és mindvégig mozgatóereje – ahogy azt Keserü Katalin megfogalmazta annak idején a művész nyolcvanadik születésnapjára írt méltatásában – az autonómia és a tiszta művészet ideálja, a képeknek nem a valóság illúzióját keltő, hanem önálló realitásként való léte.     
A fél évszázados művészetpedagógusi életútja során főiskolákon és a pécsi egyetem művészeti karán is oktatott, képzőművészeti táborokat és szakköröket vezetett, iskolateremtőként pedig feleségével, Apagyi Mária zongoraművésszel és zenepedagógussal közösen hozták létre a Pécsi Művészeti Szabadiskolát. Együtt komplex képzőművészeti és zenei nevelési módszertant dolgoztak ki.
Lantos Ferenc festőművész, grafikus és művészetpedagógus, Pécs díszpolgára hosszan tartó, súlyos betegség után tavaly decemberben hunyt el balatonberényi otthonában.

A látvány absztrahálása
A művész 1929-ben született Pécsen. 1964-ben kapott festő-tanári diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, de akkor már jelentős szakmai múlt állt mögötte. Művészi alkotómunkájára meghatározó hatással volt mestere, Martyn Ferenc, akinek tanítványaként már egész fiatalon megismerkedett a természeti látvány absztrahálásával.     
Életútja során legalább ötven egyéni és százötven csoportos kiállításon mutatta be olaj- és akrilfestményeit, valamint grafikáit, és a nagyközönség rengeteg helyszínen megcsodálhatta köztéri alkotásait, elsősorban tűzzománcfalait.     
Több díjjal is elismerték művészetét, egyebek mellett megkapta Pécs-Baranya Művészeti Díját (1965), Pécs Város Művészeti Díját (1978) és 1993-ban a Munkácsy Mihály-díjat. 2000-ben lett a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 2007-ben kapott Magyar Köztársaság Kiváló Művésze-díjat. 2010. március 15-én vehette át a Kossuth-díjat képzőművészeti és pedagógiai munkásságáért, életműve elismeréseként. A művész akkor úgy nyilatkozott örül annak, hogy nem idő előtt kapta meg a Kossuth-díjat, hanem nyolcvanegy évesen, amikor alkotói és művészetpedagógusi életműve jelentős része már a háta mögött volt.