Könyvek és hamis versenytársaik

MEGJELENT: 2014. szeptember 8. | SZERZŐ: Rácz András

Hogyan szeretjük meg az olvasást, hogyan és miképp ébredünk rá arra, hogy a könyvek valóban a legjobb barátaink, hogyan döbbenünk rá, hogy a betűkben tényleg csodák rejlenek, azt nem tudjuk mi sem, mint ahogyan nem tudják azok a pszichológusok, szociológusok, pedagógusok és mindenféle egyéb szakemberek, akik késhegyre menő vitákat vívnak azért, hogy a maguk elméletét bizonyíthassák. Azt azonban tudjuk, mert látjuk a felnövekvő nemzedékeket, hogy a könyv ma már nem jelenti ugyanazt, amit az elmúlt évszázadokban jelentett. A könyv a mai fiatalok számára már nem a kultúra elsődleges forrása. Versenytársakat kapott. Hamis versenytársakat.

Az olvasás világnapján

Ma, szeptember 8-án az olvasás világnapján érdemes elgondolkodni arról, hogy mit és miért fontos olvasni. Ám mielőtt bármit is mondanánk az olvasás jelentőségéről, érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon még mindig komoly presztízsértéke van az olvasásnak. A legtöbb ember tudja, hogy olvasni fontos, olvasni jó. Ha megkérdezik, azt mondja, sokat olvas.  A legtöbb felmérés szerint a magyarok többsége szeret olvasni, a gyerekek átlagosan negyven percet töltenek el olvasással naponta.
Ha azonban másképp teszik fel a kérdést, kiderül, hogy az olvasás – a klasszikus könyvolvasás – egyre inkább háttérbe szorul.
Míg tavaly kétszázhatvan, idén átlagosan naponta kétszázhatvanöt percet, vagyis majdnem négy és fél órát tölt a magyar televíziónéző a készülék előtt. Egyes felmérések szerint a gyerekek (8-18 éves korosztály) elektronikai eszközökkel töltött ideje az elmúlt öt év során az átlagos napi egy óráról hat-hét órára nőtt. Ez már majdnem annyi, mint a felnőttek munkával töltött ideje, ráadásul a hét minden napján ez jellemző.
A többség, mintegy ötvenhét százalék saját bevallása szerint kevesebbet olvas most, mint tette azt öt évvel ezelőtt. A felnőtt internetezők tizenhat százaléka mostanában inkább rövidebb terjedelmű szövegeket olvas, mintsem könyveket.

Marketingzajban
A televízió, az internet, az elektronikus kommunikáció megannyi új eszköze sokak szemében avitt ócskasággá, korszerűtlen adathordozóvá tette a könyveket. Túl sokak szemében.
Ezeknek a túl sokaknak nincs igazuk.
A könyv olyan értékeket közvetít, amit nem közvetíthet semmi más, olyan élményeket kínál, amit nem pótol a film vagy az internet, olyan tudást hordoz, ami nem ismerhető meg másképp, csak könyvek által. Mint ahogyan tudja ezt több száz könyvkiadó, könyvtáros és pedagógus, akik napról napra könyvekkel igyekeznek teletömni a bennünket körülvevő világot.
Persze az elképesztő könyvkínálat, a reklámok áradata rendkívül nehézzé teszi a válogatást. Könnyen összekeveredik a marketingesek által csapott zajban a valódi érték, és az értékesnek kiáltott jelentéktelenség. Mert sajnos az olvasáskultúrában is jelen van a mindent elborító üzleti szellem. Számtalan olyan olvasnivalót kínálnak a könyvesboltok, amit jó érzéssel nem adnánk gyermekeink kezébe. Nem azért nem, mert olyasmit tartalmaz, amiről úgy gondoljuk, nem való a gyermek kezébe, hanem inkább azért, mert nem tartalmaz semmit. Vagy, ami még rosszabb, valami hamisat, valami csalót, valami álságosat kínál.
Nem könnyű eldönteni, hogy az évente kiadott nyolc-tízezer könyv közül melyiket érdemes átlapozni és melyik az, amelyiket nem kell észrevenni.

Intellektuális lelkiismeret
Mert a könyv, a valódi könyv, melynek szerzője, szerkesztője, lektora, borítótervezője, nyomdásza, igazi címe van, amelybe érdemes könyvjelzőt tenni, amelyet a gyerekeink kezébe akarunk adni, egy gondolkodásmód kifejezője. Egy igényes, önmagával szemben is kritikus gondolkodásmód megnyilvánulása. Hogyan is mondja Nietzsche: a gondolkodás első becsületes lépése az, hogy ne hallgassunk el semmit magunk elől, ami a gondolatainkkal szemben gondolható. És a klasszikus könyv – éppen a kiadói, szerkesztői munka révén – mindenképpen rászorul arra, hogy a közölt gondolat megfelelő kritika után jelenhessen csak meg nyomtatásban. Ebben a tekintetben a jó könyv az intellektuális lelkiismeret terméke, miközben az emberi értelem csúcsteljesítménye. A könyv – terjedelme, belső logikája, és összefüggése okán – egyedül tarthat igényt arra, hogy megfeleljen annak a vágyunknak, hogy valamit megtudjunk a világról, hogy megtaláljuk benne a helyünket, hogy akár irodalmi-esztétikai, akár tudományos-filozófiai módon értelmet leljünk a létezésben.

És erre nem alkalmas sem a televízió, sem az internet, sem a modern technika semmi más vívmánya, ezt csak a könyv tudja.

 

 

 

Címkefelhő
Megosztás

Egypercesek

PEN American-díjas lett King

PEN American-díjas lett King

A szólásszabadság, az írástudás és az információhoz való szabad hozzáférés lelkes szószólója

Tudnom kell –, hogy mitől letehetetlen

Jogait már a megjelenése előtt több mint húsz ország kiadója megvásárolta

Jogász és prosti – 2 in 1

Nyers szókimondás és a tarka nyelvi petárdák

Magyar-lengyel két jó barát…

Útikönyv kiváló fényképanyaggal, izgalmasan megírt történelmi epizódokkal

Putyin kémkedő verebe

A szenvedély veszélyes, mint a kémkedés Moszkvában

Feliratkozás a hírlevélre

Email