Százhetven éves magyar élclapok

MEGJELENT: 2018. október 11. | SZERZŐ: László T. András

Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében található vicclapok karikatúráiból, grafikáiból és rajzaiból, valamint négy kortárs művész, Dluhopolszky László, Gaál Tibor, Prihoda Judit és Takács Krisztián munkáiból nyílt kiállítás Grafityisz címmel.
A bemutató egy olyan témát emelt be a programba, amely eddig hiányzott az összművészeti fesztivál palettájáról.


Kép forrása
                          
Fityiszt mutatni
„A kiállítás címe jelzi, hogy azok a karikatúrák sikeresek, amelyek fityiszt mutatnak a több felől építkező rosszra” – fogalmazott Szakolczay Lajos művészettörténész. „Karikatúra nélkül nincs, vagy likas a komolyság, épp az hullik ki belőle, aminek bent kéne maradni”. 
A művészettörténész szerint „a nevettetés alázata, invenciós, szellemdús gondolat, a vonal bravúros kezelése, nem akármilyen asszociációs készség és nem utolsó sorban mindenre kiterjedő műveltség” szükséges ahhoz, hogy valaki jó karikaturista legyen.
 
Kép forrása
            
Százötven éves Borsszem Jankó 
A magyar sajtókarikatúrából áttekintést nyújtó bemutató történeti válogatásában helyet kaptak a könyvtár állományát képező legjellegzetesebb címlapok, így a százhetven éve alapított Charivari-Dongó és a százötven éves Borsszem Jankó humorlap számos képe is.
A Charivari-Dongó a szabad sajtó első vicclapjaként 1848. június 1-jén indult, a Bolond Miska pedig 1865-ben jelent meg először, ebbe többek közt Jókai Mór is írt és rajzolt. A Borsszem Jankó a kiegyezés évében, gróf Andrássy Gyula miniszterelnök kezdeményezésére született meg az ország első politikai vicclapjaként, majd hetven éven át jelent meg.
A 19. század végén, az 1900-as évek elején megindult a szatirikus lapok dömpingje. Ekkor száznál több kabaré működött Budapesten és negyvennél több szatirikus lapot adtak ki.

Kép forrása
               
Hová lett Ludas Matyi?    
Az I. világháború után ez a felfutás megtorpant, és 1938-ban megszűnt a nagy példányszámú Borsszem Jankó, viszont a Pesti Posta a II. világháború alatt is megjelent. A Ludas Matyi 1956 májusában indult és az 1956-os forradalom idejét leszámítva negyvenkilenc évet élt meg, hivatalosan 1994-ben szűnt meg. Azóta néhány hosszabb-rövidebb kísérletet tettek felélesztésére.
Formátumban és tartalomban a Ludas Matyi köszön vissza a kiállításhoz kapcsolódva megjelent, nyolcoldalas Grafityisz című kiadványban. A lap ötletét Dluhopolszky László a Kaján Tibor szerkesztésében megjelent Grotex című karikatúraújságból merítette, amely az 1968-ban, az akkor százhúsz éves magyar karikatúrának szentelt nagyszabású, Műcsarnok-beli tárlathoz készült.
A kiállítás kurátorai úgy vélik, a mostani bemutató egyik célja lehet a magyar karikatúra megmentése is. Felidézik, hogy számos magyar karikaturista futott be világkarriert: John Halas az angol rajzfilmgyártás elindítója volt, az erdélyi André Francois a legnagyobb francia írók illusztrátora, Major Henriket pedig a politikai portrékarikatúra műfajának meghonosítójaként jegyzik Amerikában.
A pop-up tárlat október 27-ig látható az Országos Széchényi Könyvtárban.




Megosztás