Alelnök és leguán
Sergio Ramírez nicaraguai író, volt alelnök nyerte el az idei Cervantes-díjat, amely a spanyol nyelvű irodalom legjelentősebb elismerésének számít. A döntőbizottság méltatásában kiemelte, hogy Ramírez műveiben a mindennapi élet elevensége az, ami műalkotássá változtatja a realitást.
Kép forrása
Író és alelnök
A hetvenöt éves nicaraguai szerző nemcsak író, de újságíró, jogász és politikus is, aki aktív szerepet vállalt hazája sorsának alakításában az elmúlt évtizedekben. Első újságját tizennyolc évesen alapította Ventana néven, majd beiratkozott a jogi egyetemre. Első kötete 1963-ban jelent meg Elbeszélések címmel. Miután 1964-ben lediplomázott, önkéntes száműzetésbe vonult Costa Ricába, ahol a Repetrorio nevű lapot irányította. 1973 és 1975 között Berlinben tanult ösztöndíjjal. 1978-ban tért vissza Nicaraguába, ahol részt vett az Anastasio Somoza diktatúráját megdöntő sandinista forradalomban. Az 1984-es választások után Ramírez az ország alelnöke lett. A tisztséget 1990-ig töltötte be. Ezt követően két alkalommal indult Nicaragua elnöki posztjáért, de mindannyiszor alulmaradt.
Kép forrása
A spanyol irodalmi Nobel-díj
Sergio Ramírez nevéhez több mint ötven regény, elbeszélés, esszé és egyéb irodalmi mű fűződik, ezeket több nyelvre lefordították. Napjainkban a legjelentősebb kortárs latin-amerikai szerzők egyikének számít, több rangos latin-amerikai irodalmi elismerés birtokosa. A nemzetközi áttörés 1998-ban érkezett el számára, amikor elnyerte a spanyol Alfaguara-djíat és a francia Laure Bataillon-díjat is.
Az 1975-ben alapított Cervantes-díjat sokan a spanyol irodalmi Nobel-díjnak is nevezik, amellyel a spanyol nyelvű irodalmi örökség gazdagításához hozzájárulókat jutalmazzák. Íratlan szabály, hogy a százhuszonötezer euróval (harminckilencmillió forinttal) járó kitüntetést egyik évben spanyol, másik évben dél-amerikai szerző kapja. Tavaly Eduardo Mendoza spanyol írónak ítélték oda.
A spanyol kulturális minisztérium által alapított kitüntetés átadóünnepségét jövő tavasszal rendezik a spanyolországi Alcalá de Henaresben, Cervantes szülővárosában.
Kép forrása
Leguán a dobozok között
Egyszer jártam – még a nyolcvanas években – Nicaraguában, sohasem felejtem el. Valamilyen ilyen-olyan küldöttségnek tolmácsoltam ékes spanyol nyelven. Éppen az érkezésünk előtt néhány nappal tarolta le az országot a menetrendszerűen érkező hurrikán, így azután a semmiből egy árva fűszál se maradt. Egy hajdani nábob, vagy dúsgazdag bandita egykor fényűző – akkorra már jócskán lepukkant – palotájában szállásoltak el bennünket, a szobák hossza-szélte talán a tíz métert is meghaladta. A kötelező ajándékokat, papírdobozokban az én „lakosztályomban” tároltuk. A hosszú éjszakába nyúló tárgyalás (fecsegés, történetek mesélése) után fáradtan dőltem le, decemberi hőség volt, a teraszra nyíló üvegajtó résre nyitva, a trópusi éjszaka semmihez sem hasonlítható illata áradt a szobába.
Gondoltam, olvasok egy kicsit, s mivel másnap az alelnökkel is találkozott küldöttségünk, Ramírez valamelyik kötetébe lapoztam bele. (Föl kellett készülnünk a partnereinkből, tudtuk, hogy írogat.)
Zörgésre kaptam fel a fejem. A dobozok irányából jött, inkább megnézem. Egy szörnyű, pikkelyes tarajos szörnyeteg nézett velem oldalvást farkasszemet. Megrázta a hátán égnek álló tüskéket és visszabújt a dobozok közé.
Én meg uzsgyi, felugrottam az ágy tetejére.
Szó szerint vacogott az összes fogam. Hang fennakadt, megnémultam, hiába kiáltok, ki segítene. Lehet, reménykedtek, jobban járnak, ha figyelmeztetésképpen, felfalja valami a sápadt arcút.
Így azután az ágyról lestem, mi történhet, reménykedve, hogy gyorsan jön a megváltó hajnal.
Végül nem történt semmi. Leguán barátom – mert később kiderült ő volt a hívatlan vendég – elcsendesedett, befészkelve magát a dobozok közé, én meg állva olvastam el Ramírez alelnök úr De Tropeles y Tropelías című munkáját.
Reggelre aztán eltűnt, hiába keresték. A helyiek szerint szinte háziállatnak számít ezen a földtekén.
„Nem kell félni, szenyor, áldott kis jószág, nem bánt az senkit sem…”
Legfeljebb megkóstol – gondoltam magamban…
Kép forrása
Író és alelnök
A hetvenöt éves nicaraguai szerző nemcsak író, de újságíró, jogász és politikus is, aki aktív szerepet vállalt hazája sorsának alakításában az elmúlt évtizedekben. Első újságját tizennyolc évesen alapította Ventana néven, majd beiratkozott a jogi egyetemre. Első kötete 1963-ban jelent meg Elbeszélések címmel. Miután 1964-ben lediplomázott, önkéntes száműzetésbe vonult Costa Ricába, ahol a Repetrorio nevű lapot irányította. 1973 és 1975 között Berlinben tanult ösztöndíjjal. 1978-ban tért vissza Nicaraguába, ahol részt vett az Anastasio Somoza diktatúráját megdöntő sandinista forradalomban. Az 1984-es választások után Ramírez az ország alelnöke lett. A tisztséget 1990-ig töltötte be. Ezt követően két alkalommal indult Nicaragua elnöki posztjáért, de mindannyiszor alulmaradt.
Kép forrása
A spanyol irodalmi Nobel-díj
Sergio Ramírez nevéhez több mint ötven regény, elbeszélés, esszé és egyéb irodalmi mű fűződik, ezeket több nyelvre lefordították. Napjainkban a legjelentősebb kortárs latin-amerikai szerzők egyikének számít, több rangos latin-amerikai irodalmi elismerés birtokosa. A nemzetközi áttörés 1998-ban érkezett el számára, amikor elnyerte a spanyol Alfaguara-djíat és a francia Laure Bataillon-díjat is.
Az 1975-ben alapított Cervantes-díjat sokan a spanyol irodalmi Nobel-díjnak is nevezik, amellyel a spanyol nyelvű irodalmi örökség gazdagításához hozzájárulókat jutalmazzák. Íratlan szabály, hogy a százhuszonötezer euróval (harminckilencmillió forinttal) járó kitüntetést egyik évben spanyol, másik évben dél-amerikai szerző kapja. Tavaly Eduardo Mendoza spanyol írónak ítélték oda.
A spanyol kulturális minisztérium által alapított kitüntetés átadóünnepségét jövő tavasszal rendezik a spanyolországi Alcalá de Henaresben, Cervantes szülővárosában.
Kép forrása
Leguán a dobozok között
Egyszer jártam – még a nyolcvanas években – Nicaraguában, sohasem felejtem el. Valamilyen ilyen-olyan küldöttségnek tolmácsoltam ékes spanyol nyelven. Éppen az érkezésünk előtt néhány nappal tarolta le az országot a menetrendszerűen érkező hurrikán, így azután a semmiből egy árva fűszál se maradt. Egy hajdani nábob, vagy dúsgazdag bandita egykor fényűző – akkorra már jócskán lepukkant – palotájában szállásoltak el bennünket, a szobák hossza-szélte talán a tíz métert is meghaladta. A kötelező ajándékokat, papírdobozokban az én „lakosztályomban” tároltuk. A hosszú éjszakába nyúló tárgyalás (fecsegés, történetek mesélése) után fáradtan dőltem le, decemberi hőség volt, a teraszra nyíló üvegajtó résre nyitva, a trópusi éjszaka semmihez sem hasonlítható illata áradt a szobába.
Gondoltam, olvasok egy kicsit, s mivel másnap az alelnökkel is találkozott küldöttségünk, Ramírez valamelyik kötetébe lapoztam bele. (Föl kellett készülnünk a partnereinkből, tudtuk, hogy írogat.)
Zörgésre kaptam fel a fejem. A dobozok irányából jött, inkább megnézem. Egy szörnyű, pikkelyes tarajos szörnyeteg nézett velem oldalvást farkasszemet. Megrázta a hátán égnek álló tüskéket és visszabújt a dobozok közé.
Én meg uzsgyi, felugrottam az ágy tetejére.
Szó szerint vacogott az összes fogam. Hang fennakadt, megnémultam, hiába kiáltok, ki segítene. Lehet, reménykedtek, jobban járnak, ha figyelmeztetésképpen, felfalja valami a sápadt arcút.
Így azután az ágyról lestem, mi történhet, reménykedve, hogy gyorsan jön a megváltó hajnal.
Végül nem történt semmi. Leguán barátom – mert később kiderült ő volt a hívatlan vendég – elcsendesedett, befészkelve magát a dobozok közé, én meg állva olvastam el Ramírez alelnök úr De Tropeles y Tropelías című munkáját.
Reggelre aztán eltűnt, hiába keresték. A helyiek szerint szinte háziállatnak számít ezen a földtekén.
„Nem kell félni, szenyor, áldott kis jószág, nem bánt az senkit sem…”
Legfeljebb megkóstol – gondoltam magamban…
Egypercesek
Magyarország fotóalbuma
A Magyarország 365 fotópályázat képeiből készült könyvet mutattak be Budapesten
Nem átok a Kárpátok
Egy tükör, melybe nem biztos, hogy akarunk, de érdemes belenézni
Kösd össze a várost a saját történeteddel!
Hetedik alkalommal újra itt a városi elbeszélés-pályázata, az Álljon meg egy novellára!