Izgalmasnak ígérkező rendezvényre indultam szerda este. A Magyar Írószövetség épületében a szövetség Sf szakosztályának szervezésében a sci-fi és a politika kapcsolatáról, azaz tulajdonképpen közelmúltban megjelent könyvéről, A sci-fi politológiája című kötetről tartott előadást Tóth Csaba politológus. Az érdeklődők természetesen kérdezhettek is az előadótól, sőt némiképp össze is vitatkozhattak egymással. Igaz, a felmerülő, ám a politikai korrektség keretei közé semmiképpen sem illeszkedő kételyek hangoztatására senki nem vállalkozott. Az inkorrekt feszültségek így lappangó állapotban maradhattak.

Hatalom és kreativitás
Jó kéttucatnyi érdeklődő előtt vázolta föl könyvének koncepcióját a szerző, leszögezve először is, hogy bármennyi kreativitás is bugyborogjon az alkotókban, azért a sci-fi-irodalom sem tud eltérni Arisztotelész Politikájától: hatalom három féle lehet, demokratikus, oligarchikus, és persze monarchikus. Később, a beszélgetések során persze kiderült, hogy ez nem egészen igaz, hiszen a fantasztikus regények és filmek között szép számmal akad olyan, amelyik messzire távolodik a klasszikus triásztól. Van például olyan mű, amelyben az amúgy jóindulatú zsarnok számtalan klónként létezik, s hétköznapi kapcsolatban áll az emberekkel, illetve rejtélyes kapcsolatban áll önmagával, azaz a klónok egymással… Meg van ezer másféle ötlet is a regényírók fejében, de abban vitathatatlanul igazat kell adnunk Tóth Csabának, hogy ezek az ötletek nem alkalmasak a politológiai elemzésre. Mint ahogy abban is kétségkívül igaza van, hogy a közelmúltban felmerült alternatív politikai elképzelések, mint amilyen, mondjuk a likvid demokrácia ötlete, annyira nehezen értelmezhetőek, hogy még a regényekben sem tudnak megjelenni.

Diktatúrák és demokraták
Na, de vissza a gondolatmenethez! Komoly vitára adott alkalmat a szerző másik sarkos állítása, amely szerint a demokrácia – bármilyen ritkán, illetve hibásan működve is jelenik meg a sci-fi-irodalomban, azért – nagyságrendekkel jobb berendezkedés, mint a diktatúra. Különös módon sem a sci-fi-írók, sem a sci-fi-olvasók, legalább is a jelen lévő olvasók nem osztották feltétlenül ezt az álláspontot. Tóth Csaba azzal érvelt, hogy alapvető problémák vannak a diktatúrákkal. A „jó” diktátort, hiába hoz áldást népére, éppen jósága miatt többnyire megpuccsolják, a rossz meg ugye rossz. Arról nem is beszélve, milyen galibákat tud okozni az utódlás kérdése…
A közönség hangot is adott tamáskodásának, ha másért nem, hát azért, mert az emberiség történetében mégiscsak túlnyomó időt ölelnek föl a monarchikus formák, mint ahogyan a sci-fi-irodalom javában is a zsarnokok jelenléte adja a drámai feszültséget.
Az előadónak azonban volt egy izgalmas felvetése a témával kapcsolatban, az ugyanis, hogy a politikai berendezkedés leírható aszerint is, hogy mennyire korlátozott a döntések és a döntéshozók köre. Elképzelhető olyan rendszer, amelyben kevesek döntenek bármiről, amelyben kevesek döntenek, de nem mindenről, amelyben sokan dönthetnek, de nem mindenről, és végül olyan, amelyben sokan dönthetnek, tetszésük szerint, akármiről. A sci-fi-irodalomban mindegyik alternatíva megjelenik. Sajnos, hogy az izgalmas felvetésnek nem lett kibontása, mert ebben a keretben, azaz tulajdonképpen a nyitott és zárt társadalmak értelmezéseinek tartományában sokkal tartalmasabb elemzéseket lehetne adni a politika működéséről.

Értékek és konfliktusok
Az viszont kétségtelen, hogy Tóth Csaba rendkívül eredeti gondolatokat vetett föl azzal kapcsolatban, miféle moralitások jelennek meg a fantasztikus irodalomban. A Csillagok háborújának egyik izgalmas jelenetében például Leia hercegnő semmi kétséget nem mutat azzal kapcsolatban, hogy lázadása fontosabb, mint az Alderaan lakóinak élete. Tarkin tábornok, igen látványos filmeffektek kíséretében föl is robbantja a bolygót. Ezzel szemben a csaknem negyven esztendővel később készült Éhezők viadalában már Katniss igyekszik elkerülni a valódi lázadásnak még a látszatát is, mert – Snow elnöktől tudja – annak rengeteg áldozata lehet… Más idők, más erkölcsök…
Végezetül az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy milyen demokratikus megoldása lehetett volna a Csillagok háborújában, a Dünében, az Éhezők viadalában, a Star Trekben, illetve a Radch birodalomban felmerülő politikai konfliktusoknak. Ami persze meglehetősen spekulatív felvetés, különös tekintettel arra, hogy maguk az elemzett történetek is színtiszta spekulációk. Szögezzük le, a demokratikus megoldásnak ezekben az esetekben tragikus következményei lettek volna: született volna egy rakás drámai feszültséget nélkülöző, élvezhetetlenül rossz regény.