A Magyar Írószövetség adott otthont annak a rangos és ünnepi eseménynek április hatodikán, amelyen a szép számmal összegyűlt közönség Csukás István Kossuth-díjas író, költő születésnapját ünnepelte. Bízom benne, hogy senki nem hökken meg azon a kijelentésen, hogy Csukás István nyolcvanadik születésnapja egy nemzeti ünnep minőségével vetekszik. Kevesen mondhatják el, hogy nem Csukás István meséin nevelkedtek, illetve meggyőződésem, hogy a felnőtt lakosság körében is elismerően és tisztelettel gondolnak a mai napig Csukásra.

A mese nem tréfadolog
„Pom Pom ült egy ágon, egy szép hosszú ágon, ásítozott meg pislogott. – Á! Á! – mondta, mikor ásított. Mikor pislogott, nem mondott semmit. Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri! Egyszer ilyen, egyszer olyan! Most milyen? Most leginkább egy ágon gubbasztó szőrsapkához hasonlít. Egy ásítozó meg pislogó szőrsapkához” – hangzott el a Pom Pom meséiből ismert szöveg Tallián Mariann színművész és Lázár Balázs színész, költő közreműködésével.
A születésnap alkalmából Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke szokásához híven humoros hangot ütött meg az eseményt taglaló megnyitóbeszédében, majd Csukás István köszöntésére írt szövegében némiképp komolyabb dolgokra helyezte a hangsúlyt. „Lírája a huszadik századi magyar költészet kimagasló teljesítménye, a verseket eltakarják a mesék, rajzfilmek árnyékai.” Vélekedett Szentmártoni János, majd fel is sorolt néhány megrendítő verset, mint az Étellift a pokolba, az Ima a vadevezősökért címűeket. Szerinte Csukás egyszerű szavakkal tudott beszélni a mindennapi élet örömeiről, s olyanokkal hozható rokonságba, mint Csokonai Vitéz Mihály vagy Kormos István. Meglátása szerint azon kevés magyar írók egyike, akit mindenki ismer. A magyar kollektív tudat részévé vált, akárcsak Jókai Mór. Az elnök kitért rá, hogy a gyerekeket soha nem lehet átverni, megtéveszteni. Csukás tudja, mi az, ami elbűvöli őket, jól érzékeli, hogy a mese nem tréfadolog. Szentmártoni zárásképp elmondta, hogy Csukás nemzeti kincs, hungarikum, nélküle másképp festene ez az ország, szürkébb, szomorúbb lenne.

Szabadság van a meséiben
A Szentmártoni után következő Szakonyi Károly író köszöntőjében felidézte a pályakezdést, a Csukással közösen megélt nehézségeket, a fiatalság nem mindig könnyen bevehető kihívásait. Mint mondta, 1957-58 körül ismertük meg egymást. A nagy meseírót szerették és elismeréssel adóztak neki az olyan nagyságok, mint Weöres Sándor vagy Vas István. Zelk Zoltán például annyira izgult a fiatal költőért, – mesélte Szakonyi némi derűvel –, hogy első éjszaka a börtönben megijedt, amikor Csukás lecsukatásáról kapott hírt. Mint kiderült, Zelk a nyitás szót csukásnak értette félre. Jellemző volt akkoriban, hogy a pályatársak figyelték egymást, elolvasták a másik megjelent írásait, örültek egymás sikereinek. Szakonyi szerint Csukásból jó hegedűművész válhatott volna, ha nem csapja meg a költészet szele. „Sok vidám estet töltöttünk együtt, törzshelyünkön, a Sipos Étteremben, ahol természetesen ki más, mint Csukás vitte a prímet.” Idézte fel az író, majd ő is megerősítette, hogy Csukás kiváló költő, akinek egész lírája őszinte és sallangmentes, egy apró mozzanat elég számára, hogy teremtődjön a vers. A mesék kapcsán megemlítette, hogy végtelen szabadság van a meséiben, Gombóc Artúr életre hívója jókedvűen, szellemesen, hitelesen mesél. Szakonyi helyes meglátása volt, hogy a Csukás teremtette tücskök, bogarak és más teremtmények mi magunk vagyunk, Süsü pedig nem egyébre, mint arra oktat, hogy ne a látszat alapján döntsünk. „Költő mivolta teszi képessé arra, hogy felidézze a gyermeki képzeletet.” Tette hozzá Szakonyi. „Csukás színes egyéniség, aki a birkafőzés közben is költőként viselkedik.” Fejezte be végül a pályatárs és barát a köszöntést.

Bagaméri Mihály szobra
Több emlékezetes, a Csukásra jellemző hangot visszaadó vers hangzott el még az ünnepségen. A Csak elmondani adj erőt, a Ki ette meg a nyarat? A költő ül a tűhegynyi fényben, Az üres papír elégiája címűeket hallgathatták meg a jelenlevők szintén Lázár Balázs tolmácsolásában.
Csukás István szülővárosának, Kisújszállásnak polgármestere rendhagyó, de annál örömtelibb meglepetéssel érkezett. Egy kis kosarat állítottak össze – az ottani pék, a méhész, a hentes segítségével, és a kosárból magától értetődő módon nem hiányozhatott a pálinkafőző küldeménye sem. A földi örömök mellé egy fotó is befért kiegészítésül, méghozzá Bagaméri Mihály szobráról, aki a Vigadóhoz közel mérte a fagylaltját. „A kunsági birkapörkölt hiányzik csak a kosárból” – árulta el a polgármester. Megtudhattuk, hogy Kisújszálláson hamarosan pályázati pénzből megvalósul a Pom Pom installáció, illetve a tervek között szerepel egy Süsü játszótér megépítése is.
Csukás István nem vitte túlzásba, és röviden fejezte ki háláját a köszöntőkért és az ajándékokért.
A versek és méltatások között Erdélyi Ilona zongorajátékát élvezhették az egybegyűltek.

Csukás István meséinek maradandósága immár kétségtelen, s némi előleget nyújt át a halhatatlanságból a gyerek és a felnőtt olvasóknak együtt.