Kiállításokkal, performansszal és kerekasztal-beszélgetéssel emlékezik a Lengyel Intézet a száz esztendeje született Tadeusz Kantorra. Az intézet Kantorhoz, a XX. századi lengyel színháztörténet egyik legnagyobb hatású alakjához kapcsolódó programokkal készült, amelyet A fotográfia megöli az embert című kiállítás nyitott meg. Az eseményen ott volt a képek szerzője, Romano Martinis olasz fotóművész is, aki Kantor színházi előadásairól és próbáiról készített különleges felvételeket.

A gyermekkor idillikus illúziója
Tadeusz Kantor (1915-1990), a „Halálszínház” megalkotója a lengyel teátrum nagy legendái közé tartozik. A halott osztály, a Wielopole, Wielopole, a Soha többé nem térek ide vissza és a Ma van a születésnapom című kultikus előadások szerzőjét, a Cricot színházi műhely alapítóját nálunk is jól ismerik. Kantor színháza és színházelméleti munkássága a Halott osztállyal önálló színházi modellként lépett be a XX. századi európai színház legnagyobb felfedezéseinek sorába.
A Halott osztály a gyermekkorba való visszatérés lehetetlenségéről szól. Az öregek belépnek egykori osztálytermükbe, gyerekkori hasonmás bábuikat, „kinövéseiket” vonszolván maguk után. Ez a színpadkép egy csapásra lerombolja bennünk a gyermekkor idillikus illúzióját. A Wielopole, Wielopole előadásának visszatérő motívuma a családi otthonba való képzeletbeli visszatérés, az az ellenállhatatlan vizionálási kényszer melyre megsárgult családi képek nézegetése készteti az embert. A fénykép egyszerre idézi a halottak idejét, az elmúlásét, és a megállított időt mely belemerevedett azokba a mozdulatokba és érzésekbe melyet a képek rögzítettek. Kantornál a fénykép a halál jele, egy sajátos jel. A kép – mint mozdulatlanságba dermedt halott – tovább él. E kettősség eredendő teatralitását fedezte fel Kantor, azt a sokkoló hatást, melyet az élet és a halál instabil határhelyzete vált ki az emberből, a nézőből.

Totális művész
Kantor sokoldalú, vagy, ahogy ő maga fogalmazott, totális művész volt: költő, színész, festő, díszlettervező, happening művész, aki színházi alkotóként vált világszerte ismertté. A színházban is megmaradt festőnek, aki képekben gondolkodik, színészekkel, rekvizitumokkal fest.
„Ha Kantor nem alkotott volna semmi mást, ő maga, mint jelenség akkor is műalkotás volna” – írták a többszólamú művészről. Kantor egyrészt nagyon is odafigyelt arra, hogy „ő maga, mint jelenség” műalkotássá váljon, másrészt alkotott mást is, aminek műalkotássá válásáról szintén gondoskodott. Tudatosan építette személye és művészete mítoszát, s ennek legszebb bizonyítékát a (mind képzőművészeti, mind színházi alkotásaihoz írt) manifesztumai jelentik. Ezen írások minden esetben szerves részét alkották alkotásainak, akár színházi előadásról, akár rendhagyó kiállításról volt szó. A manifesztumok rendszerint utólag születtek, ugyanakkor számos hosszabb-rövidebb írás maradt fenn, amely az alkotás folyamatát, az alkotás közben felmerülő gondolatokat rögzítették. Több film is készült, amelyek Kantort alkotás, avagy saját művei értékelése közben mutatják. Ugyanakkor a művész saját életrajzát is folyton újraírta; állandóan javította, kiegészítette, átdolgozta, antedatálta önéletrajzát. Sohasem érezte, hogy elkészült vele. Kantor nem rendezte színházi értelemben ezt az életrajzot. Újra meg újra átélte, felpróbálta, ízlelgette. Életrajza nem mindig egyezik a tényekkel, és soha nem lesz befejezett alkotás.” Kantor valójában elvégezte a kritikusok, műértők helyett saját műveinek értékelését, elemzését, sőt egyenesen felháborodott, ha valaki véleményt bátorkodott mondani alkotásairól.

Meditációs objektumok hendikepje
A művész 1990-ben, a „Ma van a születésnapom” próbái közben halt meg, ám színészei az előadást minden változtatás nélkül bemutatták.
Az eseményhez kapcsolódik az Elektro Moon Vision művészeinek interaktív, multimédiás kiállítása, amely január 14-ig tekinthető meg. A Waves/Hullámok című kiállítás Kantor ismert, 1967-es Tengeri panoráma koncert című happeningjére utal.
A Latarka Galéria terében, szintén az esemény részeként a Metanoia artopédia performanszát láthatta a közönség, Erdély Perovics Andreának, a Metanoia Artopédia színésznőjének közreműködésével. Ugyancsak a Latarka Galériában látogatható december 3-ig a Metanoia artopédia: Artopéd Balansz – meditációs objektumok hendikepje című kiállítása, amely a Lengyel Intézet által meghirdetett Kantor 100 művészeti pályázat nyertes pályamunkája.