A tuniszi Bardo múzeumban jelentették be a legnagyobb presztízsű francia irodalmi elismerésre, a Goncourt-díjra jelölt regények listáját, amelyen a francia-tunéziai Hédi Kaddour regénye, a Les Prépondérants is szerepel. További három szerző került be az utolsó körbe: Nathalie Azoulai (Titus n'aimait pas Bérénice), Mathias Enard (Boussole) és Tobie Nathan (Ce pays qui te ressemble).

Miért éppen Tuniszban?
Nem ez volt az első alkalom, hogy a Goncourt-díj jelöltjeit külföldön jelentették be az akadémia tagjai. 2012-ben például Bejrútban volt a helyszín, de a tuniszi Bardo múzeumra szimbolikus okokból esett a választás. „Ebbe a múzeumba, ahol a legkegyetlenebb és legidiótább zsarnokság kimondta a megvetését a szabadságról, mi, a Goncourt Akadémia azért jöttünk, hogy egy demokratikus tettet hajtsunk végre. Szavaztunk és ez a szavazás nagyon erős jelkép” – mondta Bernard Pivot, a zsűri elnöke, miután megkoszorúzta a múzeumban március 18-án végrehajtott iszlamista támadás huszonkét áldozatának emlékhelyét.
Ez volt az első terrortámadás Tunéziában a 2011-es forradalom óta. Az forradalom után megerősödött dzsihadista mozgalom tucatnyi katona és rendőr, valamint ötvenkilenc turista halálért felelős. A legvéresebb iszlamista támadás az ország életében június 26-án volt két népszerű tunéziai vízparti üdülőkomplexum ellen, akkor harminchét embert ölt meg a támadó.
Pivot elmondása szerint a válogatás „szokásos módon, eléggé ideges, de tartalmas beszélgetés során történt, sok érvelés mellett”.

A jelöltek és az arab értelmiség
A négy kiválasztott szerző közül Hédi Kaddour hetven évvel ezelőtt Tuniszban született. A Jean Freustié-díjjal már elismert legújabb regénye nagy esélyesnek számít, a mű az 1920-as évek Észak-Afrikájába, Európájába és Kaliforniájába kalauzolja az olvasót. Az író számos verseskötet után 2005-ben jelentette meg első regényét, a magyarul is olvasható Waltenberget, amely akkor elnyerte a legjobb első regénynek járó Goncourt-díjat.  
Tahar Ben Jelloun, franciául író marokkói szerző a tuniszi bejelentés apropóján elmondta, hogy az Európában tapasztalható félelmek legyőzésére nagyon fontos lenne minél több arab szerző művét lefordítani angolra és más nyelvekre. A Párizsban élő szerző szerint az arab művek ismerete csökkenthetné az idegengyűlöletet.
„Az arab értelmiségiekre senki nem figyel. Ha csak a fordításokat nézzük, azt tapasztaljuk, hogy sem Nagy-Britanniában, sem az Egyesült Államokban nem fordítanak arab könyveket” – hangsúlyozta a Goncourt Akadémia tagja, aki szerint ez annak a jele, hogy semmibe veszik az arab kultúrát.

A kétszeres díjazott
A Goncourt-díj (Prix Goncourt) a legrangosabb francia irodalmi díj, melyet az év „legjobb és legképzelettelibb prózai művének” ajánlanak. Edmond de Goncourt – a sikeres szerző, kritikus és kiadó – egész vagyonát a Goncourt Akadémia alapítványára hagyományozta, mely 1903 óta ajánl fel díjat Edmond testvére és munkatársa, Jules Alfred Huot de Goncourt, (1830-1870) tiszteletére.
A díjnyertes megállapítására hivatott döntőbizottság hagyományosan a Drouant étteremben (Chez Drouant) szokott összegyűlni minden hónap első keddjén. A díj, melyhez ugyan jelképesen csak egy tíz eurós csekket állítanak ki, hatalmas hírnévvel és magas eladási növekedéssel szokott járni.
Néhány ismertebb díjazott író: Marcel Proust, Jean Fayard, Simone de Beauvoir, Georges Duhamel, Alphonse de Châteaubriant, Antonine Maillet. A díjat egy szerző csak egyetlenegyszer kaphatja meg, egyszer azonban mégis előfordult, hogy valaki kétszer is átvehette. Romain Gary megnyerte először 1956-ban a Les racines du ciel (Az ég gyökerei) című művéért, majd 1975-ben Émile Ajar álnéven ismét őt találták a legjobbnak La vie devant soi (Előttem az élet) című, magyarra is lefordított könyvéért.
A Goncourt-díjat november 3-án Párizsban adják át.