Spiró György Egyéni javaslat című novelláskötete bevallottan humoreszkek gyűjteménye, nem holmi poszt-realista okoskodás, főleg nem moralizálás. A szerző vélhetően bepöccent a nagy büdös bürokráciára, és vele egyetértésben most azokról az abszurd helyzetekről olvashatunk jópárat, melyeket ő maga és ismerősei éltek át, plusz ugye némi színezősallang.

Kép forrása

Előre is elnézést kérek, hogy ilyet írok, de olykor megtelek a sok könyvvel és ilyenkor hiába nézem a könyvheti kínálatot, hiába színesedik előttem milliomodszor a kiadók aktuális áruözöne, valahogy minden könyv egész egyszerűen egyformának tűnik. Az is tipikus könyvajánló írói pszichózis, hogy a kiszemelt, kiválasztott kötet azt az érzést kelti bennem, hogy ezt biza én már olvastam, ajánlottam, pedig nem. 
Spiró György Egyéni javaslat című novelláskötete is egy ilyen kiégéses kor legjellemzőbb történeteit meséli el. Napi, mindennapi dühöngéseinket, örömeinket, ironikus, cinikus humorral még úgy ahogy elviselhető nyavalyáinkat, nyavalygásainkat, a kád széle keménységű közéleti harcteret, a túlszabályozott, túlbürokratizált hivatali rendszereket, a kisember minden irányból rá lecsapó félelmeit, fóbiáit, szociális és kulturális tébolyhelyzeteit, abszurd sztorijait. Spiró új kötetével egy baj van, hogy annak minden egyes sora már megtörtént velünk is.
A könyvről azt vágták egy interjúban a szerző arcába, hogy új novellái megosztóak, provokatívak, mire ő egyebek mellett annyit reagált, hogy „…ebben a kötetben nem emberi sorsokat ábrázolok, nincsenek benne szereplők, akikkel érzelmileg azonosulni lehetne, hanem a mai hivatali gondolkodásmódon gúnyolódom.” 
Nos, Kedves Hivatal, azt hiszem Önök jól kihúzták a gyufát Spiró Györgynél. Nem kellett volna az írót szívatni napokig valami számítógéprendszer hibából adódó totojázással vagy más hasonlóval. Így, hogy mégis ez történt, legalább kaptunk egy jó kis nyári, könnyed, humoreszkekkel teli kiadványt a határon belüli magyar tarkópihe borzolgató valóságból.