Csontváry képkockák

Száz éve hunyt el Csontváry Kosztka Tivadar, egyik legismertebb és legmagasabban jegyzett festőnk, aki egy merész felismerésnek köszönve otthagyta patikus állását, hogy életét teljes egészében a festészetnek szentelhesse. Kortársai nem ismerték el a művészetét, és nem sokon múlott, hogy halála után az örökösök kocsiponyvának adják el nagyméretű festményeit. 
Életéről, művészi kiteljesedéséről most Csontváry címmel képregény készült, melynek rajzolója, Kálmán Áron nyilatkozott a Könyves Blognak.

Kép forrása

Az alkotó szerint Csontváry festészetéhez sokat hozzáad munkáinak háttere. Ezzel tisztában volt maga a festő is, tudatosan építette életrajzában mitológiáját. „Az én képregényem szintén a mítoszépítést szolgája. Nem az őrült, hanem a zseni képe mellett teszem le a garast. Akik szeretik a munkáit, bizonyára mind így vannak vele. Én pedig nagy rajongója vagyok műveinek” – fogalmazott a grafikus, elmondva, miért és hogyan készítette a képregényt. Különlegesség például, hogy az album kerüli a szövegbuborékokat, és szinte teljes egészében a vizualitásra épít, amivel kapcsolatban az alkotó azt hangsúlyozta, hogy így azok is megérthetik a történetet, akik nem beszélnek magyarul. 
A képi megformálással kapcsolatban Kálmán Áron elmondta, hogy kerülte Csontváry utánzását, mert az könnyen giccsbe csaphatott volna át. Viszont izgalmas lehetőséget látott azokban a festményekben, amelyeket maga a festő semmisített meg 1904 körüli mélypontján. „Szicíliába például többször visszatért, hogy vászonra vigye a taorminai görög színház romjait, a legkülönbözőbb méretekben próbálkozva. Másik nagy témájának, a Tátra hegyláncának sokáig neki sem mert fogni” – magyarázta a képregényrajzoló, aki lényeges elemként emelte ki történetében ezeknek a tájképeinek az elkészítését, mert úgy látta, hogy Csontváry életét híven tükrözi az elkészült és megsemmisült képekben lapuló drámaiság.