Ultramarin fogkövek

MEGJELENT: 2019. április 10. | SZERZŐ: Gergely András

Érdekes leletre bukkantak Németországban egy 12. századi kolostor területén feltárt sírban. Az egyik eltemetett asszony fogkövéből kimutatott lapis lazuli jelenléte arra utal, hogy az apáca szakavatott kódexillusztrátor lehetett.

Kép forrása

A kódexek másolása, illusztrálása, kötése során született remekművek nemcsak egy-egy kolostor könyvtárát gyarapították, de sok esetben a klastrom jelentős bevételi forrása is volt a könyvkészítés. Az értékesítésre, esetleg reprezentatív ajándékozás céljára készült kötetek rendkívül míveskivitelűek voltak, a díszítéséhez kivételesen ritka és drága anyagokat is felhasználtak, mint például aranyat és ultramarinkéket, mely utóbbit a lapis lazuli kőzetből nyerték.

A Max Planck Intézet és a Yorki Egyetem vezette nemzetközi kutatócsapat most egy meglepő felfedezés révén világított rá a nők szerepére a kódexek előállításában. Egy ezeregyszáz körül egy kis német kolostorban eltemetett, középkorú nő fogkövébe ágyazódva találtak rá a lapis lazuli pigmentjeire. Az apáca halálakor negyvenöt-, esetleg hatvanéves lehetett. A pigment eloszlásából arra lehet következtetni, hogy festés közben nedvesítésként meg-megnyalta az ecset végét. Mivel ezt a festéket az arannyal és az ezüsttel egyetemben csakis a legértékesebb kéziratok illusztrálására használták, csakis a legkivételesebb képességű, leginkább hozzáértő illuminátorok férhettek hozzá.
Több mint valószínű, hogy a Max Planck Intézet által vizsgált hölgy eredetileg kiváló illusztrátora lehetett az egyébként kicsiny közösségnek. A németországi Dalheim területén lévő kolostor igen kicsi volt, úgy tizennégy apáca élhetett benne, s később elpusztult. Ám a tizenkettedik században szorgalmas, tehetséges, gazdag közösség lehetett.
Megosztás