Manapság, amikor a konyhaművészet minden formájában, elképzelésében és lehetőségében újabb és újabb népszerűségi csúcsokra emelkedik, amikor minden hozzáértő és hozzá nem értő, minden profi séf és botcsinálta szakács a konyhában tüsténkedik és igyekszik valami eredetit, finomat, jóízűt, de ha azt nem is, legalább blogfelületre-, vagy instára-valót előállítani, nos, ebben a kulináris délidőben a British Council is előállt valami igen izgalmas üggyel. Olyasféle csemege került terítékre, ami még egy könyves magazinban is megállja a helyét. 

Kép forrása

Hetvenhárom év után kért bocsánatot George Orwelltől az gasztronómiai írását cenzúrázó British Council. Történt ugyanis, hogy az angol kultúra és oktatás nemzetközi népszerűsítéséért felelős intézet, a British Council 1946-ban felkérte az akkor már befutott szerzőt, George Orwellt, hogy írjon egy esszét a brit étrendről, amolyan országimázs-építő célzattal.
Az Állatfarm sikeres szerzője elvállalta a feladatot, majd – a teakultúra és a reggelizés éltetése mellett – elmondott mindent a brit konyhaművészetről, amit ma is gondolunk róla. Persze Orwell mégiscsak író, így azt, hogy „pocsék”, egy teljes esszében részletezte. Olyanokat írt, hogy a brit étrend „egyszerű, egészen tartalmas, már-már barbárnak is nevezhető”. Az országban kedvelt főtt káposztát ehetetlennek minősítette, a karfiol és a tök elkészítéséről pedig megírta, hogy azokat addig főzik az angol háziasszonyok, amíg ízetlen fehér massza nem lesz belőlük.
A British Council úgy döntött, hogy nem jelenteti meg az esszét, de furcsamód nem azért, mert szerzőnk így ledorongolta a brit szakácsnőket, hanem azért, mert úgy látták, nem lenne túl szerencsés egy étkezésről szóló írással terhelni a nyilvánosságot a második világháborút követő élelmiszer-korlátozások nyomasztó időszakában.
Alasdair Donaldson, a British Council vezető elemzője most a BBC-nek nyilatkozva úgy fogalmazott: „úgy tűnik, a szervezet akkoriban elég sótlan és kockázatkerülő volt”, így több mint hetven évvel később örömmel kérnek elnézést a 20. század egyik legnagyobb brit politikai írójától, és egyben meg is jelentetik a visszavont esszét, az elutasító levéllel együtt.