A naivok festészete

Ne légy naiv, a naivok festészete igenis fontos! Azon kívül, hogy a művészethez való értés lakmuszpapírjaként is értékelhetők. (Aki imádja őket, gőze sincs, hogy mit imád.) Érdekes, hogy a giccshez hasonlóan nagy erre műfajra a tömegigény, ugyanakkor viszonylag kevés a naiv festészetről szóló magyarázó könyv. Nekünk most szerencsénk van, Oto Bihalji-Merin szerb művészettörténész A naivok festészete című könyvében átfogó képet ad a műfajról.

Kép forrása

A német és szerb nyelven alkotó Bihalji 1975-ben Kölnben adta ki A naivok festészete című összegző munkáját, melyben a huszadik század egyik legnépszerűbb, bár kétségkívül szakmailag kevésszer megokolt képzőművészeti folyamatáról ír. Oto Bihalji-Merin alapos könyvet írt, s kifinomult, irodalmi stílusa könnyen befogadhatóvá teszi a naiv festészet természetesen szövevényes művészettörténeti históriáját. 
A fülszöveg szerint „a kihunyó népművészet helyére az eredeti, a naiv művészet lépett. A civilizáció szférájában a naiv, a primitív művészet hulláma volt az európai moderneknek a Paul Gauguin Tahitira való utazása által kiváltott, olyan utolsó moccanása, amellyel a természet erőtartalékaihoz fordultak. A világ naiv képe 1959-ben jelent meg első változatában. A téma iránti bámulatos élénk érdeklődést bizonyítja, hogy a könyvet Köln után Milánóban, Párizsban, Londonban és Malmőben is megjelentették.” 1984-ben pedig magyarul is kiadták.