Népbetegség. Ezzel a nem túl vidám kifejezéssel is illetik korunk egyik legjellemzőbb életmódbetegségét a cukorbajt. Aki a magyar nyelvvel foglalkozik nap, mint nap, az tudja, hogy az, hogy cukorbaj, cukorbetegség, tulajdonképpen egy oximoron. Mert a cukor édes, az élet meg úgy finom, ha édes, mint az élet. Vagy mi. Iklódi Dóri Cukormentes örömök című könyve viszont nem önellentmondásos, van élet a cukron is túl.

Kép forrása

Pedig kölökkoromban mindig minden kölök cukrot, csokit és süteményt evett. Mit evett? Egyenesen zabált. És mégis mindenki (de legalábbis a túlnyomó többség) súlyarányos testalkatú gyerek volt. Az azóta eltelt évtizedekben minden megváltozott, (jó kérdés, hogy most akkor mióta is, de mondjuk, negyven éve) az ételalapanyagok aránya és a fogyasztási szokások. Ezáltal a fogyasztók is megváltoztak, kvázi meghíztak. A térfogatnövekedéssel együtt jöttek az életmódbetegségek, így például a magas vérnyomás és a cukorbaj. Ez utóbbi már tényleg nagyon sok embert érint Magyarországon, ha hihetünk egyes statisztikai adatoknak, akkor a magyar lakosság tíz százaléka, de ha a merészebb méréseknek, akkor akár kétmillió fő is lehet. 
Iklódi Dóri tehát olyan piacra készült kötetével, ami nem kicsi. Könyve hetven receptet tartalmaz cukorbetegeknek és inzulinrezisztenseknek. A szerzővel készült egyik interjúban így fogalmazott a kötetről: „Úgy állítottam össze a recepteket, hogy mindenki hasznosan tudja forgatni, aki kicsit is egészségtudatosabban szeretne élni, étkezni. A receptek inzulinrezisztensek, cukorbetegek étrendjébe is beilleszthetőek, egyszerűek és gyorsan elkészíthetőek.”