Tudta Ön, hogy a múlt disztópiájában él?

MEGJELENT: 2018. november 14. | SZERZŐ: Oxi

A tudományos fantasztikus irodalom egyik spin off műfaji ágának is tekinthető a közeljövőt bemutató disztópikus társadalmakban játszódó történetek alfaja. Sok izgalmas mű született már ebben a szekcióban, de David Foster Wallace Végtelen tréfa (Infinite Jest) című regénye szinte mindent überel. A magyar fordítás nemrég készült el, a kiadás is megtörtént, a premier kapcsán pedig tán meg is alakultak már az első Wallace-fanklubok.

Kép forrása

A Végtelen tréfa szerzője nem tréfált, regénye egy 1100 oldalas bombaszt, ami úgy szól a kilencvenes évekről, hogy egyben bemutatja az akkor még csak közelgő, de napjainkra valósággá vált digitális, virtuális apokalipszist is. Tömegkultúráról és annak szubkulturális gyökereiről, élvhajhászásról és annak akár ókorba is visszanyúló eredetéről, valamint világ-, de legalábbis Amerika-méretű össznépi tébolyról is szól az Infinite Jest. 
A rendkívül bonyolult regény tulajdonképpen három fő szálon masíroz: egy elitista tenisziskola és egy rehabilitációs intézet, valamint egy kanadai radikális csoport mindennapjaiba kapunk bepillantást. A szerző úgy alkotta meg művét, hogy abban az 1990-es évek popkultúrájának szinte minden tipikus eleme felvonul, de mindez úgy, hogy az egész valamikor napjainkban játszódik. Már, ami a technikai fejlődést illeti. Vagyis MTV-cult, hamburger mánia, az alterrock és függetlenfilmes megújhodás vegyítve az új digitális forradalomnak köszönhető világméretű elmagányosodással. A helyszín egy USA, Kanada, Mexikó alkotta új szuperállam, melynek neve ONAN, is jelzi a hedonista indíttatást. 
A korszakos regényről a két magyar fordító Kemény Lili és Sipos Balázs egy nemrég adott interjúban többek között így fogalmazott: „David Foster Wallace a legutóbbi nagy társadalmi átalakulás történelmi pillanatát örökítette meg: a világ digitalizálódását. A szereplők igazán kortárs nyavalyáktól szenvednek, depressziósak, függők, képtelenek bizalmas kapcsolatokat kialakítani, elszigetelten élnek a tévéjük vagy a PC-jük képernyői előtt. Nem hisznek a politikában, nem érinti meg őket a kultúra. Ennyiben a regény a mi életmódunk eredetét mutatja be.”




Megosztás