Vannak korszakos regények, William J. Weartherby Tűzszekerek című sportregénye is ilyen. Az 1924-es párizsi olimpiára készülő futóbajnokok párharca valójában kiszélesedik és az előítéletek, rasszizmus elleni harc jelképé válik. A Magyarországon regényalakban most először megjelent mű 1982-es filmváltozatának sikere nálunk is közismert, így ez esetben először láttuk a vásznon, s aztán olvashatjuk könyvben a magával ragadó sokszorosan díjnyertes történetet. 

Kép forrása

A történetek regénnyé formálódnak az íróművészek keze alatt, majd a már elkészült regényeknek regénybe illő történetük van. Így lehet ez William J. Weartherby Tűzszekerek című művével is. A regény 1982-ben jelent meg Nagy-Britanniában, illetve rögtön meg is filmesítették, melyhez a görög származású Vangelis feledhetetlen zenét írt. Nos, ez a zene, a címadó szerzemény volt hosszú évekig – még a szocializmus utolsó előtti éveiben – az állami tévé hetente jelentkező politikai műsora, A hét magazin zenéje. Ez ivódott bele keményen az agyunkba.
Elnézést a kanyargós asszociációért, a Tűzszekerek mindenről szólt, csak nem épp a szocialista hírszerkesztés finomságairól. Ellentétben az egyenlőségért való küzdelemről, az antiszemitizmus leküzdéséről, a férfias sportszellemiségről, ahol az olimpiák nemes eszményképei és elvei szerint versenyeznek egymással jók és még jobbak. 
Akár még ezt a küzdelmet is ráigazíthatjuk a mai magyar könyvkiadás világában forrongó folyamatokra, hiszen mostani ajánlónk egyetlen nagyot ütő információja, hogy a több, mint harmincöt éve eredeti nyelven kiadott regény idén immár elérkezett a magyar kiadáshoz is. Pedig hát mondom, maga a história már ismert a honi közönség előtt, hiszen a nyolcvanas évek elején a magyar mozik is vetítették a Hugh Hudson által rendezett többszörös Golden Globe-, BAFTA- és Oscar-díjas filmet, illetve, ha jól emlékszem, azóta a tévében is ment már. A történetben futók párviadala bontakozik ki, melyben egyikük zsidó származása okán, másikuk protestáns vallása miatt gondolja úgy, hogy bebizonyítja: mindezek a sportpályán nem számítanak bele a végső eredménybe, a győzelembe. Az 1924-es párizsi olimpia bajnokai jelképes alakok lettek, olyanok, akik a humánum jegyében jelölték ki az erkölcsi mércék magas nívóját.